A liraglutid használata fogyáshoz felnőtteknél

Köztudott, hogy az elhízás globális járványsá válik. Az elhízás előfordulása az elmúlt négy évtizedben megháromszorozódott. Világszerte a WHO 2016-os adatai szerint a felnőttek 39% -a túlsúlyos, 13% -a elhízott. 1

liraglutid

Ausztráliában a túlsúlyos és elhízott felnőttek prevalenciája is jelentősen megnőtt: az 1995-ös 56,3% -ról 2012-re 62,8% -ra. 2 Az elhízás a magas vérnyomás, diszlipidémia, 2-es típusú cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, obstruktív miatti megnövekedett morbiditással és korai halálozással jár alvási apnoe és stroke. 3

Kimutatták, hogy a teljes testtömeg 5-10% -ának elvesztése jelentősen javíthatja a káros anyagcsere-eredményeket. 3

Míg az életmódbeli változások, például az étrend és a testmozgás alapvető fontosságúak a fogyás szempontjából, önmagában az életmód megváltoztatása bizonyítottan kihívást jelent a fogyást megakadályozó metabolikus, hormonális és neuronális adaptív mechanizmusok miatt. 4

Ezért a gyógyszeres terápiákat és/vagy bariatrikus műtéteket e mechanizmusok ellensúlyozására javasolták életmódbeli módosításokkal együtt a hosszú távú testsúly-szabályozás elérése érdekében. 5.

Egy ausztrál tanulmány szerint az elhízott vagy túlsúlyos betegek csak 17,2% -a fordult fogyásért a háziorvosokhoz. Ezenkívül a kutatások azt mutatták, hogy a háziorvosok alulbecsülik az elhízott betegek 30% -át túlsúlyosnak és a túlsúlyos betegek 3% -át normál testsúlyúnak. 6 És míg e betegek 65% -ának, illetve 58% -ának adtak étrendi és testmozgási tanácsokat, csak 6% -át kezelték gyógyszeres terápiával, és kevesebb, mint 1% -át irányították bariatrikus műtétre. 6 Ezek az adatok azt sugallják, hogy az elhízás kezelésében alkalmazott hatékony gyógyszeres terápiákat nem lehet kihasználni.

Az ausztráliai fogyáscsökkentő gyógyszerek a TGA által Ausztráliában a következők: orlisztát (Xenical®), fentermin (Duromine®) és liraglutid (Saxenda®). 7

Más szereket, például a szibutramint és a rimonabant biztonsági okokból kivonták a forgalomból, annak hatékonysága és a szív- és érrendszeri helyettesítőkre gyakorolt ​​kedvező hatás ellenére. 8.

A bariatrikus sebészeti beavatkozások a leghatékonyabb súlycsökkentési lehetőségek, bár széleskörű elérhetőségük korlátozott, mivel a közterületen továbbra is nagyrészt fedezetlenek. 3

Ez a cikk a liraglutid használatára összpontosít elhízással küzdő felnőttek fogyáskezelésében.

A WHO 2016-os adatai szerint a felnőttek világszerte 39% -a túlsúlyos, 13% -a elhízott

A liraglutid egy fehérje szintetikus formája, amely 97% -ban homológ a natív GLP-1-gyel, egy bélből származó inkretin hormonral. 9 Eredetileg hetente 0,6 mg injekcióként engedélyezték a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, a maximális ajánlott adag heti 1,8 mg volt. 9.

Állatkísérletek során kimutatták, hogy a GLP-1 elnyomja az étvágyat és csökkenti a súlyt. 9 Úgy gondolják, hogy a fogyás mechanizmusai mind a gyomor-bél traktusra, mind az agyra gyakorolt ​​hatásoknak köszönhetők. 9.

Hatásukat a melanokortin 4 receptor neuronokon található GLP-1 receptorok aktivációjának tulajdonítják, ami olyan aktivációs kaszkádot eredményez, amely végső soron csökkenti az élelmiszer-bevitelt. 10.

Egy kettős vak, nyílt, placebo-kontrollos vizsgálatban a liraglutid és a 120 mg orlisztát mellett napi 500 kcal energiahiányos étrend és fokozott fizikai aktivitás mellett a liraglutid szignifikánsabb súlyvesztést váltott ki 20 hét végén., 76% -kal a testtömeg több mint 5% -a fogyott 20 hétre a placebóhoz (30%) vagy az orlistathoz (44%) képest. 9.

