Az elhízás progressziója a fiatal felnőttkor és a középkorú, valamint az incidens cukorbetegség között: retrospektív kohort-tanulmány az USA-ból Felnőttek

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS Annak megértése, hogy a súly változásai az élet folyamán hogyan alakítják a cukorbetegség kockázatát, kritikus fontosságú a cukorbetegség megelőzésében. A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) adatainak felhasználásával megvizsgáltuk a fiatal felnőtt kortól a közepes életkorig bekövetkezett, önként jelentett súlyváltozás és a cukorbetegség közötti összefüggést.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK Négy súlyváltoztató csoportba soroltuk az egyéneket: azok, akik nem voltak elhízottak (stabil nem elhízottak), akik elhízott BMI-ből nem elhízott BMI-be (vesztettek), azok, akik nem elhízott BMI-ből elhízott BMI-be léptek (egyre) akik elhízottak (stabil elhízottak). A cukorbetegség állapotát egy előzetes diagnózis önértékelésével határozták meg, és a diagnózis korát alkalmazták a cukorbetegség megjelenésének idejének megállapításához. A súlyváltozással és az incidens diabétesszel kapcsolatos kockázati arányokat (HR) a követés 10 éve alatt számítottuk ki a kovariánsokhoz igazodó Cox modellek segítségével.

EREDMÉNYEK Azok, akik elhízottak és lefogytak, szignifikánsan alacsonyabb kockázatot (HR 0,33; 95% CI 0,14, 0,76) mutattak ki a cukorbetegségben, mint a stabil elhízással rendelkezők. Alacsonyabb kockázatot észleltünk azok között is, akik stabilan nem elhízottak (HR 0,22; 95% CI 0,18, 0,28), és a gyarapodó kategóriában (HR 0,70; 95% CI 0,57, 0,87). Ezenkívül bizonyíték volt a cukorbetegség fokozott előfordulására az elhízott, fogyókúrás betegek körében a stabil, nem elhízott egyénekhez képest; a fogyás azonban ritka volt, és az összefüggés nem volt statisztikailag szignifikáns. Ha az elhízottak a 10 éves periódus alatt nem lettek elhízottak, akkor a becslések szerint a megfigyelt diabéteszes esetek 9,1% -át (95% CI 5,3, 12,8) elhárítani lehetett volna, és ha a populáció normális BMI-t tartott volna az időszak alatt, Az esetek 64,2% -át (95% CI 59,4, 68,3) el lehetett volna kerülni.

KÖVETKEZTETÉSEK E tanulmány megállapításai hangsúlyozzák a populáció szintű megközelítések fontosságát az elhízás megelőzésében és kezelésében az egyének életében.

Bevezetés

A cukorbetegség előfordulása és elterjedtsége a felnőttek körében az Egyesült Államokban az elmúlt 30 évben emelkedett (1,2). 1988-ban a felnőtt lakosság 9,8% -a cukorbetegségben élt; 2014-re ez a prevalencia 12,3% -ra nőtt (2). Ezeknek a növekedéseknek fontos következményei vannak az Egyesült Államok számára mortalitás (3), morbiditás (4), fogyatékosság (5) és egészségügyi kiadások (6). Egy nemrégiben elvégzett tanulmány megállapította, hogy a cukorbetegség felelős a nagyobb orvosi kiadásokért, mint bármely más egészségügyi állapot (6). Egy 2017-es tanulmány becslése szerint az elhízott felnőttek halálozásának közel egyötöde cukorbetegségnek tulajdonítható (3).

