A hasi elhízás változásai a chilei egyetemistákon testtömeg-index szerint rétegezve

Absztrakt

Háttér

A testtömeg-indexen (BMI) és a derékbőségen (WC) alapuló vizsgálatokat általában a túlsúly és az elhízás prevalenciájának és tendenciájának vizsgálatára használják. Ezek a tanulmányok segítenek meghatározni egy ország társadalmi-gazdasági fejlődését, és javítják a közegészségügyi politikákat. Ezért a kutatás célja a chilei egyetemi hallgatók hasi elhízás változásának trendjének meghatározása volt a három és hat éves intervallumokban mért testtömeg-index (BMI) szerint.

Mód

Ehhez a tanulmányhoz összesen 1598, mindkét nemből származó, 18 és 26 év közötti hallgatót értékeltek egy chilei egyetemről. A hallgatókat 2007-től kezdődően (372 férfi és 315 nő), 2010-től (250 férfi és 330 nő) és 2013-ig (153 férfi és 178 nő) értékelték. A három keresztirányú értékelés során értékelték a súlyt, a magasságot és a derék kerületét. A BMI-t mindkét nem esetében kiszámolták.

Eredmények

Az értékelt három év (2007, 2010 és 2013) során nem találtunk szignifikáns különbséget az életkorban és a BMI-ben. 2013-ban a derék kerülete (WC) jelentősen megnőtto

Háttér

A hallgatói trendek az emberi biológiai kutatók számára fontos munkává váltak annak érdekében, hogy meghatározzák egy ország társadalmi-gazdasági fejlődését a közegészségügyi politikák javítása érdekében [1]. Világi tendenciát az azonos korú és nemű egyének vagy csoportok közötti különbségekként definiálnak, amelyek a születés évéhez vagy évtizedéhez kapcsolódnak [2]. Fontos biológiai mutatóvá vált az egészség szempontjából. Ezenkívül az ilyen típusú tanulmányok alapvető jellemzővel rendelkeznek, amely lehetővé teszi az elhízással, magas vérnyomással, glükóz-intoleranciával és diszlipidémiával járó betegségek előfordulásának növekedését, nemcsak a gyermekkorban és serdülőkorban, hanem a felnőttkorban is előforduló korai típusban.

Számos tanulmány különféle kritériumokat állapított meg a szekuláris trendek meghatározására a gyermekek, serdülők és felnőttek körében [3–5]. Jelenleg a kutatók a túlsúly és az elhízás prevalenciájának és tendenciájának tanulmányozására irányították figyelmüket. Ezek a vizsgálatok a testtömeg-indexen (BMI) és a derékbőségen (WC) [6] alapulnak, amelyeket általában világszerte különböző populációk tanulmányozására használnak [7].

Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt évtizedekben széles körben elismerték, hogy a magasság elsősorban a fejlett országokban stabilizálódott. A súly azonban továbbra is növekszik, ami az elhízás formáit eredményezi [8], és világszerte nagyobb gyakorisággal növekszik [7, 9]. Valójában Dél-Amerika különböző országaiban táplálkozási átmenet van folyamatban. Ezért várható, hogy ezek a társadalmak fontos változásokat tapasztalnak demográfiai helyzetükben, étrendjükben és életmódjukban.

Lényegében Chile nem sokkal marad le ebben a tendenciában. Az elmúlt években számos tanulmány kimutatta a túlsúly, az elhízás és az anyagcsere-kockázat prevalenciáját a fiatal egyetemisták körében [10–13]. Ez a túlzott növekedés az elmúlt évtizedekben tapasztalható gyors társadalmi-gazdasági fejlődéssel függ össze [14, 15]. Ezért az a feltételezés, hogy a fiatal egyetemisták valószínűleg rövid időn belül jelentős változásokat mutatnak a testzsírban. Ezért ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy meghatározza a hasi elhízás változásának tendenciáját a chilei egyetemistáknál a BMI-hez viszonyítva három és hat éves mért intervallumokban.