Az ezt követő kétéves vizsgálaton rámutattak, hogy a 2,4/3,0? Mg liraglutiddal kezeltek nagyobb arányban, mint az orlisztáttal kezelteknél, a testsúly> 5 és> 10% volt.

A második évben a liraglutiddal kezelt betegek 52% -a fogyott> 5% -nál többet, szemben az orlistat 29% -ával (p-érték a szűrési súly 10% -a, szemben az orlistat két éven belüli 16% -ával) (p-érték 0,04).

A liraglutidnak ezt a hosszú távú súlymegőrző hatását a SCALE vizsgálat, a fázis három, randomizált kettős-vak, placebo-kontrollos, 160 héten át tartó, pre-diabéteszes betegeknél is megerősítette. 12.

A 160. héten a liraglutiddal kezelt résztvevők 49,6% -a fogyott a testsúly> 5% -ánál, szemben a placebo-csoport 23,7% -ával. Ez igaz volt a testsúlycsökkenés> 10% -ára (24,8% a liraglutiddal szemben, 9,9% a placebóval), valamint 15% testtömeg-vesztésre (11% a liraglutiddal szemben, 3,1% -kal a placebóval).

A liraglutid használata összefügg a cukorbetegség kockázatának csökkenésével elhízott betegeknél, valamint javuló glikémiás paraméterekkel és kardiovaszkuláris kockázati tényezőkkel. 11-13 A pre-diabéteszes elhízott betegek több mint 50% -a normális glükóz toleranciát ért el két évig tartó liraglutiddal történő kezelés után. 11.

A SCALE vizsgálatban a cukorbetegséggel diagnosztizált pre-diabéteszes betegek aránya csökkent a placebóhoz képest. A 160. hétig a liraglutid csoport 1472 egyének 2% -ánál diagnosztizáltak cukorbetegséget a kezelés alatt, míg a placebo csoportban a 738 személy 6% -ával. A cukorbetegség diagnosztizálásának kumulatív valószínűsége, figyelembe véve a cenzúrázást, a következő volt: A liraglutid csoportba tartozó egyének 3% -ánál diagnosztizáltak cukorbetegséget a 160. hétig, míg a placebo csoportban 11% -kal. 12.

Jelentősen csökkent a glikált hemoglobin (HbA1c) és az éhgyomri plazma átlagos glükózszintje, az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin és a trigliceridek nem szignifikáns csökkenésével, de a nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin szintjének jelentős növekedésével. A liraglutid alkalmazása a szisztolés vérnyomás csökkenésével is társult az orlistathoz és a placebóhoz képest. 10.13

A liraglutid hatása a diasztolés vérnyomásra azonban változó volt. 10.13 Az eddigi bizonyítékok megnyugtatóak voltak a liraglutid kardiovaszkuláris biztonságát illetően. Egy 56 hetes, randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban 2-es típusú, magas kardiovaszkuláris rizikóval (LEADER) rendelkező cukorbetegségben szenvedő betegeknél a kardiovaszkuláris események miatti halál alacsonyabb volt a napi 1,8 mg liraglutiddal kezelt betegeknél. 13.

Ez a tanulmány kimutatta, hogy a liraglutid a szív- és érrendszeri okokból eredő halál elsődleges kimenetele szempontjából nem alacsonyabb, mint a placebo. Ugyanez a tanulmány azonban azt mutatta, hogy a liraglutiddal bármilyen okból bekövetkezett halál alacsonyabb volt. 13.

A liraglutid gyakori mellékhatásai az émelygés és/vagy hányás. 10–13 Ez dózisfüggő, a betegek 3–50% -ánál fordul elő heti 3 mg liraglutidot használva. 9.10 Ezek a mellékhatások általában átmenetiek és az első és a hat hét között jelentkeznek. 10.11

A jóindulatú és rosszindulatú C-sejtes pajzsmirigytumorok kapcsán aggodalmak merültek fel a rágcsálók liraglutid terápiával végzett vizsgálata során (10.13), de az emberen végzett vizsgálatok nem tártak fel összefüggést a C-sejtes pajzsmirigy daganatokkal. 10-13

A szérum kalcitoninszint a hosszú távú liraglutid terápia mellett is a normál felső határ alatt maradt. 12.

