Bika menedzsment a kereskedelmi termelők táplálkozásához

Kiemelt cikkek

Bika menedzsment kereskedelmi termelők számára: Táplálkozás

A megvásárolt vagy házilag nevelt tenyészbikák nagy tőkebefektetések, amelyeknek garantálniuk kell a befektetés megtérülését - mondják Matt Hersom és Todd Thrift, az UF/IFAS Állattudományi Tanszékének adjunktusai, Gainesville, FL. Ez a kiadvány a Floridai Egyetem IFAS része, 2008. évi marhahús rövid tanfolyam Proceedings. A teljes eljárás megtekintéséhez kattintson az alábbi linkre.

Bevezetés

A bika azonban gyakran a húsmarha-vállalkozás táplálkozási szempontból elfeledett vagy leginkább marginalizált eleme. Ez nem szerencsés, mert a bika megfelelő kezelése, különösen a táplálkozás, elengedhetetlen a húsmarha-vállalkozás hosszú távú életképességének biztosításához. A bika funkcionális bika nélkül hozzájárul minden borjúnövény genetikájának feléhez, ez a hozzájárulás és a megfelelő borjúnövény nem valósul meg. Ezért az állománybikák megfelelő és megfelelő táplálkozási kezelése elengedhetetlen a tenyészidőszak sikere és a marhahústermelő vállalkozás gazdasági életképessége szempontjából.

Marhabikák táplálkozási kezelése

A bika élete során számos jól meghatározott táplálkozási időszak van.

Születés előtti - elválasztás előtti.
Születés előtti - elválasztás utáni 30-60 napos tenyésztés előtt.
Kondicionálás a tenyészidőszak előtt.
Vezetés a tenyészidőszak alatt.
A tenyészidőszak utáni irányítás.

Előválasztás

Ebben az időszakban a bika a gát oldalán van, és a táplálék ebben az időszakban valószínűleg megfelelő a normális növekedés és fejlődés biztosításához. Kivételt jeleznének, ha a gát táplálkozási környezete korlátozza a tejtermelést. Bizonyos esetekben felhasználják a potenciális csorda atyabikák kúszástáplálását. Jelenleg kevés vagy egyáltalán nincs olyan adat, amely értékelné a kúszó táplálkozás hosszú távú hatásait a bika teljesítményére.

Választás utáni

A táplálékfejlesztés ezen időszakának lehetővé kell tennie a bika növekedését a bika majdnem genetikai potenciáljánál. Számos növekvő program vagy bika tesztállomás étrendjének táplálkozási tervezése koncentrátum alapú, alacsony takarmánytartalmú, magas energiatartalmú étrend. Ennek az időszaknak a célja a bikák gyors növekedése, de kerülje a túlzott zsírfejlődést. A táplálkozási programot úgy is meg kell tervezni, hogy elkerülje az emésztési zavarokat vagy befolyásolja a hangosságot. A nagy energiájú, magas táplálkozási szint a serkentés serkentését is serkenti, különösen a később érő fajtáknál. Megfelelő kutatások azt mutatják, hogy az alultápláltság vagy a túlzott táplálkozás ebben az időszakban káros hatással lehet a bika fejlődésére, a pubertás elérésére és a sperma minőségére. A jól megtervezett bikateszt-diétáknak vagy a fajtatiszta bikatenyésztőknek megfelelő fejlesztési programokkal lehetővé kell tenniük a bikák számára, hogy kifejezzék növekedési potenciáljukat anélkül, hogy a jövő teljesítményére káros hatásokat tenne.

Kondicionálás a tenyészidőszak előtt

Táplálkozás a tenyészidőszakban

A táplálkozási környezet ebben az időszakban szinte mindig megegyezik a tehénállománnyal. Ezért a bikák különleges táplálkozási figyelme szinte lehetetlen. Ennek eredményeként a tenyészidőszak megkezdése előtti kondicionálási időszak egyre fontosabbá válik. A bikák a tenyészidőszakban 100–400 kg testsúlyt fogyhatnak el, ami 1–4 egységnyi testtömeg-veszteségnek felel meg. A testtömeg és a test állapotának csökkenését a bika kora, korábbi testállapota, a tenyészidő hossza, a bika által tapasztalt aktivitás szintje és a bika fajtatípusa befolyásolja. A floridai környezetben élő fiatal bikák és a végső atyák típusú bikák valószínűleg nagyobb testtömeget és állapotot veszítenek a tenyészidőszakban, mint a floridai környezetben lévő idősebb vagy anyai típusú bikák.

