A ramadán koplalás cukorbeteg muszlim betegekre gyakorolt ​​hatásának értékelése a gyógyszeres kezelés és az életmód szokásai vonatkozásában: leendő tanulmány

1 Gyógyszerészeti Tanszék, Természettudományi Kar, Szingapúri Nemzeti Egyetem, S4 blokk, 18 Science Drive 4, Szingapúr

2 Endokrin és Diabetes Osztály, Tan Tock Seng Kórház, 11 Jalan Tan Tock Seng, Szingapúr

3 Gyógyszerészeti Tanszék, Tan Tock Seng Kórház, 11 Jalan Tan Tock Seng, Szingapúr

Absztrakt

Célkitűzések. Ennek a tanulmánynak a célja a ramadán böjt HbA1c-re gyakorolt ​​hatásának vizsgálata volt a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő muszlim betegeknél. Kiértékelték a hipoglikémia és a glikémiás változások előfordulását az antidiabetikus szerek dózisának, az étrendnek és a fizikai aktivitásnak a módosítása során a ramadán alatt. Mód. Ez egy ambuláns endokrin klinikán végzett prospektív vizsgálat volt. Kérdőíveket adtak be cukorbeteg muszlim betegeknek, akik éheztek

10 nap. Kizárták azokat, akiket diabéteszes ketoacidózis vagy súlyos hipoglikémia miatt egy hónappal a Ramadan előtt kórházba szállítottak, vagy rövid távú kortikoszteroid terápiát kaptak. A betegek válaszait és klinikai eredményeit a klinika adatbázisából gyűjtötték össze a ramadán előtt, alatt és után. Eredmények. Összesen 153 résztvevő fejezte be a tanulmányt. Az átlagos HbA1c a ramadán előtti 8,9% -ról a ramadán alatt 8,6% -ra javult (

). Bár az étrend és a fizikai aktivitás nem járult hozzá a glikémiában bekövetkezett változásokhoz, a HbA1c jelentős javulását figyelték meg azoknál a betegeknél, akiknél a ramadán alatt módosították az antidiabetikus szerek adagját (

). Ezenkívül a hipoglikémiás arányuk minimális volt. Következtetések. Úgy tűnt, hogy a ramadán éhgyomor javítja a glikémiás kontrollt, különösen azoknál, akiknél az antidiabetikus szerek adagját a ramadán alatt módosították.

1. Bemutatkozás

A ramadán egy szent hónap az iszlám naptárban, amelynek során a muszlimok a világ minden tájáról hajnal és napnyugta között böjtöt tartanak. A ramadán ideje alatt a muzulmánok, akik rosszul vannak, vagy egészségi állapotuk rosszabbodhat az éhgyomorra, ideértve a cukorbetegeket is, mentesülnek [1]. A böjtöt a ramadán idején azonban nagyra értékelik a vallási gyakorlat egyik formájaként, ezért sok odaadó muszlim beteg ragaszkodik a böjthöz annak ellenére, hogy egészségügyi szolgáltatóik nem tanácsolják. Becslések szerint 40-50 millió cukorbeteg gyorsan gyorsul a ramadán hónapban [2].

A ramadán böjt jelentős változásokkal jár az étrend szokásaiban és gyakoriságában. Ezek a változások potenciálisan metabolikus változásokat indukálhatnak mind az egészséges, mind a beteg muszlimokban [3, 4]. Annak ellenére, hogy kevesebb ételt fogyasztanak, ezt a gyakorlatot általában kompenzálják nagy mennyiségű, sok szénhidrátot és zsírot tartalmazó cukros ételek és italok fogyasztása, különösen a böjt törésekor [5]. A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek teljes kalória-fogyasztása a beszámolók szerint a ramadán alatt növekszik [6, 7]. Ezenkívül az antidiabetikus szerek dózisát gyakran módosítják, hogy tükrözzék a Ramadan során bekövetkezett életmódbeli változásokat. Egy tanulmány kimutatta, hogy azon cukorbetegek körében, akiknek az orális hipoglikémiás szerek (OHA) dózisa módosult a ramadán alatt, 58% -uk megváltoztatta a gyógyszerek beadásának időzítését [8].