Ennek oka valószínűleg az, hogy az embereknek kevesebb a C-sejtje, mint a rágcsálóknak. 12 A liraglutid és az akut hasnyálmirigy-gyulladás összefüggésére vonatkozó adatok ellentmondásosak. 13-15 Egy vizsgálatban akut hasnyálmirigy-gyulladás az elhízott egyének kevesebb mint 1% -ánál fordult elő liraglutiddal 56 hét alatt. Minden egyén felépült mindenféle folytatás nélkül. 12.

Ugyanakkor egy másik, populáció alapú, 2-es típusú cukorbetegségben részt vevő vizsgálat arról számolt be, hogy a GLP-1 alapú terápia (szitaplitin és exenetid) alkalmazása az akut hasnyálmirigy-gyulladás kórházi felvételének fokozott kockázatával jár. 14 Szisztematikus áttekintések és metaanalízisek kimutatták, hogy az akut pancreatitis előfordulási gyakorisága alacsony a GLP-1 agonista alkalmazásakor, és okozati összefüggést nem sikerült megállapítani. 15.16

Az étrendi változásoknak és a fizikai aktivitásnak továbbra is a súlykezelés gerincét kell képeznie

Jelenleg azonban a liraglutid nem ajánlott olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében hasnyálmirigy-gyulladás volt. Ha a páciensnél akut hasi fájdalom jelentkezik a liraglutid szedése alatt, meg kell vizsgálni az akut pancreatitis lehetőségét.

A hasnyálmirigy-gyulladásos epizód után a kezelést nem szabad újrakezdeni. Vesekárosodás esetén nincs szükség a liraglutid dózisának módosítására, mivel az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás jelenléte bebizonyosodott, hogy nem rontja a GLP-1 agonista hatékonyságát. 17.

A liraglutid alkalmazásának végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél történő felhasználásáról azonban korlátozott adatok állnak rendelkezésre. 17.

Míg a liraglutid szubkután adható be a hasban, a combban és a felkarban, 10–13 az injekciótól való félelem elriaszthatja egyes betegeknél a liraglutid alkalmazását. Figyelembe kell venni a kezelés költségeit is, mivel Ausztráliában sem a liraglutidot, sem a phentermint nem engedélyezték az elhízás kezelésére.

Amikor a betegekkel megvitatjuk a liraglutidot, fontos kiemelni, hogy ez a terápia nem helyettesíti az életmód módosítását. Míg a kutatás kimutatta, hogy a liraglutid hatékony terápia az elhízás kezelésében, minden vizsgálatot alacsony kalóriatartalmú étrenddel és fokozott fizikai aktivitással együtt végeztek. 10-13

Az étrend megváltoztatásának és a fizikai aktivitásnak továbbra is a súlykezelés gerincét kell képeznie, annak ellenére, hogy a gyógyszeres kezelés (vagy a bariatrikus műtét) szükségessége összhangban áll az elhízás genetikájával és az életmódváltás hosszú távú sikerességi arányával. 18.

Összefoglalva, a liraglutid alkalmazása elhízott, nem diabéteszes egyéneknél klinikailag jelentős testsúlycsökkenéshez, valamint a kardiovaszkuláris kockázati tényezők és az anyagcsere eredmények javulásához vezethet. Azt, hogy ez a javulás fenntartható-e és lefordítható-e a kardiovaszkuláris események csökkenésével, még meg kell határozni.

Thaw D Htet, Lesley V Campbell és Jerry R Greenfield a Szent Vincent Kórház Endokrinológiai Osztályán és a Garvan Orvostudományi Kutatóintézet Diabetes Osztályán dolgozik, Darlinghurst, Sydney.

1. Elhízás és túlsúlyos adatlap. Az Egészségügyi Világszervezet. (idézve: 2018. március). Elérhető a http://www.who.int/mediacentre/factsheets/fs311/en/ címen.

2. Egészségügyi profilok, Ausztrália (2011-2013). Ausztráliai Statisztikai Hivatal. (idézve: 2018. március). Elérhető a http://www.abs.gov.au/ausstats/[email protected]/Lookup/by%20 Subject/4338 címen. 0

3. Jensen MD, Ryan DH, Apovian CM, Ard JD, Comuzzie AG, Donato KA és mtsai. 2013. évi AHA/ACC/TOS útmutató a túlsúly és az elhízás kezelésére felnőtteknél. Keringés. 2014; 129 (25, 2. kiegészítés): S102-S38.