Az elhízás prevalenciájának növekvő tendenciája a cukorbetegség 1976 és 1980 közötti, valamint 2007 és 2010 közötti növekedésének döntő hányada (2.7). Az elhízás és a cukorbetegség kapcsolatát a BMI és a cukorbetegség állapotának megfigyeléses tanulmányai (8–11) hozták létre, és a testzsír, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség fiziológiai kapcsolatának kutatásával tovább támogatták (12). Az elterjedt elhízás cukorbetegségre gyakorolt hatásai mellett a prospektív kohorsz vizsgálatok azt mutatták, hogy az élet folyamán bekövetkező testsúlyváltozásnak mélyreható hatása lehet a cukorbetegség kockázatára is (11,13–18). Egy nemrégiben végzett tanulmány a Nurses ’Health Study (NHS) és az Health Professionals Follow-Up Study (HPFS) adatait felhasználva megvizsgálta a felnőttkori súlyváltozással járó főbb egészségügyi eredményeket. A figyelembe vett eredmények közül a 2-es típusú cukorbetegség mutatta a legerősebb összefüggést a súlyváltozással. A súlycsökkenés kockázatának általános csökkenését figyelték meg mindkét kohorszban, míg a súlygyarapodás az abszolút változással arányos megnövekedett cukorbetegség előfordulásával járt (11). Ezeket az összefüggéseket az Egyesült Államokon kívüli vizsgálatokban is megfigyelték és az etnikai különbségekre összpontosító tanulmányokban (17: 19–21).

Kevés kivételtől eltekintve a súlyváltozás és a cukorbetegség előfordulása közötti összefüggés vizsgálata azokra a mintákra korlátozódott, amelyek országosan nem reprezentatívak. Kivételt képez két tanulmány a Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) és az Epidemiologic Follow-Up Study (1971–1992) (22,23) felhasználásával, valamint két olyan tanulmány, amelyek egy-két évtizedig figyelték a serdülőket (24,25). A súlyváltozás és a cukorbetegség közötti összefüggésről nem állnak rendelkezésre legfrissebb nemzeti adatok, főként azért, mert a folyamatban lévő adatgyűjtést végző két fő nemzeti kohorsz, az NHANES és a Nemzeti Egészségügyi Interjú Felmérés (NHIS) nem tekintette előre az egyének esetleges megbetegedési állapotát.

Az egyik, még fel nem tárt lehetőség az, hogy egy országos valószínűségi mintát retrospektív longitudinális vizsgálatként kezelünk. Az NHANES rendszeresen feltett kérdéseket a súlytörténetekkel kapcsolatban, beleértve a 25 éves testsúlyt és a felmérés előtti 10 évvel a súlyt, a felmérés súlya mellett. Kérdéseket tett fel a cukorbetegség diagnózisának előzményeivel kapcsolatban is. Ezeknek az adatoknak a felhasználása lehetőséget kínál arra, hogy megvizsgáljuk a 25 éves korú testsúlytörténet és a felmérést megelőző 10 éves testsúly és a cukorbetegség előfordulása közötti összefüggést a felmérés előtti 10 éves követés során.

Ezt a megközelítést alkalmaztuk a felnőttkori súlyváltozás és a cukorbetegség előfordulása közötti kapcsolat vizsgálatára. Arra törekedtünk, hogy megállapítsuk, hogy az elhízott, fogyókúrás emberek 1) csökkent-e cukorbetegség-kockázatot a stabil elhízásban szenvedőkhöz képest (a "kockázatcsökkentés" hipotézis), és 2) fokozott-e a cukorbetegség kockázatát azokhoz képest, akik nem elhízottak BMI az idő múlásával (a „maradványkockázat” hipotézis). Ez utóbbi hipotézis azt jósolja, hogy az elhízott egyéneknél nagyobb a cukorbetegség kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik soha nem voltak elhízottak.

Kutatási tervezés és módszerek

A tanulmány adatait az NHANES-ből, az Egyesült Államok országos reprezentatív mintájából vettük. felnőttek. Az NHANES-t rendszeresen gyűjtötték az nem intézményesített USA-ból. népességet 1999 előtt és utána folyamatosan. Interjúkat az egyének otthonában folytattak, és laboratóriumi és fizikai vizsgálatokat képzett technikusok végeztek mobil vizsgaközpontok segítségével (26). Ehhez a tanulmányhoz nem volt szükség az intézményi felülvizsgálati testület jóváhagyására, mivel a vizsgálat nyilvánosan elérhető, azonosított adatok másodlagos elemzésén alapult.

