A cink, az A-vitamin és a C-vitamin állapota összefügg a leptin koncentrációjával és az elhízással a mexikói nőknél: keresztmetszeti vizsgálat eredményei

Absztrakt

Háttér

A mexikói nők körében magas az elhízás előfordulása, és ez összefüggésben lehet a mikroelemek állapotával. Keresztmetszeti vizsgálatban értékeltük a cink és az A-, C- és E-vitamin-koncentrációk összefüggését a BMI-vel, a központi zsírtartalommal, a testzsír és a leptin koncentrációjával.

Mód

Kiértékelték Mexikó 6 vidéki közösségéből származó 37 ± 7,5 éves (n = 580) éves nőket. Az antropometriai mérések között szerepelt a súly, a magasság, a derék és a csípő kerülete. Az éhomi vérmintát vettük a glükóz, a lipidprofil, a leptin, a cink és az A-, C- és E-vitamin elemzésére. A testösszetételt DEXA (Hologic Mod Explorer) határozta meg.

Eredmények

A túlsúly és az elhízás prevalenciája 36% (BMI> 25 Kg/m 2), illetve 44% (BMI> 30 Kg/m 2) volt. A cink, valamint a C- és E-vitamin-hiány előfordulása hasonló volt az elhízott, túlsúlyos és normál testsúlyú nőknél. A-vitamin hiányt nem találtak. A C-vitamin negatívan kapcsolódott a BMI-hez, a derék/magasság arányhoz és a leptin koncentrációhoz (p

Háttér

A mikroelem-hiányok és az elhízás közötti összefüggés különösen fontos azokban a populációkban, ahol a mikroelem-hiányok elterjedtek. Mexikóban a nők körülbelül 30% -ának van cinkhiánya, 30% -ának E-vitamin és 50% -ának hiánya C-vitamin, a hiányok pedig inkább a vidéki területeken terjednek el [1]. Ezenkívül a reproduktív korú nők körülbelül 15% -a vérszegény [2]. A mexikói nőknél a túlsúly és az elhízás együttes előfordulása 69,3%, és az elmúlt 7 évben a vidéki (23%), mint a városi (19%) területeken nőtt jobban [3, 4]. Ezért a mikrotápanyaghiányok együtt lehetnek az elhízással és az elhízással kapcsolatos betegségekkel, oly módon, hogy a mikrotápanyaghiányok hozzájárulhatnak az e populációkban megfigyelt túlsúly és elhízás növekedéséhez.

A legfrissebb bizonyítékok arra utalnak, hogy egyes mikroelemek hiányosságai összefüggenek az elhízással és a zsírlerakódással [5]. Az elhízott egyének alacsonyabb koncentrációban tartalmaznak bizonyos vitaminokat és ásványi anyagokat, mint a nem elhízottaké [6–8]. A mikrotápanyagok hiánya növelheti a zsírlerakódás, ezáltal az elhízás és a kapcsolódó betegségek kockázatát. A mikrotápanyagok és az elhízás közötti kapcsolatot befolyásolhatja a leptin, a jóllakottsághoz kapcsolódó adipokin. Például a C-vitaminról kimutatták, hogy állatmodellekben gátolja a leptin szekrécióját és más glükóz/lipid metabolikus útvonalakat, például gátolja a glükózfelvételt és csökkenti a glicerin felszabadulását [9]. A retinsav csökkenti a leptin expresszióját és szekrécióját mind az emberi, mind az állati zsírszövetben [10, 11]. Kimutatták, hogy az E-vitamin csökkenti a leptin expresszióját patkányokban [12], és az alacsony E-vitamin-bevitel összefüggésbe hozható az elhízással járó gének expressziójával, mint pl. SIRT1 változatok [13]. Megfigyelték, hogy a cink koncentrációja közvetlenül kapcsolódik a szérum leptin koncentrációjához [14], és a cinkkel történő kiegészítés csökkenti a leptint elhízott egyéneknél [15].

