Testméret és endometriózis: Az ápolók egészségügyi tanulmányának II. Leendő kohorszán belüli 20 éves nyomon követés eredménye

Divya K. Sah

1 Reproduktív Endokrinológiai és Meddőségi Osztály, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Iowai Egyetem Kórházak és Klinikák, 31324 PFP, 200 Hawkins Drive, Iowa City, IA 52242, USA

Katharine F. Correia

2 Szülészeti, Nőgyógyászati és Szaporodási Biológiai Osztály, Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School, Boston, MA 02115, USA

Allison F. Vitonis

2 Szülészeti, Nőgyógyászati és Szaporodási Biológiai Osztály, Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School, Boston, MA 02115, USA

Stacey A. Missmer

2 Szülészeti, Nőgyógyászati és Szaporodási Biológiai Osztály, Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School, Boston, MA 02115, USA

3 Hálózati orvoslás Channing osztálya, Orvostudományi Osztály, Brigham and Women's Hospital és Harvard Medical School, Boston, MA 02115, USA

4 Epidemiológiai Tanszék, Harvard Közegészségügyi Iskola, Boston, MA 02115, USA

Absztrakt

TANULMÁNYI KÉRDÉS

A testtömeg-index (BMI), a test alakja és az endometriózis között összefüggés van?

ÖSSZEFOGLALÓ VÁLASZ

Az endometriózis fordítottan összefügg a korai felnőtt BMI-vel, és összefüggésben lehet a perifériás testzsíreloszlással.

AMIT MÁR MEGTUDNI

A szakirodalom fordított összefüggést javasol az endometriózis és a BMI között, bár kevés tanulmány foglalkozott kifejezetten ezzel az összefüggéssel mélyebben.

Tanulmányterv, méret, időtartam

Prospektív kohortvizsgálat 116 430 nővérből összegyűjtött adatok felhasználásával 1989 szeptembere és 2011 júniusa között az ápolók egészségügyi tanulmányának II.

RÉSZTVEVŐK/ANYAGOK, MÓDSZEREK ÉS BEÁLLÍTÁS

Az esetek a laparoszkóposan igazolt endometriózisra korlátozódtak. A kiinduláskor 18 éves kor súlyát és magasságát jelentették, és a jelenlegi súlyt 2 évente frissítették. A derék és a csípő mérését először 1993-ban végezték el, és 2005-ben frissítették. A ráta arányokat (RR) és a 95% konfidencia intervallumokat (CI) Cox arányos veszélyességi modellek alkalmazásával számolták időben változó kovariánsokkal.

Főbb eredmények és az esély szerepe

Összesen 5504 endometriózis incidensről számoltak be 1 299 349 nőév alatt (előfordulási arány = 385/100 000 nőév). A 18 éves BMI és a jelenlegi BMI szignifikánsan fordítottan kapcsolódott az endometriózishoz (P-érték, a 2. lineáris trend tesztje és ≥40 kg/m 2 55% -kal (95% CI 0,30–0,67) és 62% -kal 0,23– 0,62) alacsonyabb az endometriózis kockázata az alacsony normális BMI referenshez képest (18,5–22,4 kg/m 2). A derék-csípő arányú nőknél az endometriózis aránya közel háromszor magasabb volt, 90 000 nő pontosan meghatározása szerint endometriózis-mentes, ezért valószínűleg nem befolyásolja a hatás becslését. Bár földrajzilag sokszínű, az NHS II kohorsz túlnyomórészt kaukázusi, ami korlátozhatja az általánosítást etnikai szempontból sokszínűbb populációkra.

A TANULMÁNY szélesebb körű következményei

E tanulmány eredményei arra utalnak, hogy az endometriózis fordítottan összefügg a korai felnőtt BMI-vel, és összefüggésben lehet a perifériás testzsíreloszlással.