Mód

Tanulmányterv, minta és tantárgyak

A kutatási tervezés keresztmetszetű volt. Ebben a tanulmányban a Talcai Egyetem (UTAL), a Lircay Campus UTAL (Talca, Chile) fiatal chilei egyetemi hallgatók három transzverzális kérdőívre válaszoltak 2007-ben, 2010-ben és 2013-ban. Az UTAL chilei állami egyetem. Talca várostól északkeletre található. Santiagótól (Chile fővárosa) 270 km-re délre található. Talca gazdasága elsősorban a mezőgazdaságra és a szarvasmarhákra épül, míg a boripar jelentős szerepet játszik a helyi gazdaságban.

A vizsgálat három évében nem valószínűségi mintavételt (kvótákat) alkalmaztak. Az első felmérés során összegyűjtött adatok 687 egyetemi hallgató (372 férfi és 315 nő) válaszait tartalmazták; a második felméréshez 580 (250 férfi és 330 nő); a harmadik felméréshez pedig 331 (153 férfi és 178 nő), összesen 1598 fiatal egyetemi hallgató. Továbbá mindhárom év alatt az alanyok kimaradtak a vizsgálatból. A kopási arány a férfiaknál 12,7 és 15,6%, a nőknél 18,3% között mozgott. Az életkor 18 és 26 év között volt. A megállapított korhatár alatti és feletti, a tájékozott beleegyezést nem nyújtó vagy az értékelés napján nem részt vevő diákokat kizárták a kutatásból. A hallgatókat a saját karukról toborozták, és meghívták őket önkéntes részvételre.

Az antropometriai információk gyűjtését a Talcai Egyetem (UTAL) Etikai Bizottsága jóváhagyta. Mindegyik személy tájékoztatott beleegyezést adott, mielőtt antropometriai információkat gyűjtött volna tőlük.

Antropometriai mérések

Minden antropometriai adatot a tanulmány minden tanévének elején (március-április) gyűjtöttünk. A technikai személyzetet az adatgyűjtés előtt kiképezték annak érdekében, hogy megismerjék az antropometriai adatok gyűjtésére vonatkozó szabványosított mérési protokollt. Minden kutatási évben a minta 10% -át kétszer értékelték. A technikai mérési hiba (TME) kevesebb mint 2% volt a három értékelési évben. Valójában a Nemzetközi Kinanthropometry Advancement Society (ISAK) által leírt protokollt [16] használták a vizsgálat alapjául. A súlyt (kg) Tanita digital (Egyesült Királyság, Ltd.) mérleggel mértük 100 g pontossággal és 0-50 kg skálával. A magasságot (cm) alumínium Seca estadiométerrel (Seca Gmbh & Co. KG, Hamburg, Németország) milliméterben, 0 és 250 cm közötti skálával mértük. A derék kerületét (cm) az alsó bordák és a csípőcsík teteje közötti középpontban mértük Seca fémszalaggal milliméterben, 0,1 cm pontossággal.

A BMI-t (kg/m 2) használták a fiatal egyetemisták alsúlyú (BMI 2), normál (18,5 kg/m 2 ≤ BMI 2), túlsúlyos (25 kg/m 2 ≤ BMI 2) és Fogasok (BMI ≥ 30 kg/m 2) [17].

Statisztikai analízis

A Kolmogorov-Smirnov (K-S) tesztet az összes változón futtattuk. A normál eloszlás meghatározása céljából nemenként és értékelési évenként külön végezték. Az adatokat leíró statisztikákkal elemeztük, hogy megtaláljuk a változó kategóriák gyakoriságát és százalékát. A folytonos változók átlagát és szórását (SD) határoztuk meg. Ezenkívül meghatároztuk a percentilis eloszlást: p5, p15, p50, p85 és p95.

A három értékelési év és a négy BMI kategória közötti különbségeket egyirányú ANOVA-val igazoltuk. Post hoc Tukey tesztet alkalmaztunk a különbség pontjainak azonosítására. A százalékok közötti különbségeket a 100 log frakcióval ellenőrizték (percentilis 2007/2010-től, 2007/2013-tól, 2010/2013-tól). A statisztikai elemzéshez használt SPSS 16 (SPSS Inc., Chicago, IL, USA) 5% -os szignifikanciaszintet alkalmazó statisztikai elemzés.

Eredmények

Az alábbi 1. táblázat bemutatja az egyetemre beiratkozott hallgatók jellemzőit és értékelését a 3 éves projekt során.