Megállapítottuk, hogy a vidéki közösségekből származó mexikói nők pótlása alacsony zsírtartalmú tejjel és mikroelemekkel együtt jelentősen jobban csökkentette a testtömeget, a testtömeg-indexet (BMI) és az összes testzsírt, mint egy önmagában alacsony zsírtartalmú tejjel kiegészített csoport [16]. Egy hasonló tanulmány kimutatta, hogy az elhízott kínai nők mikrotápanyagokkal és kalciummal történő kiegészítése jobban hozzájárult a testtömeg, a testzsír csökkentéséhez és a lipidprofil javításához, mint egyedül a kalciumpótlás [17]. Mindkét tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a mikroelem-állapot javítása fontos lehet az elhízás megelőzésében, valamint az elhízási kezelések hatékonyságának növelésében azokban a populációkban, ahol magas a mikrotápanyag-hiány, magas az elhízás és magas az elhízással járó betegségek előfordulása.

Jelen tanulmány célja volt meghatározni a cink és az A-, C- és E-vitamin tápláltsági állapota és a BMI, a zsigeri zsírosság, a testzsír és a leptin összkoncentrációja közötti összefüggést, mint az elhízás és a krónikus betegség lehetséges kockázati tényezőit a vidéken élő nőknél Mexikó.

Mód

Tantárgyak és tanulmányterv

Összesen 580 felnőtt nő vett részt ebben a keresztmetszeti vizsgálatban. A vizsgálatba a mexikói Queretaro állam (La Esperanza, La Peñuela, México Lindo, San Ildelfonso, San Vicente és Purísima de Cubos) 6 vidéki közösségéből származó, 25 és 55 év közötti nőket hívták meg. A nők szóbeli és írásbeli információkat kaptak a tanulmányról. Nem kontrollált magas vérnyomásban, II. Típusú cukorbetegségben szenvedő, illetve terhes vagy szoptató nők nem vettek részt a vizsgálatban. Azok, akik önként döntöttek a részvétel mellett, aláírták a tájékozott beleegyező nyilatkozatot. A tanulmányt az Universidad Autonoma de Queretaro (UAQ) bioetikai bizottsága hagyta jóvá.

A minta méretét a mikroelemek BMI becsült előrejelzésének figyelembe vételével, lineáris regresszióban, 0,3 kg/cm 2 becsült együtthatóval, 2,15 μg/ml szórással és a regressziós maradványok 5,5 kg/cm 2 szórásával számoltuk. . Figyelembe véve a kétfarkú szignifikanciaszintet (5%) és a statisztikai teljesítményt (80%), a teljes mintanagyság 573 nő volt.

A feliratkozás után a résztvevőket felkérték, hogy vegyenek részt a közösségük egészségügyi klinikáján, és interjút készítettek velük társadalmi-gazdasági állapotuk (SES) és étrendi bevitelük meghatározása céljából. Ugyanezen látogatás során egyetlen éhomi vérmintát vettek a résztvevőktől a glükózkoncentráció, a lipidprofil, a leptin, a cink és az A-, C- és E-vitamin-koncentrációk meghatározása céljából. Ezeket a mikrotápanyagokat a Mexikóban korábban azonos korú nőknél jelentett hiányosságok magas gyakorisága miatt azonos korcsoportú nők esetében [1], valamint ezen mikroelemeket az elhízással összekapcsoló bizonyítékok alapján [18] mértük.