Táplálkozás a tenyészidőszak után

A tenyészidőszak után a bikáknak valószínűleg figyelmet kell fordítaniuk testtömegük és testük állapotának helyreállítására. A tenyészidőszak után pótolni szükséges testtömeg és testállapot jelentős lehet attól függően, hogy a bika mennyi testtömegtől és testállapottól mozgósodott. Egy 2000 font bikához, amely 200 kg-ot veszít, akár 1200 font 65% -os TDN-takarmányra lehet szükség, hogy teljes egészében visszanyerje a mozgósított testsúlyt. Amint azt korábban említettük, a fiatal bikák és a végső atyák típusú bikák valószínűleg nagyobb testsúlyt veszítenek. A bika nagyobb testsúlycsökkenése nagyobb mennyiségű tápanyagot eredményez, amelyekre a bika testtömegének visszaszerzéséhez lesz szükség. A tenyészidő hossza és az ebből következő gyógyulási időszak hossza fogja meghatározni az etetés intenzitását az elveszett testsúly helyreállítása érdekében. Az anyai apa típusú bikáktól valószínűleg várható, hogy önmagukban vagy minimális kiegészítő takarmánnyal visszanyerik a testsúlyukat. A terminál atya típusú bikáknak kiegészítő takarmányokra lehet szükségük az elveszített testsúly visszaszerzéséhez, mert a legelő minősége nem biztos, hogy támogatja a szükséges teljesítményt. Hasonlóképpen az olyan fiatal bikák használata, amelyeknek még mindig van növekedési igényük, a tenyészidőszak után valószínűleg nagyobb takarmányigényt eredményez.

Takarmány szempontok

"Milyen jó takarmányok táplálják, fejlesztik és kezelik a bikákat?"

A bikák etetésére szolgáló takarmány kiválasztásának a növekvő bika tápanyagigényének és a fontos tápanyagok (energia, fehérje, ásványi anyagok) egység/árának kielégítésén kell alapulnia. A növekvő bikák esetében valószínűleg az energia az a tápanyag, amely korlátozza a növekedést, ezért olyan takarmányokat kell figyelembe venni, amelyek megfelelő energiakoncentrációkat tartalmaznak a kívánt növekedési szint támogatásához. A legtöbb esetben az energiasűrű takarmányok valamilyen típusú gabonafélék vagy társtermékek lesznek (kukorica, zab, kukoricaglutén takarmány, szárított desztilláló szemek). A rost alapú energiaellátó melléktermékek szintén elfogadható takarmány-választások (szójababhéj, citruspép). A szarvasmarhákról beszámoltak arról, hogy önellátási esetekben túl sok fogyasztják a szójababhéjat, és a szarvasmarhák puffadási problémákkal és esetleges pusztulással járnak. Kerülni kell minden takarmány betáplálását megfelelő gazdálkodási gyakorlat és a takarmánybeviteli szokások ismerete nélkül.

A fehérjetakarmányok tartalmazhatnak bármelyik olajosmag-ételt vagy kiválasztott melléktermékeket (szójabab-, gyapotmag- vagy szárított lepárlószemek, kukoricaglutén takarmány). A karbamid felhasználása összetett étrendben vagy előre elkészített fehérje-kiegészítőkben gazdaságos nitrogénforrás lehet, ha az étrend megfelelő energiát tartalmaz. Hasonlóképpen szükség lehet a takarmányozásra az étrendben közepes vagy jó minőségű takarmányok használatára a kívánt növekedési szint támogatásához. Az emészthető fehérje jó minőségű takarmányokban segíthet ellensúlyozni a nagyon magas fehérjetartalmú koncentrátumok szükségességét.

- Mi a helyzet az egész gyapotmaggal és a gosszipol kérdésével?

A teljes gyapotmag (WCS) lehet az egyetlen takarmány-erőforrás, amelyet óvatosan kell felhasználni a bikák, különösen a növekvő bikák etetéséhez. Velasquez-Pereira és mtsai. (1998) megállapította, hogy 31 mg szabad gosszipol/lb testtömeg/nap (6–14 font WCS) táplálása a növekvő 6–16 hónapos bikákhoz megnövekedett spermium-rendellenességeket, csökkent spermiumtermelést és hátrányosan befolyásolta a mért szempontokat a bika szexuális viselkedése. A fiatal bikák WCS-jét a teljes étrend legfeljebb 10% -ára kell korlátozni (Boyles).

