Az izomtömeg és a funkció védelme idősebb felnőtteknél ágynyugalom alatt

Absztrakt

A felülvizsgálat célja

Az idősebb felnőtteknél az ágynyugalom által közvetített inaktivitás során bekövetkező izomtömeg-, erő-, erő- és funkcionális kapacitásveszteségek kiemelése, valamint gyakorlati ajánlásokkal szolgálni ezen veszteségek megelőzésére és rehabilitációjára.

Legfrissebb megállapítások

A szarkopénikus izomvesztés mellett az idősebb felnőttek hosszabb ideig tartó fizikai inaktivitás alatt gyorsabban veszítik el a sovány szövetet, mint a fiatalok. Az aminosav- vagy fehérje-kiegészítés képes fenntartani az izomfehérje-szintézist, és csökkentheti az inaktivitás okozta izomvesztést, de ideális esetben egy integrált ellenintézkedés részének kell lennie, amely táplálkozásból, testmozgásból és adott esetben farmakológiai beavatkozásokból áll.

Összegzés

A közelmúlt mechanikus fejlődésével összhangban egy alkalmazott, széles alapú 2 fázisú megközelítést javasolunk az inaktivitás által közvetített izomtömeg- és funkcióveszteség korlátozására idősebb felnőtteknél:

1. Életmód: a) mérsékelt mennyiségű (25-30 g) kiváló minőségű fehérjét fogyasszon el minden étkezéskor; b) beépítse a szokásos testmozgást a fehérjetartalmú ételek közvetlen időbeli közelségébe.

2. Krízisek: agresszívan reagáljon az izomtömeg és a funkció gyorsított csökkenése ellen akut katabolikus krízisek és csökkent fizikai aktivitás esetén. Alapstratégiaként ennek tartalmaznia kell táplálkozási támogatást, például célzott fehérje- vagy aminosav-kiegészítést és integrált fizikoterápiát.

Bevezetés

A szarkopénia egy életkorral összefüggő, többtényezős folyamat, amelyet fenotípusosan a sovány szövet tömegének csökkenése jellemez. A szarkopénia kialakulása alattomos, de előrehaladását a fizikai inaktivitás és a helytelen táplálkozás nagyban felgyorsíthatja. A szarkopénia alapleírói jól ismertek. 30 éves kor után a felnőttek izomtömegük 3-8% -át veszítik el évtizedenként. Az idő múlásával a sovány szövet elvesztése hozzájárul az izomerő és az erő csökkenéséhez; az egyensúly, a zuhanások [1] és a halálozás [2] fontos előrejelzői. A szarkopénia nagyon elterjedt Amerikában, mivel a közösségben lakó felnőttek körülbelül 20% -a 2 SD-vel egy fiatal referenciapopuláció apendikuláris vázizomtömegének (kg)/magassága (m 2) alatt van [3].

Az izomvesztés modelljei: szarkopénia és katabolikus krízisek

Az ágynyugalom, vagy a kórházi kezeléshez vagy a betegség állapotához kapcsolódó akut inaktivitás erős fenyegetést jelent az izomszövetre és a funkcionális képességre. Idősebb felnőtteknél a kórházi kezelés során bekövetkező fizikai inaktivitás szinte elfogadott része a fekvőbeteg-tapasztalatnak, ugyanakkor egyértelműen negatív kimenetelű tényezőkhöz járul hozzá, ideértve a mindennapi tevékenységek elvégzésének képességének csökkenését, a visszafogadás és az intézményesítés fokozott előfordulását [4] . Míg a csökkent vagy korlátozott fizikai inaktivitás számos betegcsoportban jelezhető, a betegek folyamatos ágynyugalomnak való alávetése egyértelmű orvosi indikáció nélkül sajnálatos alapértelmezett helyzet [5].

Az életkorral összefüggő izomvesztés javasolt modellje, akut betegség vagy sérülés epizódjaival tarkítva, felgyorsult izomvesztéssel és hiányos gyógyulással jellemezve.

