A közösségi média befolyása a testkép elégedetlenségére

Írta: Mary Joyce Quattlebaum, a CEED nyári munkatársa

közösségi

Dátum: 2016. július 1

Ebben a korban a társadalom legtöbb tagját szüntelenül ragasztják telefonjukra, frissítik a különböző közösségi médiafiókokat és követik az aktuális események legújabb trendjeit. A közösségi média oldalakra, nevezetesen a Facebookra és az Instagramra való támaszkodásunk normalizálta az életünk online bemutatásának koncepcióját. Az elmúlt években a közösségi oldalakat nagyrészt arra használták, hogy megmutassák az ember megjelenését, edzésmódját és étkezési szokásait. Ennek eredményeként a közösségi média további emlékeztetővé és nyomássá vált egy bizonyos, a társadalom által szépnek tartott alak elérése érdekében. Így várhatóan sok közösségi média felhasználó negatív testkép-észlelése jelentősen magasabb a nem használókhoz képest (Tiggemann & Slater, 2013). Amit a közösség platformjának terveztek, ehelyett arra szolgál, hogy kritizálja és összehasonlítsa saját testképünket másokéval.

Mivel 30 millió amerikaiak életük során étkezési rendellenességekkel küzdenek (Wade, Keski-Rahkonen és Hudson, 2011), a közösségi média tovább erősíti az irreális vékony eszméket, és azt sugallja, hogy az ember önértékét a test alakja és kinéz. Nem meglepő, hogy a Facebook használata nemcsak jelentősen magasabb azoknál az egyéneknél, akiknek nagy a rizikója az étkezési rendellenesség kialakulásának, hanem növeli a testképes elégedetlenség kialakulásának kockázatát is (Cohen & Blaszczynski, 2015). Valószínű, hogy ezek a nagy kockázatú egyének idejük nagy részét azzal töltik, hogy összehasonlítják számukat, kapcsolataikat és sikereiket ismerőseikkel (Walker, Thornton, De Choudhury, Teevan, Bulik, Levinson és Zerwas, 2015). Továbbá mind a Facebookon töltött idő, mind a Facebookon lévő barátok száma korrelál a magasabb testfelügyelettel, a soványság iránti törekvéssel és egy vékony eszmény internalizálásával (Tiggemann & Slater, 2013). Bár genetikai és környezeti tényezők megvédhetik az egyéneket attól, hogy egy teljes táplálkozási rendellenesség alakuljon ki ezekre az online kiváltó tényezőkre reagálva, nem mindenki mondhatja el.

Ezenkívül az étkezési rendellenességgel jelenleg foglalkozó egyének akaratlanul is találkozhatnak a Twitteren gyakran megjelenő, étkezést zavaró hírcsatornákkal társadalmi támogatás vagy útmutatás keresése céljából. Ezeknek a #proana és #promia webhelyeknek a tartalma megerősíti a „thinspirációt” és az irreális testképideálokat. Nem meglepő, hogy ezek a beszámolók súlyosbíthatják a rendezetlen étkezési magatartást és megzavarhatják a kezelés előrehaladását (Arseniev-Koehler, Lee, McCormick és Moreno, 2016). Ezért prioritásként kell kezelni ezeket az étkezést zavaró táplálékokat és a töretlen táplálkozási szokások ezen ciklikus ösztönzésének megzavarására irányuló erőfeszítéseket. Lásd az előző blogunkat a negatív testkép elleni küzdelemről a médiában.

Együttműködve azon dolgozhatunk, hogy a közösségi médiát a test pozitivitásának és önelfogadásának kiindulópontjaként újjáépítsük olyan cikkek, hirdetések és videók megosztásával és közzétételével, amelyek vitatják a média szűk szépségszemléletét.

Egy másik blogunk bevezette az Országos Étkezési Zavarban Szövetség (NEDA) weboldalát, a Proud2Bme.org-ot, mint társadalmi támogatást és forrásokat kínáló teret az étkezési rendellenességekkel és a testkép problémáival küzdő egyének számára. Az ilyen online közösségek képesek elősegíteni a különböző testtípusok elfogadását és megbecsülését, és ellensúlyozni a negatívitást, amely gyakran uralja a közösségi médiát.

Egyre fiatalabb életkorban a gyerekek olyan közösségi oldalakkal nőnek fel, amelyek egy irreális valóságképet tartalmaznak, amelyet aztán internalizálnak. Míg a közösségi média tagadhatatlanul hatékony eszköz, amelyet véglegesen fel lehet használni, nemzetünkként felelősségünk, hogy fiatalon jobban elősegítsük az egészséges testképi attitűdöt. Társadalomként az összehasonlítás és a kritika helyett nyilvános teret kell létrehoznunk a közösségi és a pozitív testkép-eszmék számára. A jelenlegi és jövőbeli generációk biztonsága érdekében a közösségi médiának több lehetőséget kell tartalmaznia az önelfogadás előmozdítására és a szégyenteljes üzenetek felváltó felváltására.

Arseniev-Koehler, A., Lee, H., McCormick, T., & Moreno, M. A. (2016). #Proana: Étkezést elősegítő rendellenesség

szocializáció a twitteren. Journal of Adolescent Health, 58 (6), 659–664. doi: 10.1016/j.jadohealth.2016.02.012.

Cohen, R., & Blaszczynski, A. (2015). A facebook és a test hagyományos adathordozóinak összehasonlító hatásai

képi elégedetlenség. Journal of Eating Disorders, 3 (23), 1–11. doi: 10.1186/s40337-015-0061-3

Tiggemann, M. és Slater, A. (2013). NetGirls: Az internet, a facebook és a testkép aggodalomra ad okot

serdülő lányok. International Journal of Eating Disorders, 46 (6), 630–633. doi: 10.1002/eat.22141

Wade, T. D., Keski-Rahkonen, A., & Hudson, J. I. (2011). Az étkezési rendellenességek epidemiológiája. Tankönyv

Pszichiátriai epidemiológia, harmadik kiadás (343–360. O.). Chichester, Egyesült Királyság: John Wiley & Sons, Ltd. doi: 10.1002/9780470976739.ch20

Walker, M., Thornton, L., De Choudhury, M., Teevan, J., Bulik, C. M., Levinson, C. A. és Zerwas, S. (2015).