Az étrend okozta inzulinrezisztencia elleni védelem magas aerob képességének hím patkányokban való független hatása

Nina S Stachenfeld, A hím patkányok étrend okozta inzulinrezisztenciája elleni védelem magas aerob képességének független hatása, Endokrinológia, 160. évfolyam, 6. szám, 2019. június, 1437–1438. Oldal, https://doi.org/10.1210/hu. 2019-00292

diéta

Az inzulinrezisztencia az USA lakosságának egyharmadát érinti, és a prevalencia nagyobb az elhízásban szenvedőknél. Erős érv hangzott el, hogy a testmozgást magában foglaló életmódbeli beavatkozások költséghatékony első vonalbeli kezelési stratégiát jelentenek. A testmozgás súlyvesztéshez vezethet túlsúlyos és elhízott egyéneknél, és csökkentheti az inzulinrezisztencia kockázatát a 2-es típusú cukorbetegség és a kapcsolódó kardiovaszkuláris társbetegségek kialakulásához. Fontos, hogy a testmozgás a fogyástól függetlenül csökkentheti az inzulinrezisztenciát (1). Ezzel szemben a fizikai inaktivitás az inzulinrezisztenciában és cukorbetegségben szenvedőknél a vázizomzatban megfigyelt mitokondriális hibák elsődleges mozgatója (2).

Az inzulinrezisztencia alacsony szintű oxidatív anyagcsere-képességgel jár együtt a vázizomzatban (3), és erős bizonyítékok kapcsolták össze a vázizomzat mitokondriális diszfunkcióját az inzulinrezisztenciával (3). A mitokondriális funkció javítása testedzéssel javította az inzulinérzékenységet az emberekben és az állatmodellekben (4). Ez az adaptáció azt mutatja, hogy bár kevesebb, kisebb és kevésbé funkcionális vázizom mitokondriummal társult inzulinrezisztencia (5), az inzulinrezisztenciával rendelkező emberek javíthatják az oxidatív anyagcsere képességét a beavatkozásokra reagálva. A fizikai aktivitás növeli az AMP-függő protein-kináz aktivitást, amely kulcsfontosságú enzim részt vesz a glükóz és a lipidek felvételében és metabolizmusában a vázizomzatban. A csontvázizom sejtek szekretálják a myokineket, amelyek módosítják az inzulinérzékenységet, a testmozgás pedig módosíthatja a myokin szekréciót, az inger intenzitásától és időtartamától függően (6). Az izomban számos molekuláris mechanizmus magyarázhatja a megnövekedett inzulinrezisztenciát megnövekedett aerob kapacitással vagy edzéssel, beleértve a vázizom glükózfelvételének növekedését, az intramuszkuláris 4. típusú glükóz transzporter expressziójának növekedését, nagyobb inzulinérzékenységet és fokozott myokin expressziót (6).

Mint említettük, ezek a vizsgálatok kizárólag hím patkányokra összpontosítottak; így a megállapításokat csak férfiakra kell korlátozni. Az ugyanezen csoport korábbi tanulmányai azt mutatták, hogy az inzulin-stimulált glükóz elhelyezkedését mind az alacsony, mind az alacsony aerob kapacitású nőknél petefészek-eltávolítás csökkentette; azonban az ártalmatlanítás még mindig magasabb volt a magas aerob kapacitású állatokhoz képest (8), ami arra utal, hogy a testmozgás szintén fontos beavatkozás lehet az inzulinrezisztencia megelőzésében a magas kockázatú környezetekben (pl. ovariectomizált patkányokban, ahol nincs ösztrogén). Morris és munkatársai (7) hím patkányok jelenlegi vizsgálatának izgalmas eredményei hangsúlyozzák annak fontosságát, hogy meg kell határozni, hogyan védheti meg a testmozgás vagy az aerob kapacitás az étrend okozta inzulinrezisztenciát a nőknél. Emberben az egészségtelen táplálkozás vagy az életmód volt a leggyakoribb kockázat az inzulinrezisztencia kiváltására férfiaknál és nőknél egyaránt, hangsúlyozva ezen eredmények jelentőségét is.

Köszönetnyilvánítás

Közzétételi összefoglaló: A szerzőnek nincs mit közölnie.