TANULMÁNY FINANSZÍROZÁSA/VERSENYI ÉRDEK

Ezt a tanulmányt az Eunice Kennedy Shriver Országos Gyermekegészségügyi és Humán Fejlesztési Intézet HD48544, HD52473 és HD57210 kutatási támogatásával támogatták. A dajkák II. Egészségügyi tanulmányát a Népi Rákellenes Intézet (NIH, USA) CA50385 közegészségügyi támogatása támogatja. Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Osztály. A szerzők egyikének sem áll fenn érdekellentéte.

Bevezetés

Becslések szerint az endometriózis 10-ből 1 reproduktív korú nőt érint (Giudice, 2010). Az egészségügyi kiadások és a termelékenység csökkenése elszámolásával az endometriózis éves költségei az Egyesült Államokban vélhetően meghaladják a 49 milliárd dollárt (Simoens et al., 2012). Annak ellenére, hogy jelentős hatást gyakorol az egészségügyi ellátórendszerre, számos genetikai, életmódbeli és antropometriai tényező, amely hajlamosít egy nőt az endometriózisra, továbbra is rosszul tisztázott. Reprodukciós tényezők, mint például a korai menarche (Darrow és mtsai, 1993; Han és mtsai, 1994; Signorello és mtsai, 1997; Missmer és mtsai, 2004a, b; Matalliotakis és mtsai, 2008) és a rövid menstruációs ciklus hossza Cramer és mtsai., 1986; Matorras és mtsai., 1995; Sangi-Haghpeykar és Poindexter, 1995; Arumugam és Lim, 1997; Moen és Schei, 1997; Matalliotakis és mtsai, 2008) következetesen összefüggésbe hozhatók a betegség.

Mód

Az adatokat 1989 szeptemberétől 2011 júniusáig az NHS II kohorszban gyűjtötték. Összesen 116 430, 25–42 éves nővér regisztrált nővér, akik az Egyesült Államok 14 államának egyikében laknak, 1989-ben töltötték ki az alap kérdőívet. A kérdőíveket frissítik és postázzák. kétévente, a kohorsz több mint 90% -os nyomon követésével minden 2 éves intervallumban. A tanulmányt a Harvard School of Public Health and Brigham and Women's Hospital, Boston, Massachusetts Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyta jóvá.

Az eredmény értékelése

A nőket először arról kérdezték, hogy „volt-e valaha orvos által diagnosztizált endometriózisuk” 1993-ban, és ha igen, akkor mikor történt a diagnózis és igazolták-e laparoszkóposan. Ugyanezt a kérdést tették fel minden következő ciklusban. Az endometriózis előfordulási eseteit csak azokra a nőkre korlátozták, akik laparoszkóposan megerősített betegségről számoltak be.

Az önmaga által jelentett endometriózis érvényességének értékeléséhez kiegészítő kérdőíveket küldtek 200 nőnek, akiket véletlenszerűen választottak ki 1766 esetből, és akik az endometriózis esetleges diagnózisáról számoltak be addig. Ezeket az érvényesítési módszereket a korábbi publikációk részletesen leírták (Missmer és mtsai, 2004a, b). Röviden: az ápolók 100% -a, akik arról számoltak be, hogy laparoszkópián estek át, valóban megerősítették, hogy átesett ezen az eljáráson. Azok közül, akik arról számoltak be, hogy az endometriózist a műtét idején vizualizálták, 96% -át validálták az operatív jelentésben, a többi 4% -nak pedig bizonyítékai voltak a feltételezett endometriózis utáni műtét utáni kezelésre.

Ez az esetdefiníció komplex kölcsönhatást eredményez az endometriózis és a meddőségi állapot között. A meddőség kiindulási prevalenciája (≥1 év sikertelen terhességi kísérlet) nagyobb volt a laparoszkóposan igazolt endometriózisban szenvedő nőknél (20%), mint a laparoszkópia nélkül diagnosztizált nőknél (4%). Ezek közül a nők közül sokan csak endometriózist diagnosztizáltak meddőségi munka során. Ezzel szemben a meddőség nélküli nőknél, akiknél endometriózist diagnosztizáltak, feltehetően fájdalom jelentkezett, amely műtéti értékelést indított. Mivel a meddő nőknél az endometriózis gyakrabban utal tünetmentes betegségre, a meddőséggel járó endometriózis kockázati tényezői eltérhetnek a meddőség nélküli endometriózisétól. Az elemzéseket tehát meddőségi előzmények alapján rétegezték.