A vizsgálat során 40–74 éves felnőttek adatait vontuk be mind az NHANES III (1988–1994), mind a folyamatos NHANES (1999–2014) adataiból. Az ön által jelentett súlyváltozást a résztvevők 25 és 10 éves életkor szerinti felidézésével értékelték az NHANES felmérés előtt. Az incidens cukorbetegséget abból a válaszadókból állapították meg, hogy egy egészségügyi szolgáltató jelezte-e a cukorbetegség diagnózisát. A diagnosztizáláskor jelentett életkor alapján határozták meg a cukorbetegség megjelenésének idejét. A tanulmány tervét vizuálisan ábrázolja a Kiegészítő ábra. 1.

Azokat, akik a kezdő dátumot jelentették, amely a nyomon követés megkezdése előtt volt, elterjedt cukorbetegségnek tekintették, és kizárták őket. Azt a személyt, aki nem számolt be a cukorbetegség diagnózisáról, de a vizsgálat során HbA1c értéke ≥ 6,5% (48 mmol/mol) volt, diagnosztizálatlan cukorbetegnek tekintették, és kizárták a túlélési elemzésekből. A cukorbetegség típusát (1. vagy 2. típus) nem sikerült meghatározni. Kizártuk azokat a személyeket is, akiknek hiányoztak a BMI, a HbA1c, a cukorbetegség családtörténetében vagy az oktatásban megfigyelt megfigyelések. A kizárások után 21 554 egyed mintamérete maradt elemzésre.

A válaszadókat arra kérték, hogy idézzék fel a testsúlyt 25 éves korukban és a testsúlyukat 10 évvel a felméréskor. A BMI kiszámításához a vizsgálaton mért magasságot használták, kivéve, ha a résztvevő a felmérés idején 50 éves volt vagy idősebb. Ebben az esetben a 25-nél jelentkező BMI kiszámításához a 25-nél jelentett magasságot, a vizsgálat előtt 10 évvel a BMI kiszámításához a vizsgálatnál mért magasságot használtuk. A jelentett magasság 25 éves korban beépítésre került, figyelembe véve a magasság csökkenésének lehetőségét az életkorral. A BMI kiszámításához a súlyt kilogrammokra, a magasságot méterekre váltották fel. A BMI-értékeket mindkét időpontban alsúlyos, normál testsúlyú, túlsúlyos, elhízott és elhízott II kategóriába soroltuk.

A BMI változáskategóriákat ezután generálták, hogy rögzítsék a súly változását az egyén életében. Az elsődleges elemzés négy BMI-változáskategóriát használt 25 éves kori BMI (kg/m 2) és a felmérést megelőző 10 év BMI alapján: stabil nem elhízott (BMIage 25, ahol pdi a mintában megfigyelt összes incidens aránya A BMI-pálya kategóriája, a HRi pedig az adott BMI-pályához kapcsolódó kockázati arány (27). A hozzárendelhető frakciók kiszámításához az egyéneket a BMI-pálya érdeklődésének megfelelő kitettséggel kezeltük, mintha hipotetikusan részei lennének egy másik szintű expozíciónak a Ennek során a PAF-ek azoknak az eseteknek a töredékét jelentik, amelyek kiküszöbölhetők lennének, ha egy adott BMI-pályával rendelkező embereket újraosztanának egy másik pályára, és ugyanazok a relatív kockázatok lennének tapasztalhatók, mint az egyének ezen az új pályán.

Az egyértelműség kedvéért utaltunk a PAF-számításokban használt négy forgatókönyvre, amelyek neve 1) „fogyás”, 2) „súlymegőrzés”, 3) „részleges megelőzés” és 4) „átfogó megelőzés” (3. táblázat):

A súlycsökkenési forgatókönyv egy hipotetikus forgatókönyv, amelyben a fiatal felnőttkorban elhízott személyek a középkorban nem elhízott BMI-t vesztettek.

A súlyfenntartási szcenárió azt becsüli, hogy mi lett volna, ha azok a személyek, akik híztak - a fiatal felnőtteknél a nem elhízottaktól a középkorúakig elhízva - nem hozták volna ezt a súlyt, hanem megtartották a nonobese BMI-t az adott időszakban.

A részleges megelőzés azt kérdezi, hogy ha a teljes népességnek nem fiatal BMI-je lenne fiatal felnőttkorától, és a középkorban fennmaradt.