4. Sumithran P, Prendergast LA, Delbridge E, Purcell K, Shulkes A, Cricketos A és mtsai. Hormonális alkalmazkodás tartós fennmaradása a fogyáshoz. New England Journal of Medicine. 2011; 365 (17): 1597-604.

5. Chukir T, Shukla AP, Saunders KH, Aronne LJ. Farmakoterápia elhízás esetén 2-es típusú cukorbetegségben. Szakértői vélemény a farmakoterápiáról. 2018; 19 (3): 223-31.

6. Wong C, Harrison C, Bayram C, Miller G. A betegek és a háziorvosok képességének felmérése a túlsúly és az elhízás felismerésére. Aust N Z J Közegészségügy. 2016; 40 (6): 513-7.

7. Az ausztrál elhízáskezelési algoritmus 2016 (idézve: 2018. március). Elérhető itt: https://diabetessociety.com.au/documents/ObesityManagementAlgorithm 2016.10.18FINAL.pdf

8. Lloret-Linares C, Greenfield JR, Czernichow S. A súlycsökkentő szerek hatása a glikémiás paraméterekre és a 2-es típusú cukorbetegség progressziójára: áttekintés. Diabetes Med. 2008; 25 (10): 1142-50.

9. Astrup A, Rössner S, Van Gaal L, Rissanen A, Niskanen L, Al Hakim M és mtsai. A liraglutid hatása az elhízás kezelésére: randomizált, kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálat. A Lancet. 2009; 374 (9701): 1606-16.

10. Baggio LL, Drucker DJ. Glükagon-szerű peptid-1 receptorok az agyban: az ételbevitel és a testsúly ellenőrzése. J Clin Invest. 2014; 124 (10): 4223-6.

11. Astrup A, Carraro R, Finer N, Harper A, Kunesova M, Lean ME és mtsai. Biztonság, tolerálhatóság és tartós fogyás 2 év alatt a napi egyszeri emberi GLP-1 analóg, a liraglutid alkalmazásával. Int J Obes (London). 2012; 36 (6): 843-54.

12. le Roux CW, Astrup A, Fujioka K, Greenway F, Lau DCW, Van Gaal L és mtsai. 3 éves liraglutid és placebó a 2-es típusú cukorbetegség kockázatának csökkentésére és a testsúly kezelésére prediabéteszben szenvedő betegeknél: randomizált, kettős-vak vizsgálat. A Lancet. 2017; 389 (10077): 1399-409.

13. Marso SP, Daniels GH, Brown-Frandsen K, Kristensen P, Mann JF, Nauck MA és mtsai. Liraglutid és kardiovaszkuláris eredmények 2-es típusú cukorbetegségben. N Engl J Med. 2016; 375 (4): 311-22.

14. Singh S, Chang H, RichardsTM, Weiner JP, Clark JM, Segal JB. Glükagonszerű Peptid 1 alapú terápiák és kórházi kezelés kockázata az akut hasnyálmirigy-gyulladásban 2-es típusú cukorbetegségben A populáción alapuló egyeztetett eset-kontroll tanulmány. JAMA Intern Med. 2013; 173 (7): 534–539. doi: 10.1001/jamainternmed.2013.2720

15. Monami M, Dicembrini I, Nardini C, Fiordelli I, Mannucci E. Glükagonszerű peptid-1 receptor agonisták és hasnyálmirigy-gyulladás: randomizált klinikai vizsgálatok metaanalízise. Cukorbetegség-kutatás és klinikai gyakorlat. 103 (2): 269-75.

16. Li L, Shen J, Bala MM és mtsai. Incretin-kezelés és a pancreatitis kockázata 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél: randomizált és nem randomizált vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise. A BMJ. 2014; 348: g2366. doi: 10.1136/bmj.g2366.

17. Leiter LA, Carr MC, Stewart M, Jones-Leone A, Scott R, Yang F és mtsai. A heti egyszeri GLP-1 receptor agonista albiglutid és a szitagliptin hatékonysága és biztonságossága 2-es típusú cukorbetegségben és vesekárosodásban szenvedő betegeknél: Randomizált, III. Fázisú vizsgálat. Cukorbetegség ellátása. 2014; 37 (10): 2723.

18. Campbell LV. Az elhízás genetikája ausztrál családorvos 2017: 46. évfolyam; 7. szám; p456-459.