Az antropometriai jellemzők értékelése

A kiindulási kérdőívben 18 éves kor súlyáról, valamint a jelenlegi súlyáról és magasságáról számoltak be, és a jelenlegi súlyt 2 évente frissítették. A BMI-t kilogrammban kifejezett magasságként, négyzetméterben (kg/m 2) számoltuk. Az önállóan bejelentett magasság és súly érvényességét 18 éves korban orvosi dokumentumok alapján értékelték, amikor az ápolók beléptek a főiskolára vagy az ápolóiskolába. Az ön által jelentett súly érvényességét az NHSII kohorsz több időpontban újraértékelték; a jelentett és a mért magasság és súly közötti összefüggés 0,94, illetve 0,87 volt (Troy és mtsai, 1995).

Az 1993-as kérdőív arra utasította a résztvevőket, hogyan mérjék meg a derék és a csípő kerületét. Az önmérés érvényességét korábban megerősítették a tanulmány kutatóinak standardizált mérésével. Pearson korrelációi deréknál 0,89, csípőmérésnél 0,84 voltak (Rimm et al., 1990).

A BMI-t az Egészségügyi Világszervezet osztályozása alapján alsúlyba (2), normál testsúlyba (18,5–24,9 kg/m 2), túlsúlyba (25–29,9 kg/m 2) és elhízottba (≥30 kg/m 2) sorolták. Az elhízás és a szívkoszorúér-betegség (Willett et al., 1995) és az ovulációs meddőség (Rich-Edwards et al., 2002) kapcsolatát vizsgáló epidemiológiai vizsgálatok a normál BMI felső tartományától kezdődően megnövekedett kockázatot figyeltek meg. A normál BMI-tartományt ezért alsó (18,5–22,4 kg/m 2) és felső (22,5–24,9 kg/m 2) kategóriákra osztották fel, hogy felmérjék az endometriosis hasonló hatását. Az alacsony normál BMI-tartományt (18,5–22,4 kg/m 2) használtuk referenciaértékként. A BMI változása 18 éves kora óta (jelenlegi BMI - BMI 18 évesen) négy csoportba sorolták: a BMI változása 2, −1 és 1 kg/m 2,> 1 és 6 kg/m 2 és> 6 kg/m 2. A derék kerületét kvartilisekre (22–29,9 cm, 30–32,9 cm, 33–37,9 cm és 38–65 cm), magasságát kvintilisekre (40–62 hüvelyk, 63–64 hüvelyk, 65–66 hüvelyk, 67–68) osztották fel. in, 69–85 in). A derék-csípő arányt öt csoportba sorolták (napi 10 g), meddőségi anamnézist (igen/nem) és orális fogamzásgátlót (soha, nem múlt, jelenlegi). Az 1993-as kérdőív konkrét kérdéseket tartalmazott a résztvevő menstruációs előzményeivel kapcsolatban, beleértve a menstruációs ciklus aktuális hosszát (8,4 font) 1991-ben, az etnikumot (spanyol, nem spanyol) pedig 2005-ben értékelték.

1989-ben a résztvevőket arra is felkérték, hogy idézzék fel testméretüket 5 és 10 éves korukban egy korábban leírt 9 szintes ábra segítségével, ahol az első kategória a leginkább karcsú testalakot, a kilencedik pedig a legtöbb elhízottat képviseli (Vitonis et al., 2010 ). Az egyes résztvevők 5 és 10 éves életkorának átlagát használtuk a gyermekkori testméret becsléséhez. Mivel korábbi tanulmányok inverz összefüggést azonosítottak a gyermekkori testméret és a laparoszkóposan megerősített endometriózis előfordulása között, amely független a felnőtt BMI-től (Vitonis et al., 2010), részanalízist végeztünk a gyermekkori testméretnek a gyermeki testre gyakorolt hatásának értékelésére. összefüggés az endometriózis és a jelenlegi BMI között. További elemzéseket végeztek az aktuális BMI-vel, mint elsődleges expozícióval, miközben a BMI-t 18 évesen korrigálták, és 18 éves korban a BMI-t használták elsődleges expozícióként, miközben a jelenlegi BMI-t állították.