Az idősebb felnőtteknél az izomveszteség felgyorsul az ágynyugalom alatt

Robusztus ellenintézkedés (táplálkozási, testmozgási vagy farmakológiai) hiányában a sovány szövetek elvesztése nagyrészt elkerülhetetlen a hosszan tartó ágynyugalom alatt. Az inaktivitás okozta izomtömeg-csökkenés túlnyomórészt az alsó test izomzatát érinti, és a leggyorsabb az inaktivitás kezdő napjaiban/heteiben [9–11]. Fiatal, egészséges, ágynyugalomnak kitett felnőttekben az alsó test sovány tömegének csökkenése 100-200 g · wk -1 nagyságrendűnek tűnik. LeBlanc és mtsai. egészséges fiatal férfiak 119 napos ágynyugalmát követően 2,6 kg teljes testtömeg-veszteséget jelentett; ebből 2,4 kg volt a lábaktól (0,14 kg · wk -1) [10]. Hasonló kohorszban Paddon-Jones et al. 28 napos ágynyugalom után 0,4 kg sovány lábtömeg-veszteségről számolt be (0,10 kg · wk -1) [11]. Újabban Trappe és mtsai. fiatal nőknél 60 napos ágynyugalom után 21% (quadriceps) és 29% (triceps surae) izomtérfogat-csökkenésről számoltak be [12].

Eddig egyetlen tanulmány sem hasonlította össze közvetlenül a fiatalokat és az idősebbeket az ágynyugalom alatt. Mindazonáltal az egyetlen, az idősebb felnőtteket vizsgáló tanulmány adatai azt sugallják, hogy az egészséges idősebb felnőtteknél a sovány szövet vesztesége ágynyugalom alatt jóval meghaladja a fiatalabb társaik által tapasztalt veszteségeket. Konkrétan Kortebein és mtsai. az egyébként egészséges, idősebb felnőtteknél mindössze 10 napos ágynyugalom után 0,95 kg sovány lábtömeg-veszteséget (0,63 kg · wk -1) észlelt [13]. Feltételezve, hogy az izomveszteség mértéke kissé lineáris az ágy pihenésének kezdeti napjaiban/heteiben, ez körülbelül 3-6-szor nagyobb izomveszteséget jelent az ágyban fekvő idősebb felnőtteknél. Különösen izomveszteséget figyeltek meg minden korcsoportban annak ellenére, hogy olyan étrendet tartottak, amely megfelel vagy meghaladja a fehérje jelenlegi ajánlott napi adagját (RDA) (0,8 g · kg · nap -1) [11,13].

Több klinikai összefüggésben a sérülés vagy betegség következtében fellépő fokozott stresszválasz (pl. Hiperkortizolémia) szintén hozzájárulhat az izomvesztéshez az ágynyugalom vagy a csökkent fizikai aktivitás idején. Például egy újabb munka kimutatta, hogy a farmakológiailag kiváltott hypercortisolemia (azaz kb. 22 μg · dl -1) és a 28 napos ágynyugalom kísérő hatása fiatal felnőtteknél a láb sovány tömegének háromszor nagyobb elvesztését eredményezte, mint eukortiszolémiás kontrollok (-1,3 kg vs. -0,4 kg) [14]. Sajnos ezek az adatok túlságosan összhangban vannak az idősebb felnőttekkel szembeni nehézségekkel: i) sok idősebb felnőtt már szarkopéniás állapotban van az ágynyugalom vagy a betegség/sérülés okozta inaktivitás előtt, ii) a kórházi kezelés általában hormonális diszregulációval jár és gyulladásos válasz, amely hozzájárul a sovány szövet gyorsított veszteségéhez. Az ennek következtében bekövetkező izomvesztés, különösen az alsó végtagok ambuláns és testtartási izmaiban, pusztító következményekkel járhat az izom erejére és működésére [8,20].