A ramadán ideje alatt arról is beszámoltak, hogy a fizikai tevékenységek, különösen a testmozgás, általában csökkennek a túl gyenge érzés félelmétől [9]. A cukorbetegségben szenvedő betegeknek az egészségügyi szolgáltatók azt tanácsolják, hogy kerüljék a túlzott fizikai aktivitást a ramadán alatt, mert az éhezés gyakorlata növelheti a hipoglikémia kockázatát, különösen néhány órával a naplemente előtti étkezés előtt. Egy tanulmány azonban arról számolt be, hogy a böjt ideje alatt a megfelelő fizikai aktivitás nem befolyásolja a fizikai testtel szembeni toleranciát [10].

Továbbá azt is feltételezték, hogy az éhgyomri cselekmény növelheti a rossz glikémiás kontroll kockázatát, ami kérdéseket vet fel a ramadán böjt biztonságosságával a cukorbetegeknél. A ramadán böjt alatt a vércukorszint csökkenése kompenzációs mechanizmusokat indít el egészséges egyének szervezetében, amelyek csökkentik az inzulin szekrécióját vagy a tárolt glikogén lebomlását a hipoglikémia megelőzése érdekében [11]. Cukorbetegeknél azonban ez a szabályozás sérül vagy az inzulinszekréció diszfunkciója, vagy az érzékenység, vagy esetenként mindkettő miatt [12]. Egy epidemiológiai tanulmány arról számolt be, hogy a súlyos hipoglikémia kockázata hétszeresére nőtt a ramadán hónapban cukorbetegeknél [2]. Egy másik tanulmány azonban arról számolt be, hogy a ramadán böjt biztonságos és nem növelte jelentősen a hipoglikémiás események előfordulását [13].

Ennek a prospektív vizsgálatnak az elsődleges célja az volt, hogy értékelje a Ramadan alatti böjt hatását a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő muszlim betegek glikémiás kontrolljára a HbA1c-szint változásainak vizsgálatával a ramadán előtt, alatt és után. Ezenkívül megvizsgálták a hipoglikémia előfordulását és a glikémiás kontroll változásait az antidiabetikus szerek dózisának, az étrendnek és a fizikai aktivitásnak a módosítása kapcsán a ramadán alatt.

2. Módszerek

2.1. Tanulmányterv és helyszín

Ez egy prospektív vizsgálat volt, amelyet egy szingapúri tercier kórházban található járóbeteg-endokrin klinikán végeztek 2012. június és november között; A ramadánra 2012. július 21. és augusztus 18. között került sor. Szingapúrban a muszlimok a lakosság 14,7% -át teszik ki [14], a ramadán idején pedig a muszlimok 30 napig böjtölnek [15]. Az Intézményi Felülvizsgálati Testület által jóváhagyott tanulmány az intézményi adatbázisból származó adatgyűjtésből és a kérdőívek képzett kérdezőbiztosok általi kezeléséből állt. A támogatható betegeket átvilágították, és megkérdezték, hogy meghatározzák-e érdeklődésüket ebben a vizsgálatban való részvétel iránt egy hónappal a ramadán előtt. A beleegyező űrlap aláírásával kérdőíveket adtak a betegek vizsgálatára a kérdezőbiztosok a ramadán előtt, alatt és után. A releváns klinikai kimenetelekre vonatkozó adatokat is összegyűjtöttük a három időszakban.

2.2. Bevonási és kizárási kritériumok

Minden 21 évesnél idősebb, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő muszlim beteget, aki legalább 10 napig éhezett [16] a ramadán hónapja alatt, bevonták ebbe a vizsgálatba. Azokat a betegeket kizártuk a vizsgálatból, akik diabéteszes ketoacidosis vagy súlyos hipoglikémia miatt kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórházi kórképük miatt voltak kórházi kórházi kórképükben. Ezenkívül kizárták a vizsgálatból azokat a betegeket, akik képtelenek voltak megérteni a kérdőívet.

2.3. Kérdőív

Az ebben a tanulmányban használt kérdőívet egy 2011-es prospektív tanulmányból adaptálták, miután a szerzők beleegyezését kapták [8]. A kérdőív egy szociodemográfiai részt tartalmazott, amely tartalmazta az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget, a foglalkoztatási státust, a testtömeg-indexet, az egészségi állapotot és a cukorbetegség időtartamát, valamint egy részt az alkalmazott antidiabetikus szerek típusairól és az adagolási rendről, a betegek észleléséről. mindennapi fizikai aktivitásuk és táplálkozási szokásaik. Az étrenddel és a fizikai aktivitással kapcsolatos kérdésekben ezek a paraméterek a ramadán alatt bekövetkezett változásokat a betegek maguk jelentették több, kevesebb vagy változatlan válasz alapján.

