A hasnyálmirigy endokrin funkciója a szegmentális és az egész hasnyálmirigy-transzplantáció befogadóiban

E Christiansen, A Tibell, A Vølund, K Rasmussen, CG Groth, JJ Holst, O Pedersen, NJ Christensen, S Madsbad, Hasnyálmirigy endokrin funkció a szegmentális és teljes hasnyálmirigy-transzplantáció befogadóiban, The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism, 81. kötet, 11. szám, 1996. november 1., 3972–3979. Oldal, https://doi.org/10.1210/jcem.81.11.8923846

Absztrakt

A hasnyálmirigy-transzplantáció utáni béta-sejtfunkciók lehetséges rendellenességeinek meghatározásához a hasnyálmirigy-graftok szekréciós kapacitását értékeltük, mérve az arginin-indukált inzulin-szekréció glükóz-potencírozó hatását cadavericus segmentalis (SPx; n = 8) és teljes szerves hasnyálmirigy-befogadókban. graftokat (WPx; n = 6), és összehasonlítjuk a nem cukorbeteg vesetranszplantált betegeknél (Kx; n = 6) és a normál kontrollokban (Ns; n = 7). Alfa-sejt alkalmazkodást a növekvő hiperglikémiához és az arginin stimulációra adott glukagon választ is tanulmányozták. A béta-sejt arginin által indukált (5 g L-arginin) inzulin szekréciójának szekréciós képességét az éhomi plazma glükóz és 15 és 30 mmol/l glükóz mellett mértük. Az inzulin szekrécióját az inzulin szekréció sebességének kiszámításával értékeltük. Az inzulinérzékenység mindhárom átültetett csoportban szignifikánsan csökkent, összehasonlítva a normál alanyokéval (P