A túlsúlynak tulajdonítható halálozás egyszerű becslése az Európai Unióban

Absztrakt

Célkitűzés: A túlsúlynak tulajdonítható halálozási terhek becslése az Európai Unióban (EU).

Mód: A túlsúly (testtömeg-index, BMI 25–29,9 kg/m 2) és az elhízás (BMI ≥30 kg/m 2) prevalenciája a 15 EU-tagállamot képviselő mintákkal végzett, 1997-ben végzett saját felmérés adatain alapult. A BMI által a halál relatív kockázatának (RR) elsődleges forrása az első amerikai rákmegelőzési vizsgálat (CPS I). További számításokat végeztek a dohányzás (a nem vagy soha nem dohányzók CPS I adatainak felhasználásával), a már meglévő betegség (a második CPS, CPS II, az egészséges soha nem dohányzók adatainak felhasználásával) és az RR-ből származó RR európai, nem pedig amerikai adatokból (a prospektív vizsgálatok metaanalíziséből származó adatok felhasználásával). A túlsúlynak tulajdonítható halálozást a túlsúly és az elhízás prevalenciájának, az RR-ek és a halálozások számának az EU-országokban történő egyesítésével számolták ki.

Eredmények: A túlsúlynak és az elhízásnak tulajdonítható éves halálozások megközelítőleg 279 000-et tettek ki, amikor az összes alany RR-jét alkalmazták. Amikor csak a nemdohányzókra vonatkozó RR-eket alkalmazták a teljes populációra, körülbelül 304 000 halálesetet tulajdonítottak a túlsúlynak. A dohányzás és a kórelőzmények szempontjából egyaránt kontrollált RR-ek felhasználásával végzett elemzések során a túlsúlynak tulajdonítható halálozások számát az európai adatok alapján körülbelül 337 000-re, az Egyesült Államok adatai alapján pedig körülbelül 401 000-re becsülték. Az EU-ban tehát legalább 279 000 halálesetet tulajdonítottak a túlsúlynak (az összes halálozás 7,7% -a, amely Franciaország 5,8% -ától az Egyesült Királyság 8,7% -áig terjed). Az elhízottak (175 000), mint a túlsúlyosak (104 000), több tulajdonítható halálesetet okoztak. Körülbelül 70% -a volt szív- és érrendszeri megbetegedés (195 000) és 20% rákos haláleset (53 000).

Következtetés: A túlsúlynak tulajdonítható halálozás az EU-ban jelentős közegészségügyi probléma. Az EU-ban a 13 éves haláleset közül legalább egy valószínűleg a túlsúlyhoz kapcsolódik.

Szponzorálás: Ezt a tanulmányt részben a madridi regionális hatóság (Comunidad de Madrid) támogatása finanszírozta. 08.4/0011/2000.

Bevezetés

A túlsúly és az elhízás gyakori állapot, előfordulásuk gyorsan növekszik Európában és az egész világon (Seidell, 1995a; Egészségügyi Világszervezet, 2000). Ráadásul egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a túlsúly ok-okozati összefüggésben van a krónikus betegségekkel és a minden okot okozó halálozással (Egészségügyi Világszervezet, 2000; Manson és mtsai, 1987; Troiano és mtsai, 1996; National Institutes of Health, 1998).

Az USA legutóbbi becslései szerint az elhízásnak és a túlsúlynak tulajdonítható összes halálozás 280 000 volt 1991-ben (Allison et al, 1999). Ezek az információk fontosak minden olyan közegészségügyi stratégiában, amelynek célja a halálozás e potenciálisan elkerülhető oknak tulajdonítható terheinek csökkentése (Egészségügyi Világszervezet, 2000; National Institutes of Health, 1998). Ez az információ azonban még nem áll rendelkezésre az Európai Unió országai számára.

Ez a tanulmány ezért megpróbálta megbecsülni az EU-ban a túlsúlynak vagy az elhízásnak tulajdonítható halálozási terhet.

Mód

Tanulmányi célból figyelembe vettük az összes okot, a szív- és érrendszeri betegségeket és a rákos halálozást. A túlsúlynak tulajdonítható halálozási terhet az alábbiakban kifejtett módon, a túlsúly és az elhízás prevalenciájának, a halál relatív kockázatainak testtömegindex (BMI, súly (kg) és magasság (m) 2) és a halálozások száma az EU-ban.