A szociodemográfiával és az étrenddel kapcsolatos kérdésekben kisebb módosítások történtek, a helyi kontextusnak megfelelően. A kérdőívet lefordították a szingapúri muzulmán lakosság által általában beszélt maláj nyelvre. A kérdőíveket a kiképzett, kétnyelvű kérdezőbiztosok az általuk preferált nyelven adták be a betegeknek, és kitöltése körülbelül 30 percet vett igénybe.

Az eredményméréseket, például a HbA1c-t, és a kérdőívre adott válaszokat összegyűjtöttük a ramadán előtt, alatt és után. A HbA1c egy olyan helyettesítő marker, amelyet számos, a ramadán éhgyomorra vonatkozó vizsgálatban gyakran használnak, amely a muszlim betegek glikémiás kontrollját tükrözi; megbízhatóbban tükrözi a 8–12 hét átlagos plazmakoncentrációját [17]. Ebben a tanulmányban a hipoglikémia incidenciáit kisebb vagy súlyos kategóriákba sorolták. A kisebb hipoglikémiát olyan eseményként definiálták, amelyet a betegek a tünetek súlyosságától függetlenül önállóan kezelhetnek, míg a súlyos hipoglikémiát olyan eseményként határozták meg, amelyhez a kezeléshez harmadik fél segítsége szükséges [18]. A vizsgálati betegektől azt is megkérdezték, hogy tapasztaltak-e valamilyen hipoglikémia tünetet a ramadán böjt alatt [8].

2.4. Statisztikai analízis

Az adatokat folyamatos ± változók átlagként ± standard deviációiként (SD) és a kategorikus változók százalékaként mutatjuk be. Az eredmény mértékét, a HbA1c-et két időszak között elemeztük lineáris vegyes modell alkalmazásával; ezt páronkénti összehasonlítás követte Bonferroni-beállítással. Az étrendet és a fizikai aktivitásokat összehasonlítottuk a HbA1c-vel, mint bináris eredményekkel a logisztikai regresszióban. Az összes elemzést kor, nem, BMI, képzettségi szint, összes társbetegség, a cukorbetegség időtartama, valamint a foglalkoztatás és az egészségi állapot alapján igazítottuk. Szükség esetén az ismételt elemzések számával való szorzást követően a kétfarkú szignifikánsnak tekinthető. A számításokat az SPSS for Windows 19.0 verzióval hajtották végre (SPSS Inc., Chicago, IL, USA).

3. Eredmények

A 251 felvett beteg közül 98-at (39%) kizártak az elemzésből a hiányos válaszok miatt. A vizsgálat befejeztével 153 beteget átlagosan 26 éhgyomri nappal követtek nyomon az egész vizsgálat során, hogy 61% -os válaszarányt kapjanak. Átlagos életkoruk az volt

és a résztvevők 62,7% -a nő volt (

) (Asztal 1). Nagy többség (

; A vizsgált tantárgyak 52,9% -a legalább 12. osztályos végzettséggel rendelkezett. A résztvevők több mint fele azonban munkanélküli volt (; 58,8%). Ami a cukorbetegség kezelését illeti, 150 (98%) szedett antidiabetikumot, ebből 72 (47,1%) OHA és inzulin kombinált kezelését alkalmazta. A metformin volt a leggyakrabban felírt OHA (; 92,2%), ezt követték a szulfonil-karbamid (; 54,3%) és a dipeptidil-peptidáz 4 inhibitorok (; 8,5%). A többségnek étkezési inzulinnal egyidejűleg adták a bazális inzulint (; 65,6%), míg a fennmaradó résznek bazális inzulint (

; 33,3%) vagy étkezés közben önmagában inzulin (; 1,1%) (2. táblázat).

= 3; 100 ± 0 mg naponta), pioglitazon

= 2; Napi 22,5 ± 10,6 mg) és a repaglinidet

3.1. Hatás a HbA1c-re

Az átlagos HbA1c értéke javult

% a ramadán előtt,% a ramadán alatt (). Ez a javulás azonban a ramadán után nem tartott fenn. Az átlagos HbA1c 0,2% -os növekedését figyelték meg a ramadán között és a ramadán után (

értékelése

3.2. Az adag beállítása a glükózkontrollhoz képest

A ramadán alatt az OHA-felhasználók által alkalmazott dózis kiigazításának leggyakoribb módszere a teljes napi dózis csökkentése volt (; 73,3%). A dózis beállításának egyéb módszerei az OHA abbahagyása (; 12,0%), az éjszakai dózis önmagában történő emelése (; 6,7%), a teljes napi dózis növelése (; 4,0%) és további OHA (; 4,0%). Ebben a tanulmányban a három leggyakrabban beállított OHA a metformin, a glipizid és ekvivalensei voltak [19, 20], valamint a szitagliptin az átlagos dóziscsökkentéssel.