Antropometria és testösszetétel értékelések

Külön napon a résztvevőket antropometriához és testösszetétel-kiértékeléshez közösségeikből az UAQ-ban lévő anyagcsere egységbe szállították. A súlyt, a magasságot, valamint a derék és a csípő kerületét képzett személyzet két példányban mérte a szokásos eljárások szerint [19]. A nőket könnyű ruházatban mérlegeltük digitális mérleggel (SECA Mod 843, Hamburg, Németország), 0,1 g pontossággal. A magasságot hordozható stadionmérővel (SECA Mod 206, Hamburg, Németország) határoztuk meg, 0,1 cm pontossággal. Jelen tanulmányban az elhízást tekintették BMI ≥ 30 kg/m 2, a túlsúlynak pedig 25-29,9 kg/m 2 BMI-t [20]. A derék és a csípő kerületeit 0,1 cm-es pontossággal mértük rugalmas üvegszálas mérőszalagokkal (SECA Mod 200, Hamburg, Németország). A magas kockázatú derékkerületet 80 cm felett, a magas kockázatú derék-csípő arányt 0,85 felett tartották [20]. A derék/magasság arányt azért is kiszámolták, mert egyes tanulmányok szerint a BMI-nél vagy a derék kerületénél jobb mutató lehet a krónikus betegség kockázatának kitett személyek azonosítása [21]. A magas kockázatú derék/magasság arányt 0,5 alatt tartották [22].

A teljes testösszetételt egy minősített szakember mérte meg a DEXA alkalmazásával (Hologic Mod Explorer, 4500 C/W QDR, INC 35 Crosby Drive, Bedford, MA 01730, USA). A testzsír százalékát, a testzsírtartalmat (Kg) és a zsírmentes tömeget (Kg) közvetlenül a berendezés mérése alapján határoztuk meg; a hasi zsírtömeget és a hasi zsírszázalékot Hill és mtsai által korábban leírt eljárással becsültük meg. [23]. A normál zsírszázalékot 25% alatt, a mérsékelt kockázatot 25 és 30% között, a magas> 30% közötti kockázatot tekintették [2].

Laboratóriumi elemzés

A közösségi egészségügyi rendelőintézet első látogatásakor minden alanytól vénaszúrás útján böjtből vett vérmintát vettek. A nőket arra utasították, hogy ne egyenek semmit, legalább 12 órával azelőtt, hogy korán reggel vérmintát vettek volna. A plazmát vérmintákban centrifugálással, 1800-2000 fordulat/perc sebességgel 15 percig elválasztottuk, és az alikvot részeket -70 ° C-on tároltuk későbbi elemzés céljából. A vérvizsgálat glükózt, összkoleszterint, alacsony sűrűségű lipoproteint (LDL), nagy sűrűségű lipoproteint (HDL), triglicerideket, leptint, A, C és E vitaminokat és cinket tartalmazott. Az összes laboratóriumi elemzést két példányban végeztük az UAQ Humán Táplálkozási Laboratóriumában.

A glükóz, az összes koleszterin és a triglicerid koncentrációt a plazmában határoztuk meg kereskedelmi készletekkel (Elitech, Sees, Franciaország) klinikai kémiai analizátorral (Bayer RA-50, Bayer Diagnostics, Dulin, Írország). A HDL-koleszterint és az LDL-koleszterint egyaránt spektrofotometriával (Genesis 20 ThermoSpectronic, Thermo Electron Corp, Madison, WI) mértük kereskedelemben kapható készletekkel (Koleszterin HDL, Elitech, Sees, Franciaország; Koleszterin LDL, Spinreact, Sant Esteve de Bas, Spanyolország) . A magas glükózszintet az éhgyomri glükózkoncentráció> 110 mg/dl, a magas teljes koleszterinszint> 200 mg/dl koncentráció mellett, magas LDL-értéket> 100 mg/dl-es koncentráció mellett, magas trigliceridszintet> 150 mg/dl-es koncentráció mellett és alacsony HDL-koncentrációt tekintve alacsony

Eredmények

A vizsgálatban résztvevő nők általános jellemzőit az 1. táblázat mutatja. A túlsúly és az elhízás prevalenciája 36, illetve 44% volt. Összességében a nők 96% -ának testzsírszázaléka meghaladta a 30% -ot, 80% -uknak a derék kerülete> 80 cm. A túlsúlyos és elhízott nőknél az LDL, a trigliceridek és a leptin szintje szignifikánsan magasabb volt, és a HDL-koncentrációjuk alacsonyabb volt, mint a normál testsúlyú nőknél (p 1. táblázat A vizsgálatban részt vevő nők életkora, antropometriája, testösszetétele és biokémiai változói 1