A halálozások számát nemek és életkor szerint (≥25 év) az EU-országokban a legfrissebb rendelkezésre álló hivatalos életrajzi statisztikákból vettük (Anonymous, 1996, 1998).

Azokat az alanyokat, akiknek BMI-értéke ≥30 kg/m 2, elhízásként határozták meg (Egészségügyi Világszervezet, 2000; Országos Egészségügyi Intézetek, 1998), a 25–29,9 kg/m 2 BMI-t pedig túlsúlyosak (Országos Egészségügyi Intézetek, 1998; Seidell & Flegal, 1997) vagy elhízás előtt (Egészségügyi Világszervezet, 2000; Seidell és Flegal, 1997). A ≥25 kg/m 2 BMI-t túlsúlynak tekintették.

A túlsúly és az elhízás prevalenciájának elsődleges adatforrása a Pan-EU felmérés volt, amely az ön által jelentett súlyon és testmagasságon alapuló tanulmány (European Food Studies Institute, Trinity College, Dublin, 1999). További számításokat végeztek a MONICA, a CINDI és más tanulmányokból vett mért adatok felhasználásával, hogy figyelembe vegyék az ön által közölt adatok lehetséges hatását (Egészségügyi Világszervezet MONICA Project, 1989; Morgenstern W és mtsai, 1991; Egészségügyi Világszervezet, 2000; Bergström és mtsai. ., 2001; 1. táblázat).

A Pan-EU egy 1997-ben elvégzett keresztmetszeti vizsgálat, amelynek során az egyes tagállamokból mintegy 1000 ≥15 éves (összesen 15 239 alany) kvóta által ellenőrzött, országosan reprezentatív mintát választottak ki, és ahol az alanyok beszámoltak sajátjukról magasság és súly. Az egyes tagállamokban a kvótát életkor, nem, régió és társadalmi tényezők szerint határozták meg a hivatalos statisztikák alapján. A népesség nagyságával súlyozott összesített uniós mintához tartozó adatokat (a súlyozási tényezők az egyes EU-tagállamokban a ≥15 éves népességen alapultak) annak biztosítására használtuk, hogy a kis népességszámú tagállamokat ne kapjuk indokolatlan hangsúlyozással összefüggésben a teljes EU-ból és az egyes országokból (Institute of European Food Studies, Trinity College, Dublin, 1999; Kearney et al, 1997). Az EU mérésen alapuló adatait Bergström és munkatársai (2001) által összeállított adatok alapján használták fel, amelyek a 25–64 éves korúaknak felelnek meg, amelyeket többnyire az 1980-as évek közepén vizsgáltak. Forrásaik heterogének voltak, és nem feltétlenül reprezentálták az egész befogadó országot.

A relatív kockázat (RR) adatainak elsődleges forrása az első American Cancer Society Cancer Prevention Study (CPS I) volt a teljes halálozásra vonatkozóan (Allison et al., 1999), valamint Lew és Garfinkel (1979) tanulmánya a rákra és a kardiovaszkuláris mortalitásra vonatkozóan. További számításokat végeztek a dohányzás hatásának (a nem vagy soha nem dohányzók CPS I adatainak felhasználásával; Allison és mtsai, 1999), a már fennálló betegség (a második CPS, CPS II, az egészséges soha nem dohányosok; Calle és mtsai, 1999), és az európai, nem pedig az amerikai adatokból származó RR-eket használják (egy nemrégiben készült metaanalízis adatainak felhasználásával; Troiano és mtsai, 1996; 2. táblázat).

A túlsúlynak és az elhízásnak tulajdonítható populációs frakciókat (PAF) a következő képlet segítségével számoltuk ki: PAFén= Pén (RRén−1)/(1 + (énPén(RRén−1)) (Kleinbaum et al., 1982), ahol Pén a vizsgált populáció aránya a éna BMI kategória (túlsúly vagy elhízás) és RRén a megfelelő relatív halálozási kockázat (a énBMI kategória a 23–14 referencia kategóriához képest; kg/m 2). A Σ szimbólumén az egyes P szorzatainak összegére vonatkozikén egyenként (RRén−1). A teljes súlyt meghaladó PAF-et a következő képlettel számítottuk: PAF = (ΣénPén (RRén −1))/(1 + (énPén (RRén(-1)) (Kleinbaum et al., 1982). PAFén számítottuk az egyes országokra és az EU egészére, valamint az összes ok, a kardiovaszkuláris és a rákos halálozásra. Végül a kapott PAF-eket megszorozták az EU-tagállamokban bekövetkezett halálozásokkal, hogy megkapják a túlsúly, az elhízás és a túlsúly okozta halálozások számát.