mg, mg és mg a ramadán alatt. Az inzulinhasználók körében a teljes napi inzulinadagot 39 (60,9%) beteg csökkentette, és öt (7,8%) beteg hagyta abba. Az inzulinkezelésüket módosító fennmaradó betegek közül kettő (3,1%) további inzulint szedett, hat (9,4%) növelte teljes napi adagját, 12 (18,8%) pedig csak az éjszakai inzulinadagot. Összességében elmondható, hogy az inzulin átlagos dózismódosítása a ramadán alatt az étkezés és az alap inzulin esetében

egységek, illetve egységek.

Az átlagos HbA1c javulást figyeltek meg a ramadán előtti% -ról a ramadán ideje alatt% -ra azoknál a betegeknél, akik a dózis módosítását végezték a ramadán alatt (;). Azoknál a betegeknél, akik a ramadán ideje alatt nem módosítottak dózist, nem figyeltek meg szignifikáns javulást a HbA1c-ben (;) (2. ábra).


3.3. Diéta és fizikai aktivitás a glükózkontroll kapcsán

A ramadán ideje alatt 99 (64,7%) résztvevő számolt be az étrend bevitelének csökkenéséről, 45 (29,4%) változatlan étrend-bevitelről, kilenc (5,9%) pedig megnövekedett étrendi bevitelről számolt be. Ami a fizikai aktivitást illeti, a többség (; 62,7%) változatlan aktivitási szintről számolt be, míg 49 (32%) kevesebb tevékenységről számolt be, nyolc (5,2%) pedig növelte aktivitási szintjét a ramadán alatt. Az étrend és a fizikai aktivitás ezen észlelt szokásai azonban nincsenek szignifikáns összefüggésben az átlagos HbA1c javulásával a ramadán böjt alatt ().

3.4. Hipoglikémiás események

Ebben a vizsgálatban a betegek nem számoltak be jelentős hipoglikémiás eseményekről. Ugyanakkor 39 (25,5%) beteg számolt be arról, hogy a Ramadan alatt kisebb hipoglikémiát tapasztalt, és közülük 17 (43,6%) OHA és inzulin kombinált kezelésben részesült, 14 (35,9%) egyedül OHA-val, és 8 (20,5%) önmagában az inzulinra. Gyakran jelentett hipoglikémiás tünetek közé tartozott a szédülés, remegés, fokozott izzadás, rendkívüli éhség, fokozott szívverés vagy szívdobogás, valamint fokozott fejfájás, hányinger, zavartság és hangulatváltozások.

4. Beszélgetések

Ez volt az első prospektív tanulmány, amely megfigyelte a glikémiában bekövetkezett változásokat a ramadán böjt előtt, alatt és után, és átfogó képet adott arról is, hogy az életmód módosítása és a dózis módosítása milyen hatással van a glikémiára a ramadán böjt alatt.

Ebben a tanulmányban az átlagos HbA1c-érték jelentős, 0,3% -os csökkenését figyelték meg a ramadán éhgyomorra. Noha javulást találtak a glikémiában, ezeknél a betegeknél 25,5% -os arányban jelentkezett kisebb hipoglikémia. Bár a hipoglikémiás események bármilyen formája nemkívánatos a cukorbetegség kezelésében, ez az arány ennek ellenére alacsonyabb vagy összehasonlítható a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő, nem éhező betegeknél végzett egyéb vizsgálatokkal. Miller és munkatársai keresztmetszeti vizsgálata. [21] a hipoglikémia aránya 12% volt a kizárólag diétás betegeknél, 16% az OHA-ban szenvedőknél és 30% az inzulint kezelő betegeknél.

Néhány tanulmány kimutatta, hogy azok az emberek, akik a ramadán alatt módosították az antidiabetikus gyógyszer adagját, jobb glükózkontrollt értek el [22, 23]. Mafauzy által közölt tanulmány [22] kimutatta, hogy az OHA-dózist módosító betegeknél a fruktozamin szintje nagyobb mértékben csökkent ( μmol/l), mint azok, akiknél az OHA-dózist nem állították be ( μmol/l) a ramadán alatt (). Hui és munkatársai egy másik tanulmányában. [23] a gyorsabban ható inzulinra váltó betegeknél a HbA1c 0,48% -os javulást mutatott (), míg azoknál, akiket ugyanazon az inzulinrendszeren tartottak fenn, a HbA1c () csak 0,28% -os javulást mutatott a Ramadan alatt. Hasonlóképpen, ez a tanulmány a HbA1c nagyobb mértékű csökkenését is kimutatta azok körében, akik módosították az antidiabetikus szerek dózisát. Valójában az inzulin fiziológiás szekréciójának utánzására tett kísérlet az adag módosításával a ramadán alatt hozzájárulhatott a glikémia javulásához.