A populáció egy részének étrendi beviteli adatait a 2. táblázat mutatja. A túlsúlyos és elhízott nők lényegesen több kalóriát és lipidet fogyasztottak, mint a normál testsúlyú nők (p 2. táblázat A vizsgálatban részt vevő nők energia-, makrotáp- és cink-, A- és C-vitamin-bevitele (N = 82) 1

Vitaminok és cink állapot a BMI csoportok szerint

A cink és a C-vitamin állapota, valamint a hiányok vagy alacsony koncentrációk előfordulása hasonló volt minden BMI-csoportban. Az E-vitamin koncentrációja szignifikánsan alacsonyabb volt normális BMI-s nőknél, mint elhízott és túlsúlyos nőknél (p 3. táblázat Cink, A-vitamin, C-vitamin és E-vitamin koncentráció azoknál a nőknél, akik részt vettek a testtömeg-indexükkel (BMI) kapcsolatos vizsgálatban 1

Az antropometriához, a testösszetételhez és a leptinhez kapcsolódó mikroelem-állapot

A C-vitamin negatívan társult a leptin-koncentrációval (p. 4. táblázat A vizsgálatban részt vevő nők cink- és C-, A- és E-vitamin-koncentrációinak összefüggése a leptin-koncentrációval, a testzsírral és az antropometriával 1

Az antropometria, a testösszetétel és a leptin-koncentráció adatait elemeztük, a populációt vitamin- és cinkállapotuk szerint felosztva, hiányos, nem hiányos és alacsony koncentrációkban. A vizsgált változók egyikében sem találtunk különbséget mikrotápanyaghiányos vagy alacsony koncentrációjú nők és megfelelő mikrotápanyag státusú nők között (az adatokat nem közöltük).

A mikrotápanyagok és a leptin koncentrációi közötti összefüggés az elhízás különböző fokainál

A mikrotápanyagok és a leptin-koncentrációk közötti összefüggések elemzése a BMI, valamint a zsír- és a derékbőség-térfogat százalékos aránya alapján az 5. táblázatban látható. A BMI és a testzsírszázalék alapján történő rétegzés során a cink- és C-vitamin-koncentrációk negatívan társultak a nők leptin-koncentrációjához elhízással és 36-40% testzsírral (p 5. táblázat A leptin-koncentráció asszociálása az A-, C-, E-vitaminokkal és cinkkel azoknál a nőknél, akik részt vettek a testtömeg-indexben (BMI), a testzsírban és a derékbőség körüli tercilisekben 1

Vita

Jelen tanulmányban az alacsony C-vitamin-koncentrációk elhízással és magasabb leptin-koncentrációval társultak. Ezzel szemben a magas A-vitamin-koncentráció magas leptin-koncentrációval járt. A rétegződés során a magas leptin-koncentráció alacsonyabb cink- és C-vitamin-koncentrációval társult az elhízott és magas testzsírszázalékkal rendelkező nőknél, és az elhízás nélküli nők magasabb A-vitamin-koncentrációjához is társult. Így a cink, valamint az A- és C-vitaminok az elhízással, az adipozitással és a leptin-koncentrációval társulnak a mexikói vidéki lakosság nőiben.

A vizsgált populációban nem tapasztaltak különbségeket az A-, C-, E- és cink-vitamin koncentrációban a nőknél a BMI-nek megfelelően, és ez táplálkozási szokásaikkal magyarázható. Ebben a populációban a túlsúlyos és elhízott nőknél lényegesen nagyobb volt az energia- és lipidfogyasztás, mint a normál testsúlyú nőknél. A mikrotápanyagok bevitele azonban hasonló volt a túlsúlyos, elhízott és normál testsúlyú nőknél. Ez azért magyarázható, mert az elhízott egyének több energiasűrűségű ételt is tartalmaznak.