A 2. táblázat bemutatja az életkor, a súly, a magasság és a WC átlagát és ± SD-jét az egyetemi hallgatók mindkét nemében. Nem találtunk szignifikáns különbséget az életkorban és a BMI-ben 2007, 2010 és 2013 során. Az átlagértékek 2007-ben és 2010-ben viszonylag stabilak maradtak. A 2013-as értékelés során azonban mindkét nemnél jelentős volt a testtömeg és a WC növekedése a 2007. és 2010. évi értékelések. A túlsúly és az elhízás prevalenciáját tekintve az értékek mindkét nemnél nőttek (4,1% a férfiaknál és 6,8% a nőknél) 2007 és 2013 között. Csak két kategóriát vettünk figyelembe, a túlsúlyosakat és az elhízottakat, mivel a zsír abnormális felhalmozódása egészségügyi problémákat okozhat.

Az alábbi 3. táblázat szemlélteti a BMI és a WC összehasonlítását a percentilis eloszlások alapján. A BMI-értékek mindkét nemnél viszonylag hasonlóak voltak a p5, p15 és p50 percentilisekben. 2013-ban azonban a növekedés viszonylag jelentős volt, amikor a p85 és a p95 percentiliseket hasonlítottuk össze a két előző évvel. Ebben az értelemben a BMI enyhe pozitív növekedése a p85 és p95 percentilisekben következett be. Ez a növekedés a férfiaknál 2,8–4,1 cm, a nőknél 2,7–5,9 cm volt.

A WC-vel kapcsolatban a percentilis eloszlásokban (p5, p15, p50, p85 és p95), különösen a 2013-as mérés során, a centrális hasi elhízás növekedési tendenciája pozitív volt. Az első két évben (2007 és 2010) azonban a percentilis értékek viszonylag hasonlóak voltak, de alacsonyabbak voltak, mint 2013-ban. Ez a minta tükröződik a 2013 során megfigyelt túlsúlyos és elhízott esetek számának növekedésében.

A BMI négy kategóriája alapján az 1. ábra. Az 1. ábra mutatja a WC átlagos és ± SD értékét. Az alsúlyú (18,5 kg/m 2 alatti) BMI-hez sorolt mindkét nembeli tanulók a három értékelési év során a WC-hez hasonló átlagértékeket mutattak. A másik három kategóriában (normál, túlsúlyos és elhízott) azonban a fiatal egyetemisták 2013-ban jelentős növekedést mutattak a WC-n 2007-hez és 2010-hez képest.o 0,05

A WC átlagértékei és ± SD értéke a BMI kategóriák és a mérési évek alapján nemenként. a jelentős különbség ugyanazon táplálkozási kategóriában 2007-ben; b jelentős különbség ugyanabban a táplálkozási kategóriában 2010-ben

Vita

E vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a BMI az idő múlásával nem változott. A VB azonban mindkét nemnél jelentősen megnőtt, különösen a legutóbbi értékelés során. Az eredmények tükrözik a WC által becsült gyorsított szekuláris változásokat a testzsírban. Ezek az eredmények összhangban vannak más, nemzetközileg végzett vizsgálatokkal [18–20]. Ezek a tanulmányok megerősítették, hogy a WC-k mindkét nemnél megnövekedtek, és az idők folyamán tovább növekedtek. Mivel a WC antropometrikus mérőszám, amely a központi testzsírt tükrözi, fontos kiemelni, hogy a testzsír-eloszlás legnagyobb növekedése 2010 és 2013 között történt.

Ezek a megállapítások nemcsak a Talcában tanult egyetemi hallgatók mintája miatt aggasztóak, hanem a Chile környező Maule régiójában élő egyetemisták számára is. Ezért fontos megelőző intézkedéseket tenni a túlsúly és az elhízás visszaszorítására a fiatal chilei egyetemisták körében [10]. Ezt a kutatást fel lehet használni más országokban is a figyelem felkeltésére, mivel a közelmúltban végzett tanulmányok továbbra is azt mutatják, hogy a túlsúly és az elhízás aránya világszerte megemelkedik az egyetemi hallgatók körében [10, 13]. Nyilvánvaló, hogy ez a tendencia úgy értelmezhető, hogy a hasi testzsír magasabb szintje potenciálisan nagyobb kockázatot jelent a fiatal egyetemisták számára olyan betegségek kialakulásában, mint a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a diszlipidémia, a szív- és érrendszeri betegségek, a rák és az elhízás okozta halál [18, 21., 22.].