Vizsgálatunk során az étrend és a fizikai aktivitás nem volt összefüggésben a HbA1c csökkenésével a ramadán alatt. Ez az összefüggés hiánya magyarázható az étrendi bevitel mintájának és a fizikai aktivitás vizsgálatával a vizsgált populációnkban. A ramadán alatt a betegek többsége arról számolt be, hogy csökkent az étrend-bevitelük, de ez meglepő módon nem járult hozzá a glikémia csökkenéséhez. Ennek egyik lehetséges oka az lehet, hogy ezek a betegek észlelték az étrend-bevitel csökkenését az étkezési gyakoriság csökkenése miatt, de hogy napi kalóriabevitelük az egész Ramadánban változatlan maradhatott. Haouari-Oukerro és munkatársai által végzett tanulmány. [24] kimutatta, hogy az általános kalóriafogyasztás változatlan maradt, annak ellenére, hogy az éhgyomri hónapokban az étkezések számát napi kétszer csökkentették. Ezenkívül a legtöbb beteg nem számolt be a fizikai aktivitás változásáról a ramadán alatt; ennélfogva a fizikai aktivitás glikémiára gyakorolt ​​hatása ebben a populációban nagyon kicsi lehet. Továbbá, eredményeinket számos olyan tanulmányban is megfigyelték, amelyekben a glikémiás kontroll nem társult fizikai aktivitással [25, 26].

Ennek a tanulmánynak számos korlátja volt. Először a betegek önjelentésére támaszkodott bizonyos információkhoz, például az étrendhez, a fizikai aktivitáshoz, a hipoglikémia előfordulásához és a cukorbetegség kezeléséhez. A visszahívási torzítás befolyásolhatja adataink minőségét, de amikor csak lehetséges, összehasonlítottuk a betegek válaszait a beteges esetre vonatkozó feljegyzésekben és a klinikai adatbázisban található objektív adatokkal is. Másodsorban ki kellett zárnunk a toborzott betegek 39% -át szigorú kritériumaink miatt, hogy csak 100% -os válaszaránnyal rendelkező kérdőíveket fogadunk el. Ugyanakkor a hasonló vizsgálatok 32–44,2% -os lemorzsolódási aránya alapján [27–29] válaszreakciónk ésszerűnek tűnik.

A jövőbeni vizsgálatoknak összehasonlítaniuk kell az OHA különféle típusait a ramadán éhgyomri hipoglikémiás események kockázatával kapcsolatban. Ez lehetővé teszi a betegek és a klinikusok számára, hogy szorosan figyelemmel kísérjék azokat az antidiabetikus szereket, amelyek nagyobb valószínűséggel járulnak hozzá a hipoglikémiás tünetekhez a Ramadan alatt. Ezenkívül értékelni kell a Ramadan előtti strukturált étrendre, fizikai aktivitásra és a gyógyszer dózisának módosítására irányuló oktatás minőségét is a diabétesz hatékony és biztonságos kezelésének és pozitív eredményeinek biztosítása érdekében.

5. Következtetések

Megfigyelték, hogy a ramadán éhgyomor javítja a glikémiás kontrollt a betegek körében, minimális hipoglikémiás eseményekkel. A HbA1c javulása figyelemre méltóbb volt azoknál a betegeknél, akiknek a gyógyszerét úgy módosították, hogy megpróbálják utánozni az inzulin fiziológiás szekrécióját az éhezési időszak alatt. A ramadán alatt a klinikusoknak egyedileg kell meghatározniuk az antidiabetikus szerek adagolását, különösen azoknál a betegeknél, akik böjtölni szándékoznak.

Érdekkonfliktus

A szerzőknek nem jelentenek összeférhetetlenséget.

Köszönetnyilvánítás

A bejelentéshez nincs finanszírozás vagy elismerés. A tanulmány egyes részeit absztrakt formában tették közzé Cukorbetegség, kötet 62 (kiegészítés) pp. A315, 2013. július.

Hivatkozások