A magas emberi népsűrűség kiküszöböli az erdővédelem pozitív hatását a trópusi biológiai sokféleség hotspotjában

Dérer Patrícia

erdővédelem

Srí Lanka és az indiai nyugati Ghatok (más néven Sahyadri-hegység) a 36 biológiai sokféleség hotspot egyikét alkotják. Ezek a területek a Föld biológiailag leggazdagabb - mégis veszélyeztetett - szárazföldi régiói; a legtöbb faj megőrzése érdekében jelölték ki őket.

A nyugati Ghatok magas növényi és állati endemizmusuk alapján a nyolc „legforróbb hotspotba” tartoznak 1. Az ökoszisztémák széles skáláját foglalják magukba: nedves és száraz lombhullató erdők, hegyvidéki esőerdők, örökzöld erdők és az egyedülálló Shola gyepek. A hotspot 332 globálisan veszélyeztetett faj otthona, és olyan veszélyeztetett emlősök életképes populációit tartja fenn, mint a tigris (Panthera tigris), az ázsiai elefánt (Elephas maximus), az ázsiai vadkutya (Cuon alpinus) és a gaur (Bos gaurus). Ezenkívül a hotspot az Indiában található összes növény-, hal-, hüllő-, kétéltű-, madár- és emlősfaj több mint 30% -át tartalmazza.

A magas konzervatív értékével párhuzamosan a régióban a legnagyobb a népsűrűség a biológiai sokféleség hotspotjai között (átlagosan 350 fő/km 2) 2. Óriási lakossági nyomással szembesülve a hotspot erdőit drámai módon befolyásolták a fa és a mezőgazdasági földterületek iránti igények. 1920 és 1990 között a régió természetes növényzetének 40 százaléka átalakult kávé- és teaültetvényekké, és ma az elsődleges növényzetnek csak 6,3% -a maradt 3

Egy nemrégiben készült tanulmánybanA parkok egy trópusi biológiai sokféleség hotspotján védik az erdő borítását, de a magas emberi népsűrűség korlátozhatja a sikert”4 Krishnadas et al. megvizsgálja az erdő veszteségének összefüggéseit a régió gyors gazdasági terjeszkedését követően. 2000 és 2016 között a nyugati Ghatok mintegy 750 km 2 erdőt vesztettek. Szerencsére ezek az arányok a régió legalacsonyabbak az elmúlt 100 évben, és lényegesen alacsonyabbak, mint India egyéb erdős részein 5. Ennek ellenére a kisméretű erdőirtások e foltos típusának a biológiai sokféleségre gyakorolt ​​negatív hatása jelentős lehet, és nagyrészt vizsgálatlan marad.

A szerzők felmérik a különféle demográfiai, adminisztratív és biofizikai tényezők relatív jelentőségét, amelyek megjósolták a legutóbbi erdőpusztulás mértékét. Összességében az erdőirtás elsősorban a védett területeken kívül történt; az erdővédelem - vadvédelmi helyszínek és nemzeti parkok formájában - 30% -kal sikeresen csökkentette az erdő veszteségét.

A szerzők azt találják, hogy minden 22 km-es átlagos várostávolság-növekedéssel az erdők vesztesége 16% -kal csökkent, a védett területekre kisebb hatással volt. A védett területek 36% -kal kisebb eséllyel veszítenek erdőt, mint a nem védett erdők, ha közelebb vannak a városokhoz. Hasonlóképpen, az utaktól való távolság 4 km-es növekedésével az erdők vesztesége 21% -kal, a védett területek esetében pedig 33% -kal csökkent.

A formális védelem előnye azonban 32% -kal csökkent, és minden 24 000 fős növekedés meghaladta a helyi népsűrűséget. Más szóval, ahol a helyi emberi populáció nagyobb volt Nyugat-Ghatokban, a védett területek 70% -kal nagyobb eséllyel veszítenek erdőterületről, mint a nem védett területek. Ez azt jelenti, hogy a védett és a nem védett területek közötti erdőveszteség különbsége nagy helyi népsűrűség mellett többnyire eltűnik.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a védett területek a gyors fejlődés mellett is hozzájárulnak az erdőtakaró megőrzéséhez a globális biológiai sokféleség hotspoton belül. A magas emberi népsűrűség és a kapcsolódó útfejlesztés azonban negatívan befolyásolja a védelem ezen előnyeit. Következésképpen a népesség növekedésének megállítására irányuló erőteljes intézkedések - például a családtervezési programok nagyobb finanszírozása - elengedhetetlenek a sikeres erdővédelem eléréséhez.

  1. Myers, N., Mittermeier, R. A., Mittermeier, C. G., da Fonseca, G. A. B. & Kent, J. Biodiverzitás hotspotjai a természetvédelmi prioritásokhoz. Természet403, 853–858 (2000).
  2. Cincotta, R. P., Wisnewski, J. & Engleman, R. Emberi populáció a biodiverzitás hotspotjaiban. Természet404, 990–992 (2000).
  3. Sloan, S., Jenkins, C. N., Joppa, L. N., Gaveau, D. L. A. & Laurance, W. F. A természetes növényzet megmaradása a globális biodiverzitás hotspotjaiban. Biol. Conserv.177, 12–24 (2014).
  4. Krishnadas, M., Agarwala, M., Sridhara, S. & Eastwood, E. A parkok védik az erdő borítását egy trópusi biológiai sokféleség hotspotjában, de a magas emberi népsűrűség korlátozhatja a sikert. Biol. Conserv.223, 147–155 (2018).
  5. Reddy, C. S., Jha, C. S. & Dadhwal, V. K. A hosszú távú erdőtakaró-változások (1920-2013) értékelése és nyomon követése Nyugat-Ghát biológiai sokféleségének hotspotjában. J. Earth Syst. Sci.125, 103–114 (2016).