Eredmények

A túlsúlynak tulajdonítható éves halálozások száma az EU felnőttek körében megközelítőleg 279 000 volt a Pan-EU és az összes vizsgálati alany RR-je által önmaga által közölt prevalencia adatok alapján (3. táblázat). Az elszámolható halálozások száma 304 000 volt, amikor kizárólag nem dohányzók vagy soha nem dohányzók RR-jét alkalmazták (3. táblázat). A dohányzás és a betegség előzményei szempontjából egyaránt kontrollált RR-kkel végzett további elemzések során a túlsúlynak tulajdonítható halálozások számát az európai RR adatok alapján körülbelül 337 000-re, az Egyesült Államok RR-adatai alapján pedig körülbelül 401 000-re becsülték (3. táblázat). A minden okból eredő halálesetek körülbelül 60–70% -a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás, és csaknem 20% -a rákos halálozás volt (3. táblázat).

Amikor a túlsúly prevalenciája az önmaga által közölt tömeggel és magassággal szemben mért alapon volt, az elemzések körülbelül 412 000–57 000 000 halálesetet eredményeztek (3. táblázat). Ezeket az ábrákat pusztán a magasabb számadatok szemléltetése céljából mutatjuk be, amelyek akkor várhatók, ha mért adatokat használunk az ön által közölt adatok helyett (lásd: „Beszélgetés”). A CPS I, CPS II és a meta-analízis alapján az elszámolható halálozások számának rangsorolása megegyezett a megfelelő RR-méretekkel (3. táblázat).

Az 1990-es évek közepén az EU-ban évente legalább 279 000 halálesetet tulajdonítottak a túlsúlynak és az elhízásnak. Ez a ≥25 éves felnőttek körében regisztrált összes halálozás 7,7% -át jelenti. Az EU-ban a 13 éves haláleset közül legalább egynek valószínűleg túlsúly vagy elhízás áll összefüggésben. A legtöbb halálesetet Németországban, az Egyesült Királyságban és Olaszországban, a legkevesebbet Luxemburgban, Írországban és Finnországban figyelték meg (az adatokat nem közöljük), összhangban a népesség nagyságával. A hozzárendelhető arány a Franciaország 5,8% -ától az Egyesült Királyság 8,7% -áig változott (1. ábra). Noha Finnországban a túlsúly magas előfordulása miatt az egyik legmagasabb tulajdonítható arányt regisztrálták, ennek ellenére alacsony népességszám miatt alacsony volt a halálozások száma. Franciaország ezzel ellentétben a túlsúly súlyának viszonylag alacsony előfordulása miatt az utólagos besorolási arányt érte el, a nagy népességszám miatt azonban az abszolút halálok terhein a legmagasabbak közé sorolta.

A túlsúlynak és a dohányzásnak (ez utóbbi zárójelben) tulajdonítható, minden okból bekövetkező halálozások aránya az EU-országokban. Az országok fekete-fehér színátmenete a térképen megfelel a túlsúly miatt bekövetkezett halálozások arányának. A túlsúlynak tulajdonítható halálozások kiszámítása a Pan-EU (Európai Tanulmányok Intézete, Trinity College, Dublin, 1999) prevalencia adatain és a CPS I relatív kockázatain alapult (Allison et al, 1999). A dohányzás okozta halálokat Peto és munkatársai (1994) vették át.

Több elhízható haláleset fordult elő elhízottak között (175 000, vagyis az összes halál 4,8% -a), mint a túlsúlyos személyeknél (104 000, vagyis az összes halálozás 2,9% -a), ami az elhízással járó magasabb RR-t tükrözi. Összesen 195 000 kardiovaszkuláris halálozás (az összes kardiovaszkuláris halálozás 12,3% -a) és 53 000 rákos haláleset (az összes rákos halálozás 5,7% -a) tulajdonítható túlsúlynak vagy elhízásnak.

Vita

Legalább körülbelül 279 000 éves halálesetet tulajdonítottak a túlsúlynak az EU-ban, körülbelül kétharmadát elhízás, egyharmadát pedig túlsúly okozta. Az EU-ban minden második alany elhízott vagy túlsúlyos, és 13 haláleset közül legalább egy elhízáshoz vagy túlsúlyhoz kapcsolódott. Az EU-ban a túlsúly tehát a potenciálisan elkerülhető halálok figyelemre méltó terhe. Amint az alábbiakban tárgyaljuk, ezek a becslések hozzávetőlegesek és potenciálisan konzervatívak.