Az alacsony C-vitamin-koncentrációk magasabb BMI-vel és a derék/magasság arányával jártak együtt. Eredményeink hasonlóak Johnston et al. [35] akik fordított összefüggést találtak a C-vitamin és a BMI és a derék kerülete között felnőtteknél. A C-vitamin és az elhízás közötti kapcsolatot a vizsgálatban részt vevő nőknél az okozhatta, hogy a C-vitamin milyen hatással van a leptin expressziójára. Megállapították, hogy az alacsonyabb C-vitamin-koncentráció a magasabb leptin-koncentrációval jár együtt minden nőnél és az elhízott nőknél a BMI alapján történő rétegződés után. Megfigyelték, hogy a C-vitamin dózisfüggően gátolja a leptin szekrécióját az elsődleges patkány adipocitákban [9]. Ezenkívül a C-vitamin-kiegészítés csökkenti az apelin, egy inzulinrezisztenciával, elhízással és fokozott gyulladással járó adipokin gén expresszióját állatmodellekben [36]. Az apelin magasabb koncentrációja összefügg a leptin és a proinflammatorikus citokinek magas koncentrációjával. Ugyancsak kimutatták, hogy a C-vitamin módosítja a patkány zsírsejtjeinek reakcióját a magas glükózszintre, és módosítja az adipociták és a makrofágok közötti kölcsönhatást, megvédi az adipocitát a magas glükózszinttől és az elhízással járó gyulladásos reakciótól [37, 38]. .

Az A-vitaminról ismert, hogy aktívan részt vesz az adipocita anyagcserében. Egyik metabolitjáról, az all-transz retinsavról ismert, hogy stimulálja a lipolízist azáltal, hogy aktiválja a peroxiszóma proliferációval aktivált delta-receptort és a retinsav-receptort [39, 40]. Retinsavat találtak in vitro csökkenteni a preadipocita túlélési idejét és gátolni vagy elősegíteni a zsírsejtek differenciálódását [41]. Ezenkívül kimutatták, hogy a retinsav gátolja a leptin, rezisztin és a szétkapcsolódó fehérjék (UCP) expresszióját egerekben és emberi sejttenyésztési szövetekben [10, 11, 41]. Vizsgálatunkban az A-vitamin-koncentrációk a leptin magas koncentrációival társultak a teljes populációban, és ugyanezt figyelték meg azoknál a nőknél is, akik alacsony BMI-vel, alacsony testzsírszázalékkal és alacsony derékkörfogattal rendelkeztek. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az A-vitamin és metabolitjai különböző hatással vannak a leptin expressziójára az egyének körében, amelyek különböznek a zsírszövetben és a teljes testzsírtartalomban.

Ez az első tanulmány, amely a cink és az A, C és E vitamin, valamint a leptin kapcsolatát értékeli nőknél. Eredményeink azt sugallják, hogy a vitaminok és a cink koncentrációja az adipocytában összetett és a BMI-től, a teljes testzsírtól és a hasi zsírtól függően változik.

A vizsgálat egyik fő korlátja, hogy a keresztmetszeti vizsgálatok nem tudják megállapítani az okozati összefüggést. További vizsgálatokra van szükség a mikroelemek állapotának elhízásra és társbetegségekre vonatkozó okainak és következményeinek megértéséhez. Ezenkívül nem találtak A-vitamin-hiányt, a cink-, a C- és az E-vitamin hiánya alacsony volt. Így az A-, C-, E- és cink-vitamin és a leptin kapcsolata eltérő lehet azokban a populációkban, amelyekben magas a mikrotápanyagok hiánya.

Következtetések

Összegzésképpen elmondható, hogy a Mexikó vidéki vidékén élő nőknél a C-vitamin és a cink koncentrációja pozitívan kapcsolódott az elhízás és az adipozitás mértékéhez, míg az A-vitaminnak ellenkező hatása volt. Ezek a mikroelemek fontos szerepet játszhatnak a zsírlerakódásban és az elhízás patogenezisében. A jövőbeni kutatásoknak az okozati összefüggések tanulmányozására kell összpontosítaniuk, és a több mikrotápanyag kiegészítésének az elhízásra gyakorolt hatását tanulmányozniuk randomizált klinikai vizsgálatokban olyan populációkban, ahol a mikroelemek hiánya magas.