Izomerő, erő és funkcionális kapacitás az ágy pihenését követően

Az izomerő és az erő elvesztése miatti funkcionális fogyatékosság vitathatatlanul fontosabb, mint önmagában a sovány izomtömeg változásai [8,21]. Fiatal felnőtteknél olyan rutin mérések, mint az izokinetikus nyomaték és a térdnyújtók izotóniás ereje, általában heti 5-6% -os csökkenést mutattak ki az ágy pihenésének első néhány hetében (pl. 23% 28 nap után) [10, 11]. Idősebb felnőtteknél a 10 napos ágynyugalom a térd nyújtó csúcsnyomatékának és az 1 ismétlés maximumának (1-RM) elvesztését eredményezte, ami kb. Heti 11-12% -os csökkenésnek felelt meg [13,22]. Ez összhangban volt a lépcsőmászási teljesítmény csökkenésével (-14 ± 4,1% 10 nap alatt), ami a funkcionális kapacitás kulcsfontosságú mértéke [22].

A fizikai inaktivitás miatti rossz kimenetel valószínűségének előrejelzése szempontjából egyértelműnek tűnik, hogy az idősebb felnőttek fokozott kockázatnak vannak kitéve [4,7,23]. Nemcsak kevésbé sovány izomtömeggel és erővel indulnak, mint fiatalabb társaik, hanem gyorsított veszteséget is tapasztalnak, ha egyszer ágyi pihenésnek vetik alá őket. Manini és mtsai. megállapított erővágási pontok az időskorú felnőttek mobilitási fenntartásának előrejelzéséhez [2]. Megállapították, hogy az izokinetikus térdnyújtó erő (Nm · kg -1), kevesebb, mint 1,13 (férfiak) és 1,01 (nőstények), a súlyos mobilitáskorlátozás kialakulásának 7-szeres kockázatával jár; az 1,72 és 1,35 Nm · kg -1 alatti szilárdságú férfiak és nők kockázata megkétszereződött [2]. Kortebein és munkatársai adatai annak illusztrálására, hogy valami egyszerű, mint az ágy pihenése (kísérő patológia nélkül) befolyásolhatja a mobilitást. azt javasolják, hogy az idősebb felnőttek ágynyugalmi alanyainak relatív erősségi csökkenése 1,42 Nm · kg -1-ről 1,20 Nm · kg -1-re csökkenjen [13].

A funkcionális kapacitás, például az a képesség, hogy ésszerű sebességgel, mérsékelt ideig járjanak, a függetlenség létfontosságú elemei. Bár egyes teljesítménymérések (pl. 5 perces séta, 50 láb séta, 5 lépéses teszt, funkcionális elérés és a padló átadása) nem biztos, hogy elég érzékenyek ahhoz, hogy észleljék a változásokat a vizsgálati önkéntesek kis csoportjában rövid ágyi időszakokat követően pihenés [22], ágyas kórházi időseknél végzett vizsgálatok egyértelmű negatív kapcsolatot mutattak ki [4,23,24]. Hasonló mintát figyeltek meg a közösségben élő időseknél is. Gill és mtsai. [21] 18 hónap alatt tanulmányozta az ágynyugalom és a funkcionális hanyatlás összefüggését közösségi környezetben. Összefüggést találtak az ágyban töltött otthon töltött idő és a mindennapi élet, a mobilitás, a fizikai aktivitás és a társadalmi aktivitás funkcionális csökkenésének mértéke között.

Ellenintézkedések gyakorlása

Habár idősebb felnőtteknél nem kifejezetten értékelték őket ágynyugalom alatt, egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az ellenállási gyakorlat hatékony eszköz az izomtömeg és a funkció csökkenésének kombinálására különböző populációkban [25-34]. Fontos figyelmeztetés azonban, hogy a rezisztencia gyakorlását megfelelő fehérje- és energiadús étrenddel kell kísérni a szinergikus anabolikus válasz lehetőségének optimalizálása érdekében. Az utóabszorpciós állapotban végzett testgyakorlás növeli az izomfehérje szintézist, de a nettó egyensúly (szintézis - lebontás) negatív marad [35,36]. Ennek megfelelően az alacsony fehérjetartalmú (≤15 g fehérje · étkezés -1 étkezés) és/vagy a hipokalorikus étrend valószínűleg csak kismértékű javulást eredményez a katabolikus környezetben, és csak korlátozott lehetőséget kínál az izomtömeg vagy a funkcionális kapacitás fenntartására [37 ].

Noha egyes populációkban nehéz végrehajtani, az ellenállási gyakorlat továbbra is hatékony ösztönző az inaktivitás okozta izomtömeg-, erő- és funkcionális kapacitásveszteség leküzdésére. Egy nemrégiben készült tanulmány rávilágított az ellenállás gyakorlásának képességére az idősebb, krónikusan beteg emberek legfontosabb fiziológiai eredményeinek javítására. Konkrétan a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek egy csoportjában az erő, a VO2 csúcs, a munkaképesség és a gazdaságosság javulását azonosították egy ellenállási és állóképességi edzésprogramot követően [25]. Egy másik vizsgálat 12 hétig tartó magas intenzitású (80% 1-RM) rezisztencia gyakorlásának hatásait vizsgálta a rendkívül időseknél (85-97 év). A szerzők a quadriceps keresztmetszetének jelentős növekedéséről (10%), a II-es típusú izomrost-hipertrófiáról (22%), a IIa típusú rostterület százalékos arányáról (6%) és az izokinetikus térd-nyújtó erőről (47%) számoltak be [32].

A hatékonyság általános elfogadottsága ellenére a vázizomtömeg és -funkció védelméhez szükséges ellenállásképzés volumen- vagy intenzitási küszöbe még mindig nem tisztázott. Sok tanulmány sikeresen alkalmazott viszonylag nagy intenzitású ellenállóképzési programokat [32,38]. Akut beteg betegpopulációkban azonban a nagy intenzitású testmozgás orvosi ellenjavallt lehet, vagy egyszerűen nem kivitelezhető. Bár közvetlen alkalmazhatósága korlátozott, a legfrissebb adatok azt sugallják, hogy még a viszonylag alacsony intenzitású, rövid ideig tartó fizikai aktivitások, például a súlyviselés vagy a gyaloglás is számos előnnyel jár. Pontosabban, egy nemrégiben a NASA által támogatott ágynyugalmi tanulmány kimutatta, hogy egy speciálisan tervezett emberi centrifugán 1 h · d -1 (2,5-szeres gravitációt produkálva a lábakon) fenntartotta az izomfehérje szintézisét [15] és csökkentette az izomteljesítmény csökkenését a térdnyújtókban talpi hajlítók [39].

Olyan helyzetekben, amikor a rezisztencia edzése vagy az ambuláció lehetetlen a betegség súlyossága vagy sérülés miatt, a neuromuszkuláris elektromos stimuláció (NMES) életképes alternatívát jelenthet. Gibson és mtsai. az NMES-t csontvázizom-ellenintézkedésként rögzítette az immobilizált (öntött) alsó lábtöréssel járó betegeknél [40]. A kísérleti alanyok 6 hétig 1 h · d -1 -ig elektromos stimulációt kaptak az érintett lábhoz, és nem tapasztaltak csökkenést az izom keresztmetszete (CSA) vagy az izomfehérje szintézisében. Ezzel szemben a kontrollcsoport mindkét kimenetelben szignifikáns csökkenést tapasztalt (CSA: -17%, fehérjeszintézis: -23%). Hasonló adatokat mutattak be a különféle betegcsoportokban, és a technika finomítására és a bőrön jelentkező kényelmetlenség csökkentésére irányuló erőfeszítések folytatódnak.

Táplálkozási támogatás az ágy pihenése alatt

Különféle szakmai szervezetek, mint például az Egészségügyi Szervezet Akkreditációjának Közös Bizottsága (JCAHO), az Amerikai Dietetikus Szövetség (ADA), az Amerikai Parenterális és Enterális Táplálkozási Társaság (ASPEN) és az Európai Társaság a Klinikai Táplálkozás és Anyagcsere ESPEN-nek) irányelveket és álláspontot tett közzé, amelyek felvázolják a kórházi betegek ellátásának táplálkozási normáit [41]. Sajnos hiányosak ezek a szabványok [42-44].

A fehérje (0,8 g fehérje · kg · d -1) ajánlott étrendi adagjának (RDA) megfelelősége továbbra is megkérdőjeleződik, sokan azt javasolják, hogy növeljék [45-48]. Nemrégiben olyan megközelítést ajánlottunk, amely konkrétabban az egyes étkezések során elfogyasztott fehérje minőségén és mennyiségén alapszik [49]. Nagy vonalakban azt javasoljuk, hogy az egyének mérsékelt mennyiségű magas minőségű fehérjét fogyasszanak minden étkezés során. Ez az ajánlás egy közelmúltbeli tanulmány sorozatán alapult [50–53], és az izomfehérje-szintézis fokozott lehetséges hosszabb távú előnyeire összpontosít minden étkezési időszakban. Ilyen módon az „ajánlott” fehérjebevitel megállapításával a teljes napi fehérjebevitel körüli érvelés nagyrészt elkerülhető, és a hangsúly olyan bizonyítékokon alapuló megközelítésre irányul, amely a vázizom anabolikus útjának ismételt maximális stimulálását hangsúlyozza a nap folyamán. 75 kg referencia egyed esetében a napi három étkezés 25-30 g fehérje bevitele 1,0-1,2 g · kg · d -1 napi fehérjefogyasztást jelent. .

Következtetés

Idősebb felnőtteknél az ágynyugalom megkönnyíti a fehérjeszintézis csökkenését és az izomtömeg, erő, erő és funkcionális kapacitás gyorsabb elvesztését. Az ágynyugalom negatív metabolikus és morfológiai következményeit súlyosbítja a már meglévő szarkopénia. Széles alapú megközelítést javasolunk az izomtömeg- és funkcióvesztés korlátozására idősebb felnőtteknél: a) mérsékelt mennyiségű (25-30 g) kiváló minőségű fehérjét fogyasszon minden étkezés során; b) beépítse a szokásos testmozgást a fehérjetartalmú ételek közvetlen időbeli közelségébe; c) agresszívan reagáljon az izomtömeg és a funkció gyorsított veszteségének leküzdésére akut katabolikus krízisek és káros fizikai aktivitás idején.

Köszönetnyilvánítás

Támogatja az U.S. Nemzeti Öregedési Intézet P30 AG024832 támogatás (UTMB Claude D. Pepper idősebb amerikaiak függetlenségi központja) és a Nemzeti Űrbiomedikai Kutatóintézet (NSBRI) MA02001 (DPJ) támogatása. A DPJ kompenzációt kapott az Országos Marhahús Szövetséggel és az Országos Tejipari Tanáccsal folytatott beszédért.

Lábjegyzetek

Kiadói nyilatkozat: Ez egy szerkesztetlen kézirat PDF-fájlja, amelyet kiadásra elfogadtak. Ügyfeleink számára nyújtott szolgáltatásként a kéziratnak ezt a korai változatát biztosítjuk. A kéziratot átmásolják, szedik és felülvizsgálják a kapott bizonyítékot, mielőtt a végső hivatkozható formában közzétennék. Felhívjuk figyelmét, hogy a gyártási folyamat során olyan hibákat fedezhetnek fel, amelyek befolyásolhatják a tartalmat, és a naplóra vonatkozó minden jogi felelősségvállalás vonatkozik.