Hivatkozások

Allison, DB, Fontaine, KR, Manson, JE, Stevens, J & VanItallie, TB (1999). Az elhízásnak tulajdonítható éves halálozások az Egyesült Államokban. JAMA, 282, 1530–1538.

Névtelen (1996). Egészségügyi Világstatisztika Éves, 1995, Genf: WHO

Névtelen (1998). Egészségügyi Világstatisztika Éves, 1996, Genf: WHO

Bergström, A, Pisani, P, Tenet, V, Wolk, A & Adami, HO (2001). A túlsúly mint a rák elkerülhető oka Európában. Int. J. Cancer, 91., 421–430.

Brownson, RC, Remington, PL és Davis, JR (1993). Krónikus betegség járványtan és kontroll, Washington, DC: Amerikai Közegészségügyi Szövetség

Calle, EE, Thun, MJ, Petrelli, JM, Rodriguez, C & Heath, CW (1999). Testtömeg-index és mortalitás az USA leendő kohorszában felnőttek. New Engl. J. Med., 341, 1097–1105.

Grundy, SM (1998). Az elhízás multifaktoriális okai: következmények a megelőzésre. Am. J. Clin. Nutr., 67, (Kiegészítő) 563S - 572S.

Gunning Schepers, L (1989). A megelőzés egészségügyi előnyei. Egészségügyi politika, 12., 1–256.

Európai Élelmiszertudományi Intézet, Trinity College, Dublin (1999). Pán EU szintű felmérés a fogyasztók fizikai aktivitáshoz, testtömeghez és egészséghez való hozzáállásáról, Luxemburg: Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala

James, WPT (1995). Az elhízás problémájának közegészségügyi megközelítése. Int. J. Obes. Viszonyul. Metab. Disord., 19., (3. kiegészítés) S37 - S45.

Kearny, M, Kearney, JM és Gibney, MJ (1997). Az élelmiszerekkel, táplálkozással és egészséggel kapcsolatos fogyasztói attitűd felmérésének elvégzésére használt módszerek az Európai Unió minden egyes tagállamának országosan reprezentatív felnőtt mintáin. Eur. J. Clin. Nutr., 51, (2. kiegészítés) S3 - S7.

Keys, A (1980). Hét ország. A halál és a szívkoszorúér-betegség többváltozós elemzése, Cambridge, MA: Harvard University Press

Keys, A, Menotti, A, Aravanis, C, Blackburn, H, Djordevic, BS, Buzina, R, Dontas, AS, Fidanza, F, Karvonen, MJ, Kimura, N, Mohacek, I, Nedeljkovic, S, Puddu, V., Punsar, S, Taylor, HL, Conti, S, Kromhout, D & Toshima, H (1984). A hét ország tanulmánya: 2289 haláleset 15 év alatt. Előző Med., 13., 141–154.

Kleinbaum, DG, Kupper, LL & Morgenstern, H (1982). Epidemiológiai kutatások. Alapelvek és mennyiségi módszerek, New York: Van Nostrand Reinhold

Lew, EA és Garfinkel, L (1979). A halálozás súly szerinti eltérései 750 000 férfi és nő között. J. Chron. Dis., 32, 563–576.

Manson, JE, Stampfer, MJ, Hennekens, CH és Willett, WC (1987). Testtömeg és hosszú élettartam. Újraértékelés. JAMA, 257, 353–358.

Mikkelsen, KL, Heitmann, BL, Keiding, N & Sørensen, TIA (1999). A stabil és változó testtömeg független hatása a teljes halálozásra. Járványtan, 10., 671–678.

Morgenstern, W, Tsechkovski, MS, Nüssel, E & Schettler, G (szerk.) (1991). CINDI, Országos Integrált Nem fertőző Betegség Intervenciós Program. Alapértékelés, A WHO Európai Regionális Irodája és a CINDI 2000 Berlin: Springer

Murray, CJL és Lopez, AD (1996). Tíz fő kockázati tényezőnek tulajdonítható betegség és sérülés terheinek számszerűsítése. Ban ben:A globális betegségterhelés, szerk. CJL Murray és AD Lopez Volén, pp295–324, Cambridge, MA: Harvard University Press

Nemzeti Egészségügyi Intézetek (1998). Klinikai útmutatások a túlsúly és az elhízás felnőttek azonosítására, értékelésére és kezelésére - a bizonyítékjelentés. Obes. Res., 6., (2. kiegészítés) 51S - 209S.