Az átfogó megelőzés azt vizsgálja, hogy mi történne, ha a teljes populáció normális BMI-vel rendelkezne a fiatal felnőtt kortól a középkorig. Ennek a forgatókönyvnek a PAF-számítása a stabilis normál kategóriára generált becsléseket használta fel másodlagos elemzésünk alapján, mert azok, akik stabilan normálisak voltak, megközelítik az ideális súlyváltozási kategóriát a fiatal felnőtt kortól a középkorig.

Minden becsléshez és elemzéshez vizsgálati minta súlyát használtuk. A statisztikai elemzéshez és az adatkezeléshez a Stata 14 szoftvert (StataCorp) használták. A Patafcc Stata csomagot használták PAF-ek előállítására (28). Kétoldalas P-érték 25 évesen 2, 26,6 kg/m 2 a felmérést megelőző 10 évben és 27,8 kg/m 2 a nyomon követés végén. A vizsgálati minta 78,9% nem spanyol fehér, 9,0% nem spanyol fekete és 8,5% spanyol volt. A vizsgálatban részt vevő személyek 52,6% -a számolt be arról, hogy felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A cukorbetegség családi kórtörténetéről 43,5% számolt be, a súlycsökkenők 54,9% -ától 41,1% -ig azok között, akik stabil nem testtömeg-BMI-t tartottak fenn.

Az életpálya elhízása és a cukorbetegség kialakulása 40–75 éves felnőtteknél *

Az életpálya szerinti súlyváltozást tekintve a népesség 79,4% -a stabil, nem elhízott, 1,1% -a jelentette az elhízott BMI és a nem elhízott BMI közötti veszteséget, 14,6% jelentette a súlygyarapodást, 4,9% pedig stabil elhízott maradt a fiatal felnőttkor és a középkor között.

Túlélési elemzés

Az 1. ábra az egyes súlyváltozási csoportok kumulatív incidencia görbéit mutatja a vizsgálat ideje szerint. A stabil elhízott egyénekhez képest azoknál, akik a fiatal felnőtt kortól a középkorig stabil nem obese BMI-t tartottak fenn, volt a legkevesebb kockázat (HR 0,22; 95% CI 0,18, 0,28) a cukorbetegség kialakulásában a 10 éves követés során (2. táblázat). Azok, akik elhízott BMI-ből nem elhízott BMI-re vesztek életük során, 0,33 (95% CI 0,14, 0,76) -szeresére szorozták a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, mint azok, akik stabil elhízott BMI-t tartottak fenn ebben az időszakban. Azoknál a személyeknél, akik nem obes BMI-ből elhízott BMI-be gyarapodtak, 0,70 (95% CI 0,57, 0,87) -szerese volt a cukorbetegség kialakulásának kockázata, mint azoknál, akik stabil elhízottak. Amikor a referencia kategóriát stabil nonobese-re változtatták (2. táblázat), nem figyeltek meg szignifikáns különbséget (HR 1,47; 95% CI 0,65, 3,36) a cukorbetegség kialakulásának kockázatában azok között, akik elhízott BMI-ből nem elhízott BMI-be vesztek és azok, akik stabil nonobese BMI-t tartottak fenn az adott időszakban.

Kumulatív incidencia görbe a Cox modellhez. Forrás: NHANES III (1988–1994) és NHANES (1999–2014). Stabilis, nem obese: BMIage 25 2 és BMI 10 évvel korábban Tekintse meg ezt a táblázatot:

Soron belüli megtekintése
Felugró ablak megtekintése

Kockázatcsökkentés és maradvány kockázat: HR-k az elhízás előrehaladásához és a cukorbetegséghez

A másodlagos elemzés során (1. kiegészítő táblázat) azt figyeltük meg, hogy azoknak, akik a nonobese-től elhízott BMI-ig növekedtek az adott időszakban, 5,77-szerese (95% CI 4,63, 7,18) -szorosa volt a cukorbetegség incidenciájának a normál állapotban maradókhoz viszonyítva BMI tartomány. Azoknál, akik mindkét esetben elhízottak, 8,07-szerese volt (95% CI 6,28, 10,38), mint a stabil normál kategóriában. Végül azok, akik bármelyik időpontban túlsúlyosak voltak (max. Túlsúly), a cukorbetegség fokozott előfordulását mutatták (HR 2,65; 95% CI 2,12, 3,31) azokhoz képest, akik stabil normál testsúlyúak voltak.

Hipotetikus forgatókönyvek

A PAF-eket a kutatási D-es és M-módszerekben felvázolt és a 3. táblázatban bemutatott négy forgatókönyv alapján számoltuk ki. A súlycsökkenési forgatókönyvben, ha az elhízottak elvesztették a nem elhízott BMI-t, 9,1% (95% CI 5,3, A megfigyelt diabéteszes esetek 12.8) megelőzhetők lettek volna (3. táblázat). A súlyfenntartási szcenárióban, ha azok, akik az adott időszakban híztak, nem híztak volna, a megfigyelt esetek 23,5% -át (95% CI 21,8, 25,1) elhárították volna. A parciális prevenciós szcenárióban a nonobese BMI fenntartása fiatal felnőttkor és középkor között a cukorbetegség 34,5% -át (95% CI 32,4, 36,6) akadályozta volna meg. Az átfogó prevenciós forgatókönyv szerint, ha a teljes populáció normális BMI-vel rendelkezne a fiatal felnőtt kortól a középkorig, az esetek 64,2% -át (95% CI 59,4, 68,3) elkerülnék.

A populáció kontrafaktuális tényezőinek betudható hányada *

Következtetések

A legmagasabb cukorbetegség kockázatú kategóriába azok az emberek tartoztak, akik mind a fiatal felnőttkorban, mind a középkorban elhízottak. 25 vagy 10 éves korban nem volt elhízott a felmérés előtt, ami előnyös volt ahhoz, hogy ebben az időszakban elhízott maradjon. Azok, akik elhízott BMI-ről nem elhízott BMI-re vesztettek, részesültek a cukorbetegség incidenciájának csökkenésében azokhoz képest, akik elhízottak (HR 0,33; 95% CI 0,14, 0,76). Hasonlóképpen, azoknak, akik 25 évesen nem voltak elhízottak, de a felmérést megelőző 10 éven belül elhízottak, alacsonyabb a kockázata, mint azoknak, akik az egész időszakban elhízottak (HR 0,70; 95% CI 0,57, 0,87) (2. táblázat). Ezek az eredmények összhangban vannak a nem nemzeti forrásokon alapuló egyéb bizonyítékokkal, amelyek szerint az elhízás időtartama megjósolja a cukorbetegség előfordulását (29).

Találtunk néhány bizonyítékot a maradványkockázat hipotézisének alátámasztására. Azoknál, akik 25 éves korukban elhízottak és nem elhízottak, a HR 1,47 (95% CI 0,65, 3,36) volt azokhoz képest, akik az egész időszak alatt nem elhízott BMI-t tartottak. A 95% -os CI-k azonban szélesek voltak, mivel az elhízott BMI-ből a nem elhízott BMI-ba ritkán esett a súlycsökkenés, ami a teljes populációnak csak 1,1% -át tette ki (1. táblázat).

A súlyváltozással kapcsolatos kockázatokra vonatkozó becsléseinket a súlygyarapodást célzó súlycsökkentő beavatkozások és megelőzési kezdeményezések lehetséges hatásainak feltárására használtuk. A súlycsökkenési forgatókönyvet úgy tervezték, hogy közelítsen egy átfogó, a 25 éves korban elhízott egyéneket célzó súlycsökkentő beavatkozást. Becslések szerint ha mindazok, akik 25 éves korukban elhízottak, a középéletkorig elvesztették a nem elhízott BMI-t, 9,1% (95% CI 5,3, 12,8 ) a cukorbetegség megfigyelt eseteinek elkerülhető volt. A 25 éves kor utáni népesség súlygyarapodásának megakadályozása, amelyet a testsúly-fenntartási forgatókönyv képvisel, a cukorbetegség 23,5% -os (95% CI 21,8, 25,1) csökkenésével járt együtt a populációban. Összességében azt tapasztaltuk, hogy a cukorbetegség eseteinek 64,2% -át (95% CI 59,4, 68,3) ebben az időszakban meg lehetett előzni, ha a populációban minden egyén normál tartományban tartotta a súlyát a korai felnőttkor és a középkor közötti életkor között.