Az elhízási indexek társulása kórházi és 1 éves mortalitással akut koszorúér szindróma után

Tárgyak

Absztrakt

Háttér/célok

Az „elhízási paradoxon” szerint az elhízott felnőttek túlélési előnyt élveznek az akut koszorúér-szindróma után, szemben az elhízással nem rendelkezőkkel. Korábbi tanulmányok a perifériás elhízásra koncentráltak, és arra, hogy ezt az előnyt a központi elhízás biztosítja-e, nem tudni. A tanulmány célja a perifériás és centrális elhízási indexek összefüggésének leírása a kórházi és az 1 éves mortalitás kockázatával akut koszorúér szindróma (ACS) után.

asszociációja

Tantárgyak/módszerek

A Gulf COAST egy potenciális ACS nyilvántartás, amely 4044 ≥ 18 éves életkorú beteget vett fel 2012 januárjától 2013 januárjáig négy közel-keleti ország 29 kórházában. A perifériás elhízás indexeinek (testtömeg-index, [BMI]) és a központi elhízás (derék kerülete [WC] és derék/magasság arány [WHtR]) és az ACS-t követő mortalitással való összefüggését elemeztük logisztikai regressziós modellekben (esélyhányados, 95% CI) az akut szívkoszorúér-események globális nyilvántartásának kiigazításával és anélkül is.

Eredmények

3882 elemzett beteg közül (átlagéletkor: 60 év; nők 33,3% -a [n = 1294]), az elhízás prevalenciája 34,5% (BMI ≥ 30,0 kg/m 2), 72,2% (WC ≥ 94,0 cm [férfiak] vagy ≥80,0 cm [nők]) és 90,0% (WHtR ≥ 0,5). Korrigált modellekben az elhízási indexek decilisei nagyobb halálozási kockázatot mutattak az extrém, mint a közepes deciliseknél (U alakú). A hagyományos határértékekkel meghatározva a perifériás elhízás (BMI ≥ 30,0 versus 18,5–29,9 kg/m 2) fordított összefüggést mutatott a kórházi halálozás kockázatával (0,64; 95% CI, 0,42–0,99; P = 0,04; a központi elhízás a csökkenő halálozás irányába mutat). Ezzel szemben az 1 éves mortalitás kockázatához az összes mutató fordított összefüggést mutatott. Az elhízás, amelyet mindhárom index jelenléte határoz meg, szemben az elhízással, fordított összefüggést mutatott az 1 éves halálozás kockázatával (0,52; 95% CI, 0,35–0,75; P = 0,001). Az eredmények férfiak és nők között hasonlóak voltak.

Következtetés

Az ACS-t követő elhízási paradoxon mértéke az elhízás indexétől és a követési időtől függ. Az elhízási indexek segíthetik az ACS-t követő mortalitás kockázati rétegződését.