Nemzeti Közegészségügyi Intézet, Stockholm (1997). A betegség terheinek meghatározó tényezői az Európai Unióban, Stockholm: NIPH

Nieto-García, FJ, Bush, TL és Kely, PM (1990). Az elhízás, az érzékenység és a specifitás testtömegének meghatározása saját maguk által megadott súly és magasság alapján. Járványtan, 1, 146–152.

Peto, R, Lopez, AD, Boreham, J, Thun, M & Heath, C (1994). Halandóság a dohányzástól a fejlett országokban 1950–2000, Oxford: Oxford University Press

Seidell, JC (1995a). Elhízás Európában: járványméret. Int. J. Obes. Metab. Disord., 19., (3. kiegészítés) S1 - S4.

Seidell, JC (1995b). Az elhízás hatása az egészségi állapotra: Néhány következmény az egészségügyi ellátás költségeire. Int. J. Obes. Viszonyul. Metab. Disord., 19., (6. kiegészítés) S13 - S16.

Seidell, JC és Flegal, KM (1997). Az elhízás értékelése: osztályozás és epidemiológia. Br. Med. Bika., 53, 238–252.

Sempos, CT, Durazo-Arvizu, R, McGee, DL, Cooper, RS és Prewitt, TE (1998). A cigarettázás hatása a testtömeg és a halálozás összefüggésére. A Framingham Heart Study áttekintette. Ann. Epidemiol., 8., 289–300.

Stevens, J, Keil, JE, Waid, LR & Gazes, PC (1990). A jelenlegi, 4 éves és 28 éves önértékelés testtömegének pontossága egy idős populációban. Am. J. Epidemiol., 132, 1156–1163.

Stevens, J, Cai, J, Pamuk, AR, Williamson, DF, Thun, MJ & Wood, JL (1998). Az életkor hatása a testtömeg-index és a halálozás összefüggésére. New Engl. J. Med., 338, 1–7.

Troiano, RP, Frongillo, EA, Sobal, J és Levitsky, DA (1996). A testtömeg és a mortalitás kapcsolata: a meglévő vizsgálatokból származó összesített információk kvantitatív elemzése. Int. J. Obes. Viszonyul. Metab. Disord., 20, 63–75.

Visscher, TLS és Seidell, JC (2001). Az elhízás közegészségügyi hatása. A. Rev. Közegészségügy, 22., 355–375.

Visscher, TLS, Seidell, JC, Menotti, A, Blackburn, H, Nissinen, A, Feskens, EJM & Kromhout, D a Hét Ország Tanulmányi Kutatócsoport számára (2000). Alacsony és túlsúlyos a 40–59 és 50–69 éves férfiak halálozási arányához viszonyítva. A hét ország tanulmánya. Am. J. Epidemiol., 151, 660–666.

Walter, SD (1978). Az elszámolható kockázatok számítása epidemiológiai adatok alapján. Int. J. Epidemiol., 7, 175–182.

Egészségügyi Világszervezet (2000). Elhízás: A globális járvány megelőzése és kezelése, WHO műszaki jelentéssorozat sz. 894 Genf: WHO

Egészségügyi Világszervezet MONICA Project (1989). A szív- és érrendszeri betegségek világméretű monitoring rendszere: a szív- és érrendszeri halálozás és a kockázati tényezők a kiválasztott közösségekben. Ban ben:Egészségügyi Világstatisztika 1987. évi éves jelentése, pp27–59, Genf: WHO

Szerzői információk

J R Banegas: Kezes: JR Banegas.

JR Banegas, E López-García, J L Gutiérrez-Fisac, P Guallar-Castillón és F Rodríguez-Artalejo: Közreműködők: A szerzők a következő érdemi hozzájárulást tették a kézirathoz: JRB, EL-G, JLG-F, PG-C, FR-A, részt vettek a vizsgálat koncepciójában, az adatok elemzésében és a kézirat megírásában.

Hovatartozások

Preventív Orvostudományi és Közegészségügyi Tanszék, Orvostudományi Kar, Universidad Autónoma de Madrid, Madrid, Spanyolország

JR Banegas, E López-García, J L Gutiérrez-Fisac, P Guallar-Castillón és F Rodríguez-Artalejo

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre