A fizikai aktivitás szerepe a testtömeg-növekedés megelőzésében és kezelésében felnőtteknél

John M. Jakicic, A fizikai aktivitás szerepe a testsúlygyarapodás megelőzésében és kezelésében felnőtteknél, Journal of Nutrition, 132. évfolyam, 2002. december 12., 3826S - 3829S oldal, https://doi.org/10.1093/ jn/132.12.3826S

ABSZTRAKT

A túlsúly és az elhízás gyakorisága növekszik, és ez jelentős közegészségügyi terhet jelentett. Ezért fontos beazonosítani azokat a beavatkozásokat, amelyek megakadályozzák a súlygyarapodást és megakadályozzák a testsúly visszanyerését a fogyás után. A fizikai tevékenység során elköltött energia befolyásolhatja az energiaegyensúlyt, és ez hatással lehet a testtömeg-szabályozásra. Bizonyos bizonyítékok vannak arra, hogy a fizikai aktivitás minimalizálhatja a súlygyarapodást, és úgy tűnik, hogy a testtömeg jelentős befolyásolásához közepes vagy erőteljes intenzitásúnak kell lennie. Ezenkívül úgy tűnik, hogy az erőnlét javulása a súlygyarapodás kockázatának csökkenésével jár. A fizikai aktivitás a fogyás javított fenntartásával is jár. Bár úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitást célzó beavatkozások szükségesek a súlygyarapodás befolyásolásához és a hosszú távú fogyás javításához, meg kell vizsgálni ezeknek a beavatkozásoknak az energiaháztartás egyéb összetevőire gyakorolt hatását. Ezen túlmenően, bár a minimális közegészségügyi ajánlások jelentősen befolyásolhatják az egészségügyi eredményeket, további kutatásokra van szükség a testmozgás optimális dózisának meghatározásához a súlygyarapodás megelőzése és a hosszú távú fogyás javítása érdekében.

Becslések szerint az Egyesült Államokban a felnőttek 50-60% -a túlsúlyos (1, 2), és ezek a becslések azt mutatják, hogy az elmúlt 10–20 évben jelentősen megnőtt a túlsúly prevalenciája (1). Ebben az időszakban a túlsúlyosnak minősített felnőttek [testtömeg-index (BMI) = 25,0–29,9 kg/m 2] összesített aránya viszonylag stabil maradt (32%); a túlsúlyos felnőttek abszolút száma azonban jelentősen megnőtt (1). Ezen túlmenően az elhízottnak minősített felnőttek (BMI ≥ 30 kg/m 2) aránya az 1970-es évek végén a férfiak 12% -áról és a nők 16% -áról a férfiak 20% -ára és a nők 25% -ára nőtt az 1990-es évek elejére ( 1). A túlsúly és az elhízás gyakoriságának ez a növekedése jelentős közegészségügyi terhet jelentett.

A túlsúly és az elhízás jelentős egészségügyi terhe miatt beavatkozásokra van szükség a járvány kezelésére. Hagyományosan a beavatkozások a kezelésre összpontosultak, és az erőfeszítések továbbra is javítják a hosszú távú kezelési eredményeket. A leghatékonyabb viselkedési programok eredményeként a kezdeti súlycsökkenés ~ 10%; a súlycsökkenés ekkora fenntartása azonban kihívást jelentett. A túlzott testsúlyhoz kapcsolódó krónikus állapotok (pl. Cukorbetegség, szívbetegségek, rák stb.) Száma miatt (3) az ezen állapot kezelésére irányuló erőfeszítések továbbra is fontosak.

Bár továbbra is fontos a túlsúlyos és elhízott egyének számára a testtömegük hatékony csökkentése érdekében történő beavatkozások biztosítása, ugyanolyan fontos beavatkozások kidolgozása a súlygyarapodás minimalizálása érdekében a túlsúly és az elhízás megjelenésének megakadályozása érdekében. A súlygyarapodás megelőzésére irányuló erőfeszítések az egyik leghatékonyabb stratégiát jelenthetik a túlsúlyos és elhízási járvány kezelésében az Egyesült Államokban; a súlygyarapodás megelőzéséről azonban sokkal kevesebbet tudunk, mint a fogyásról. Ezért az energiamérleget befolyásoló magatartások (étkezési és testmozgási viselkedés) módosítása hatékony lehet mind a súlygyarapodás megelőzésében, mind a fogyás kezelésében. Úgy tűnik, hogy különösen a testmozgás fontos mind a súlygyarapodás megelőzése szempontjából (4, 5), mind a hosszú távú fogyás javítása érdekében (6–9).

Fizikai aktivitás a súlygyarapodás megelőzésére

A népességi trendek vizsgálata azt jelzi, hogy összefüggés lehet a fizikai inaktivitás és a testtömeg növekedése között. Például jelentősen növekszik az elhízás gyakorisága, amikor a felnőttek az élet harmadik évtizedétől (20–29 éves korig) az élet hatodik évtizedéig (50–59 éves korig) mozognak (1). Ezenkívül a Nemzeti Egészségügyi Interjú Felmérés (NHIS) és a Magatartási Kockázati Tényező Felügyeleti Rendszer (BRFSS) fizikai aktivitásának adatai azt mutatják, hogy a felnőttek számára a fizikai aktivitásra vonatkozó minimális népegészségügyi ajánlásoknak megfelelő százalékos arány csökken ugyanebben az időszakban (10). ). A férfiakra vonatkozó adatokat az 1. ábra mutatja be, és a nők esetében is hasonló minta van. Így, mivel az elhízás 20 éves kortól 60 éves korig növekszik, a fizikai aktivitás ennek megfelelően csökken, és ez részben hozzájárulhat a testtömeg növekedéséhez.

Részvétel> 150 perc/hét testmozgásban a férfiak korcsoportjaiban a National Health Interview Survey (NHIS) és a Behavioral Risk Factor Surveillance Survey (BRFSS) alapján [lásd az Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztériumát (10)].

További vizsgálatok eredményei alátámasztják a fizikai aktivitás használatát a súlygyarapodás megakadályozására (11–13). Például a Stanford Five-City projekt alapértékeléseket végzett öt észak-kaliforniai városban 1980 és 1982 között, a nyomon követést 1989-ig minden második évben elvégezték. Az eredmények azt mutatták, hogy mind a férfiak, mind a nők, akik növelik a fizikai aktivitásukat, kevesebb súlyt kaptak ebben az időszakban, mint azok a személyek, akik fenntartották vagy csökkentették fizikai aktivitásukat (11). Így ezek az eredmények alátámasztják azt a hipotézist, hogy a megfelelő fizikai aktivitásban való részvétel védelmet nyújt a súlygyarapodás szempontjából.

Fontos lehet, hogy a fizikai aktivitás kellő intenzitású és/vagy tartós legyen ahhoz, hogy jelentősen javítsa a kardiorespirációs alkalmasságot a felnőttek súlygyarapodásának hatékony csökkentése érdekében. DiPietro és mtsai. (14) megvizsgálta az Aerobic Center Longitudinal Study adatait, amely egy olyan férfiak és nők adatbázisa, akik 1970 és 1994 között legalább három orvosi vizsgálaton vettek részt. E tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a futópadon az osztályozott testgyakorlati teszt 0,6 kg-mal kisebb súlygyarapodást eredményezett mind a férfiak, mind a nők körében. Ezenkívül a ≥5 kg-os hízás esélye férfiaknál 14% -kal, a nőknél pedig 9% -kal csökkent minden 1 perces erőnlét-javulás esetén, és a ≥10 kg-os hízás esélye mindkét nemnél 21% -kal csökkent ugyanezzel a javulással. fitnesz.

A súlygyarapodás megelőzésére szolgáló fizikai aktivitás

A fizikai aktivitás szintén jelentős szerepet játszik a túlsúlyos és elhízott felnőttek fogyásának javításában. Bár mind az étkezési, mind a testmozgási magatartás változásainak kombinációja a fogyás leghatékonyabb viselkedési kezelése (3), a fizikai aktivitás különösen fontos lehet a kezdeti súlycsökkenés utáni súlygyarapodás megelőzésében vagy minimalizálásában (6–9).

A testtömeg-beavatkozások hatékonyabb végrehajtása érdekében a súly visszanyerésének megakadályozása érdekében fontos meghatározni a leghatékonyabb fizikai aktivitás optimális dózisát. A minimális fizikai aktivitás, amely javítja az egészséget, 150 perc/hét (10, 15). Nem világos azonban, hogy ez a fizikai aktivitás hatékony lesz-e a testsúly visszanyerésének megakadályozásában is. Egyre több szakirodalom utal arra, hogy a túlsúlyos és elhízott felnőtteknél (6–9) a minimális közegészségügyi ajánlásnál nagyobb fizikai aktivitás szükséges a súly visszaszerzésének megakadályozásához. Például az Országos Súlykontroll Nyilvántartásban olyan személyekről gyűjtött adatok, amelyek y6 év alatt ∼30 kg súlycsökkenést tartottak fenn, 2500–3500 kcal/hét szabadidős fizikai aktivitásban vettek részt (6). Ez egyenértékű lenne a hét minden napján .53,5–5,0 mérföldes gyors gyaloglással.

Az Országos Súlykontroll Regiszter megállapításait Schoeller és mtsai támasztják alá. (7) és Jakicic et al. (9) Schoeller és mtsai. (7) a nőket a kezdeti súlycsökkenés után 1 évig követte, a közepes intenzitású fizikai aktivitás 80 perc/d vagy az intenzív intenzitású fizikai aktivitás 35 perc küszöbértéke összefüggésben állt a minta súlygyarapodásának csökkenésével. Jakicic és mtsai. (9) arról számolt be, hogy a nagyobb fizikai aktivitás minimális hatással volt a nők 6 hónapos fogyására, ami csökkentette az energiafogyasztást. A testmozgás hatása azonban hatékonyabbnak tűnt a súly visszaszerzésének megelőzésében. Beszámoltak arról, hogy a 18 hónapos vizsgálat során ~ 280 perc/hét legalább mérsékelt intenzitású fizikai aktivitással (azaz gyors gyaloglással) foglalkozó nők testtömegüket 13 ± 8,0 kg-mal csökkentették, míg 10, 15 gyakorlással). Ha ezt a szintet sikeresen elérték, további súlykontroll előnyök érhetők el az aktivitás ezen minimális ajánlott szint fölé emelésével.

A fizikai aktivitás hatása az energiamérleg komponenseire

Az energiamérleg fenntartása kulcsfontosságú a testsúly fenntartásában és a testsúly visszaszerzésének megakadályozásában a kezdeti fogyás után. Az energiaegyensúly összetevői magukban foglalják az energiafelhasználást és az energiafogyasztást, és fontos megérteni a fizikai aktivitás ezen összetevőkre gyakorolt hatását és hatását. Ez fontos információkat nyújthat ahhoz, hogy megértsük azokat a mechanizmusokat, amelyek révén a fizikai aktivitás hatékonyan hat a testtömeg-szabályozásra.

Az energiafelhasználás legnagyobb összetevője a nyugalmi komponens. A nyugalmi energiafelhasználás (REE) a legtöbb ember számára a teljes energiafelhasználás ~ 75% -a (16). A REE pozitívan korrelál mind a teljes testtömeggel, mind a zsírmentes tömeggel (17, 18), és a nagyobb testtömegű vagy zsírmentes tömegű egyének jellemzően magasabbak a REE-vel, mint az alacsonyabb testtömegű és zsírmentes tömegűeké . Bizonyítottan a fizikai aktivitás bizonyos formái befolyásolják a zsírmentes tömeget, és feltételezhető, hogy a zsírmentes tömeg növekedése végül a REE növekedéséhez vezet. Bár a REE növekedésének nagysága változhat, a REE minimális növekedése is befolyásolhatja az energiaegyensúlyt és a testtömeg változását. A fogyás során azonban az abszolút REE csökken, és sem az ellenállás, sem az aerob testmozgás nem bizonyítja, hogy megakadályozza az abszolút REE tipikusan megfigyelhető csökkenését (19–21). Ezért valószínűtlen, hogy a fizikai aktivitás megakadályozza a kezdeti súlygyarapodást vagy a súly visszanyerését kizárólag a REE-re gyakorolt hatás révén.

Az energiafogyasztás legváltozóbb összetevője a fizikai tevékenység különböző formáiban elköltött energia. Ez a fizikai aktivitás összetevője a mindennapi élet és egyéb életmódbeli tevékenységek, szabadidős és szabadidős tevékenységek, valamint a strukturált testmozgás egyéb formái. Becslések szerint a fizikai aktivitás a teljes napi energiafelhasználás ~ 20–30% -át teszi ki (16), de ez az egyénenként eltérő lehet a tevékenységi magatartás alapján. Például azoknak, akik fizikailag aktívak a foglalkozásukban (pl. Építőmunkás), magasabb lehet az energiafogyasztásuk a fizikai aktivitásban, mint azoknak, akik a nap nagy részében asztalnál ülnek (pl. Titkár). Még a viszonylag ülő foglalkozású egyének is részt vehetnek a szabadidős és strukturált fizikai tevékenységekben, hogy növeljék a teljes napi energiafelhasználást. Ezért a fizikai aktivitás minden formája befolyásolhatja az energiamérleget, és fontos, hogy elegendő mennyiségű fizikai tevékenységet folytasson a testtömeg befolyásolásához.

Bár nyilvánvaló, hogy megfelelő mennyiségű fizikai aktivitásra van szükség a testtömeg hatékony kezeléséhez, a fizikai aktivitás része lehet a viselkedés olyan konstellációjának, amely fontos a testtömeg sikeres kontrollálásához. Például vannak bizonyítékok arra, hogy azok a személyek, akik sikeresen megakadályozzák a súlygyarapodást, elegendő mennyiségű fizikai aktivitást folytatnak, és étkezési magatartásukban is változtatnak. A Pound of Prevention vizsgálat adatai azt mutatják, hogy a fizikai aktivitás növekedése jelentősen hozzájárul a súlygyarapodás elleni védelemhez (4). Ez a tanulmány azonban arról is beszámol, hogy az étrendi zsírbevitel előre jelezte a testtömeg növekedését (4). Ezenkívül az Országos Súlykontroll Regiszter adatainak alapos vizsgálata azt mutatja, hogy a hosszú távú fogyásban sikeres személyek magas szintű fizikai aktivitást és egészséges étkezési magatartást tanúsítanak (6). Bár a fizikai aktivitás a testtömeg-kezelés szempontjából fontos magatartáscsoport része, nem egyértelműen bebizonyosodott, hogy a fizikai aktivitás megváltoztatja-e az étkezési magatartást (22).

Stratégiák a fizikai aktivitásban való részvétel javítására

Úgy tűnik, hogy a testmozgás jelentős szerepet játszik a testtömeg-kezelésben. Bár a fizikai aktivitás jelentősége köztudott, a testmozgásban való részvétel javítására irányuló stratégiákra nagy szükség van. Amint azt korábban leírtuk, a fizikai aktivitás csökkenésével a testsúly növekszik. Ez különösen azért zavaró, mert a fizikai inaktivitás gyakorisága gyermekekben és felnőttekben egyaránt rendkívül magas (10). Ezért fontos megfontolni az alulteljes és inaktív egyének fizikai aktivitásában való részvétel fokozásának stratégiáit, mivel ez jelentős hatással lehet a túlsúlyra és az elhízásra.

Környezeti változások.

Felmerült, hogy sok fejlett országban élő egyénnek ki van téve egy „mérgező környezet”, amely befolyásolja a fizikai aktivitás viselkedését, és ez végül túlsúlyhoz és elhízáshoz vezet (23). A „mérgező környezet” befolyásolhatja az energiafogyasztást azáltal, hogy csökkenti a fizikai aktivitás lehetőségeit és növeli az ülő viselkedés lehetőségeit. Ezért felvetődött, hogy a környezet módosítása jelentős hatással lehet a viselkedésre, amely hatással lehet a testsúlyra.

A beavatkozás kritikus pillanatai.

Ha az energiafelhasználás csökkenése a súlygyarapodáshoz kapcsolódik, akkor fontos megérteni, hogy ez miért fordulhat elő. Mint korábban javasoltuk, a testsúly nő és a fizikai aktivitás 20 és 60 éves kor között csökken (1, 5). Ezek a változások az ebben az időszakban bekövetkező életváltások következményei lehetnek. Például ez lehet az az idő, amikor a foglalkoztatási státusz megváltozik, a családok megalapulnak stb. Felmerült, hogy fontos lehet beavatkozni az egészséggel kapcsolatos magatartásba, amikor az élet eseményei megváltozni kezdenek, amint az korai felnőttkorban jellemző (26). Ezenkívül fontos lehet meghatározni azokat a kulcsfontosságú időszakokat, amikor a gyermekek és serdülők a fizikai aktivitás csökkentésének jeleit mutatják (10). Ezért a fizikai aktivitást célzó beavatkozások, amelyek konkrét élet eseményekre vagy életszakaszokra összpontosítanak, különösen fontosak lehetnek a súlygyarapodás megelőzésében.

A fizikai aktivitás életmódbeli megközelítései.

A testtömeg szabályozásához szükséges fizikai aktivitás javítása vagy fenntartása érdekében a hagyományos strukturált testmozgás alternatív megközelítései hatékonyak lehetnek. A legújabb irodalom azt sugallja, hogy előnyös lehet életmódbeli megközelítést alkalmazni a fizikai aktivitási magatartás megváltoztatására (27, 28). Ezek az életmód-megközelítések a viselkedési készségek képzését beépítették a beavatkozásba, hogy elősegítsék a fizikai aktivitás elfogadását és fenntartását. Például Dunn és mtsai. (28) egyénre szabott tevékenységi ajánlások, amelyek a változásra való felkészültség szakaszán alapulnak, és a kiscsoportos interakciókat, valamint a viselkedési készségek képzését, például a problémamegoldást használják. Ezért hasznosnak tűnik olyan viselkedési stratégiák bevonása, amelyek segítik a résztvevőket abban, hogy a mérsékelt intenzitású fizikai aktivitást beépítsék életmódjukba.

Azt is felvetették, hogy a fizikai aktivitás életmódbeli formái (kertészkedés, házi takarítás stb.) Hatékonyak lehetnek a testsúly kezelésében (27). A mai napig ezek a tanulmányok tartalmaztak információkat az előírt tevékenységről, de nem szolgáltattak információkat a résztvevők által kiválasztott és ténylegesen végrehajtott konkrét tevékenységekről. Jól dokumentálták azonban, hogy a 30–40 perces testmozgás/nap több 10 perces testrészre osztása megkönnyítheti az aktivitás kezdeti elfogadását korábban mozgásszegény felnőtteknél (9, 29). Ezért fontolóra kell venni a fizikai aktivitás ösztönzésének alternatív megközelítéseit, amelyek jelentős hatással lehetnek a testtömeg-szabályozásra.

Összegzés

Összefoglalva, úgy tűnik, hogy az elhízás gyakorisága növekszik mind a felnőtt férfiaknál, mind a nőknél. Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett emelés miatt fontos, hogy ne csak az elhízás kezelésére, hanem az elhízás megelőzésére is összpontosítson. A népességalapú felmérések és a longitudinális megfigyelési vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy a testgyakorlás fontos stratégia lehet a súlygyarapodás megelőzésében. Ezenkívül egyre több szakirodalom támasztja alá a fizikai aktivitás jelentőségét a hosszú távú fogyás javításában. Jelenleg a minimális közegészségügyi irányelvek 150 perc közepes intenzitású fizikai aktivitást javasolnak hetente. Fontos hatékony beavatkozási stratégiákat kidolgozni a fizikai aktivitás ezen minimális szintjének elfogadásának és fenntartásának elősegítése érdekében. Sőt, fontos megvizsgálni, hogy ez a fizikai aktivitás hatékony-e a súlygyarapodás megakadályozásában és a hosszú távú fogyás fokozásában.