A Jeges Ötzi nagyon zsíros étrendet élvezett

Képzelje el, hogy elfogyaszt egy pizza- és sörestet, és hazafelé jégtömbbe fagyasztva fagyoskodik be, hogy néhány ezer évvel később tudós hordák felengedjenek és szisztematikusan elmélyedjenek minden elképzelhető szempontban. rég elveszett életed.

Ilyen volt az Ötzi, más néven Jégember sorsa, akinek megdermedt holttestét 1991-ben fedezte fel egy német turistapáros, akik Tirol déli részén túráztak Ausztria és Olaszország határán. Ötzi holttestét 3210 méteres tengerszint feletti magasságban találták meg, ahol zavartalanul pihent több mint 5300 éve.

A legfrissebb vizsgálatban a folyóiratban beszámoló kutatók Jelenlegi biológia gyomortartalmának mélyreható elemzése sok mindent elárul táplálkozási szokásairól. Többek között azt mondják, hogy utolsó étkezése zsíros volt.

Amikor felfedezték Ötzi-t, kiderült, hogy először valami szerencsétlen modern hegymászó holttestének számítottak, és végül kiderült, hogy ez a legrégebbi természetesen megőrzött jégmúmia.

Azóta Ötzi, ruházatának, valamint az általa hordozott eszközöknek és fegyvereknek a vizsgálata sokat elárult a rézkori vagy eneolit kori életről.

Sokat írtak például több mint 50 tetoválásáról.

Frank Maixner, a múmiatudományi kutatóintézet (Bolacano, Olaszország) kutatói rendkívül részletes biológiai elemzéssel rekonstruálták a Jégember utolsó étkezését. Megállapították, hogy „rendkívül magas zsírtartalma volt az étrendjében”.

A zsír olyan vadak eledeléből származott volna, mint a gímszarvas és a kőszáli kecske, egyfajta kecske, amely Európa hegyvidéki régióiban, Észak-Közép-Ázsiában és Afrika északi részén található.

A jégmadár étrendje tartalmazta az einkornt, a termesztett búza egyik legkorábbi ismert formáját, és Maixner szerint a gyomrában egyfajta mérgező bracken vagy páfrány nyomait is megtalálták.

A Jeges ember fiziológiájáról szóló korábbi mélyreható vizsgálatok ellenére Maixner szerint csapata elemzését korábban nem készítették el, mert a tudósok nem tudták megtalálni a holttest gyomrát, amely a mumifikációs folyamat során felfelé költözött a testüregbe.

Végül 2009-ben észlelték, a CT-vizsgálatok újbóli kivizsgálása során, és megkezdték annak tartalmának elemzését.

"A gyomor anyaga, a korábban elemzett alsó bélmintákhoz képest, rendkívül jól megőrzött volt, és nagy mennyiségű egyedi biomolekulát, például lipidet is tartalmazott, ami új módszertani lehetőségeket nyitott meg Ötzi étrendjével kapcsolatos kérdéseink megválaszolására" - mondja Maixner.

A kutatók standard mikroszkópos és fejlett molekuláris megközelítéseket kombináltak a Jeges ember étrendjének pontos összetételének meghatározására. Ez lehetővé tette számukra, hogy ősi DNS, fehérjék, metabolitok és lipidek alapján következtetéseket tegyenek.

Az elemzés a kőszáli szövetet azonosította a legvalószínűbb zsírforrásként. Valójában a gyomortartalom körülbelül fele állati zsírt tartalmazott.

A kutatók szerint a magas zsírtartalmú étrendnek "teljesen értelme van", tekintettel arra a szélsőséges alpesi környezetre, amelyben Ötzi élt és hol találták meg.

"A magas és hideg környezet különösen nagy kihívást jelent az emberi fiziológia számára, és optimális tápanyagellátást igényel a gyors éhezés és energiaveszteség elkerülése érdekében" - mondja Albert Zink, szintén az Eurac Kutatóintézet munkatársa.

"Úgy tűnt, hogy a Jeges ember teljesen tisztában volt azzal, hogy a zsír kiváló energiaforrást jelent."

Bár a mérgező bracken részecskék jelenlétét nehezebb megmagyarázni, a kutatók szerint lehetséges, hogy a Jégember parazitákkal kapcsolatos bélproblémáktól szenvedett, és gyógyszerként fogyasztotta a konzolt. Egy másik lehetőség az, hogy a páfrányleveleket arra használhatta, hogy élelmiszereket csomagoljon, és akaratlanul lenyelte a mérgező spórákat.

A kutatók szerint további tanulmányokat terveznek folytatni a Jégember és más mumifikálódott emberi maradványok ősi bélmikrobiomáinak rekonstrukciója céljából.