Felvételi és kizárási kritériumok

Kizárták azokat a nőket, akiknek az anamnézisében endometriózisról számoltak be 1989 előtt. Az elemzések csak a premenopauzás nőkre korlátozódtak, ép méhekkel, tekintettel a hiszterektómia vagy a menopauza utáni incidens endometriózisra. A nőket cenzúrázták a nem melanoma bőrráktól eltérő rosszindulatú daganatról is.

statisztikai módszerek

A nőhónapokban kifejezett személyi időt a kohorszba való belépés időpontjától az önjelölt, laparoszkóposan igazolt endometriózisig, a cenzori kritérium teljesítéséig vagy a követési időszak végéig számolták.

A 95% -os konfidencia intervallummal (CI) rendelkező, többváltozós előfordulási arányt (RR) időbeli változó Cox arányos veszélyességi modellek alkalmazásával számoltuk ki, amelyeket úgy terveztek, hogy egyszerre vegyék figyelembe a résztvevők életkorát és naptári idejét. Az endometriózis egyéb lehetséges kockázati tényezőit zavarónak tekintették, ha a modellbe történő felvételük a fő hatás RR-jét> 10% -kal megváltoztatta (Greenland, 1989). Ezek a potenciális zavarók a következőket tartalmazták: paritás, faj, etnikai hovatartozás, születési súly, a menarche életkora, a menstruációs ciklus hossza (jelenleg és 18–22 éves korban), a menstruációs ciklus mintázata (jelenleg 18–22 évesen és a középiskolában), az első születés kora, a legutóbbi születés óta eltelt idő, a jelenlegi alkoholfogyasztás, a jelenlegi dohányzási állapot, a meddőség, az orális fogamzásgátlók használata és az észlelt testméret 5 és 10 éves korban (Vitonis et al., 2010). Ezen kritériumok alapján a végleges modellekben csak a meddőségi állapotot és a paritást korrigálták.

A hiányzó antropometrikus és ko-variáns adatokat a hiányzó indikátor változó módszerrel (Miettinen, 1985) kezeltük, amely megtartja a teljes személyi időbeli hozzájárulást, de azonosítja azokat a hiányokat is, amelyek az endometriózis diagnózisának arányával társulnak (vagyis véletlenszerűen nem hiányoznak). Az egyik fő értékelt expozíció egyik hiányzó mutatója sem volt statisztikailag szignifikáns, vagy a hatás nagyságrendjét nem mutatta összhangban a nullával.

A trendváltozók tesztjét a kategórián belüli medián értékre állítottuk be, és folyamatosan beépítettük a modellbe. A kétoldalas Wald I-értékek a vizsgálati populáció jellemzőinek BMI-k szerinti megoszlását mutatják be a kiindulási értéknél (1989). Mivel a tanulmány megtervezése lehetővé teszi a BMI időbeli változását, vannak olyan nők, akiknek hiányoznak a BMI-adatok 1989-ben, és akik később az aktuális BMI-adatok más időpontokban történő közlésével újból belépnek az analitikus populációba - ez az egyik fő erőssége az időben változó kovariált modell. Az NHSII kohorszban a résztvevők elsöprő többsége (> 90%) kaukázusi volt. A jelenlegi BMI-vel rendelkező nők átlagosan idősebbek voltak, fiatalabbak voltak a menarche-nál és hosszabb a menstruációs ciklus hossza.

I. táblázat

Az Ápolók Egészségügyi II. Kohorszának (n = 101 074 nő) alapjellemzői a jelenlegi BMI (kg/m 2) szerint.