Általánosságban elmondható, hogy a vizsgálat 2013-as értékelési évében a férfiak és a nők mintájának nagy része meghaladta a normál standard értékeket. A tanulmányba bevont fiatal egyetemistáknak a 85-ös és a 95-ös százalékban magasabb volt az értékük a WC-n. Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy nagyon rövid időközönként ezeknek a fiatal egyetemistáknak a testalakja gyorsított sebességgel változott.

Lényegében eredményeink azt mutatják, hogy az egyetemi népesség nagy részének jelentős a kockázata a krónikus, nem fertőző betegségek kialakulásában. Ez annak köszönhető, hogy ugyanannak a BMI-nek nagyobb a WC-je, különösen a 2013-as értékelési mérés során. Valójában ez a viselkedés több tényezővel is összefüggésbe hozható, mint például a rossz étkezési szokások, a mozgásszegény viselkedés növekedése [23]. Ezek a tényezők általában előidézhetik a WC aránytalan növekedését az ebben a vizsgált mintában szereplő fiatal egyetemisták körében. A gazdasági fejlődés, a fokozott urbanizáció és a túlzott zsírfogyasztás [24] Chilében az elmúlt néhány évben nem zárható ki ezeknek a megfigyelt változásoknak a hozzájáruló tényezőként.

1988-ban a chilei kormány létrehozta az Országos Egészségfejlesztési Tanácsot, és bevezette az állami politikákat az elhízás epidemiológiájának kihívásainak leküzdésére. Más törekvések is történtek, mint például az elhízás elleni küzdelem globális stratégiájának javaslata, amelyet a 2006. évi EGO-Chile vezetett be [26]. Ezenkívül 2012-ben jóváhagyták és közzétették az élelmiszerek tápértékjelölésére vonatkozó nemzeti törvényt [27]. E kormány erőfeszítései ellenére a hasi zsír, legalábbis a tanulmányozott fiatal egyetemisták körében, továbbra is nagymértékben növekszik.

A tanulmány korlátainak azonosítása elősegíti a jövőbeli kutatási projektek tervezésének javítását. Mindenekelőtt a mintakohortokat nem valószínűségi mintavételezéssel (véletlenszerű) választottuk ki. Ez nem teszi lehetővé az eredmények általánosítását Chile más egyetemi lakossága számára. Ezért ezeket az eredményeket óvatosan kell értelmezni. Másodsorban nem volt lehetséges a minta testösszetételével, fizikai aktivitásával és étkezési szokásaival kapcsolatos több változó mérése. Ezért a jövőben a kutatás során ezeket a változókat figyelembe kell venni, mivel ezeknek a változóknak a kontrollálása hozzájárulhat a tényleges tényezők azonosításához, amelyek hozzájárulnak az elhízás túlzott növekedéséhez a fiatal egyetemistáknál. Javasoljuk továbbá a kutatás kiterjesztését más chilei régiókra azzal a céllal, hogy bevonják más hasonló jellemzőkkel rendelkező egyetemeket.

Másrészt az adatgyűjtés folyamata megfelelő módon zajlott le egy szabványosított protokoll fenntartásával egy értékelési csoporttal, amely nagy tapasztalattal rendelkezik az antropometriai mérések terén. Ezenkívül a projekt mintája reprezentatív volt, mivel a szakmai programok többségéből érkezett hallgatók vettek részt. Ez lehetővé tette a testzsír változásainak nagyobb értékelését a talcai chilei egyetem hallgatói között. Sőt, a három elvégzett mérés során ugyanazok az időintervallumok voltak fenntartva az értékelések között. Továbbá szigorú sorrendet és sorrendet követtek a módszertanban a megfelelő módszertani tervezés biztosítása érdekében.

Következtetés

Összefoglalva, az eredmények azt mutatták, hogy a BMI 2007, 2010 és 2013 folyamán állandó maradt. Ugyanakkor mindkét nembeli fiatal egyetemi hallgatók hajlamosak lehetnek a hasi elhízás nagyobb kockázatára. Ezek az eredmények potenciális káros kardio metabolikus kockázatot jeleznek a talcai egyetemi populációkban. Ezért sürgősen az elhízás megelőzésére irányuló programokat kell létrehozni az egyetemeken belül.