Érettebb bikák etetésekor a WCS használata elfogadható takarmány lehet az év nagy részében. Elfogadható ajánlás, hogy a bikákat legalább 90 nappal a tenyészidőszak megkezdése előtt eltávolítsák a WCS-ből. A WCS kizárása a bikák étrendjéből biztosítja a herékben lévő spermiumok átadásának lehetőségét. A 90 napos eltávolítás elegendő időt biztosít a gosszipol metabolizálódására és a spermiumtermelés bekövetkezésére a gosszipol lehetséges negatív hatása nélkül. Számos termelési rendszerben a tehénállományt a tenyészidőszakban WCS-sel egészítik ki, így a bikák ki vannak téve a WCS-nek és a gosszipol hatásainak. Az expozíció szintjét a bikák kiegészítési szintje és a WCS-fogyasztás potenciális szintje szabja meg.

"Mi legyen az ásványi program - szerves vagy szervetlen?"

Az általános válasz igen; szerves és szervetlen egyaránt hasznosítható ásványi forrásként a bika fejlődéséhez. Függetlenül attól, hogy választják-e a szerves forrásokat, vagy sem, a kiegyensúlyozott ásványi és vitamin-kiegészítők használata a bika követelményeinek teljesítése érdekében a vezetői szempont. A legnagyobb előnyökkel járó szerves ásványi anyagok felhasználása a következő: cink, szelén és réz. Arthington és mtsai. (1995) beszámolt a szerves cinket kínáló bikák megnövekedett termékenységi mértékéről, azonban a szervetlen cink magas koncentrációja ugyanolyan hatékony volt, mint a szerves forrásoké. A szerzők jelezték, hogy az étrendben az ajánlott 30 ppm-es szint (NRC, 1996) valószínűleg túl alacsony volt a haszonhoz. A szelén a spermium életképességében, minőségében és az általános reproduktív egészségben is szerepet játszik.

Szerves ásványi anyagok egész éves felhasználása a bika előállításához nem szükséges. Az általános kondicionálási időszakhoz hasonlóan a szerves ásványi anyagok felhasználását 60-90 nappal a tenyészidőszak megkezdése előtt kell megvalósítani. Az előrehaladott időkeret lehetővé teszi a spermiumok forgalmát, amelyeket átmeneti ásványi anyaghiány befolyásolhat. A szerves ásványianyag-kiegészítők alkalmazása a tenyészidőszakig is folytatható, ha a tehénállományt szerves ásványi forrásokkal is kiegészítik, és úgy gondolják, hogy a bika fogja fogyasztani az ásványi anyagot. A kondicionálási időszakon és a korai tenyészidőszakon kívül a szerves ásványi anyagok használata valószínűleg nem indokolt. Ami fontos, hogy a bikáknak ugyanazt az ásványianyag-kiegészítő programot biztosítsák, mint amilyen a marhacsorda termelő tagjának rendelkeznie kell. A bika ásványianyag-szükségletének figyelmen kívül hagyása az év többi 275 napján nem megfelelő kezelés, és valószínűleg a bika hosszú élettartamához vezet.

Átmenet időkeret szempontjai

Amint azt korábban említettük, kritikus fontosságú egy megvásárolt bika átmenete a próba-étrendről a normális termelési étrendre. Értékelni kell a bika korábbi táplálkozási szintjét és jellemzőit a jelenlegi és jövőbeli teljesítményére vonatkozóan. A bikák gyakran meglehetősen kondicionált állapotban kerülnek ki a próba-étrendből (azaz zsír, testállapot 7 vagy több). Bár ez a feltétel vonzó lehet az eladási körben, nem lesz olyan nagy eszköz, ha teheneket tenyésztene a tanyán. Az, hogy mennyire kövér a bika, és mennyi zsírt kell leadni, és sovány izmokkal helyettesíteni. A túlzott állapot káros lehet a vetőmag minőségére, mivel a zsírlerakódás csökkenti a herék hatékony hűtését. Hasonlóképpen, a tenyészidőszakban bekövetkező túlzott állapot miatt a bika kudarcot szenvedhet, mivel a megnövekedett aktivitási szint és a csökkent takarmányfelvétel miatt a tenyészidő előrehaladtával „megolvad”. Ezért az átmeneti időszak célja az kell, hogy legyen, hogy az új bikát a magas energiájú koncentrátumú étrendből az idő múlásával alacsony vagy közepes energiájú, durva takarmány alapú vagy legeltetési étrendhez igazítsa, szükség szerint folytassa a növekedési mintát, és a bikát igazítsa megemelt aktivitási szinthez.

A bikák testtömeg-növekedése az átmeneti időszakban számos tényezőtől függ, amelyek magukban foglalják a korábbi testtömeg-növekedést, a jelenlegi testsúlyt, az aktuális testállapotot és a tenyészidőszak kezdetén kívánt kívánt testsúlyt. Az elért nyereséget ezután a szárazanyag-bevitel, valamint az étrend energia- és fehérje-sűrűsége határozza meg. A kívánt tenyészidény szerinti testsúlyhoz képest alul méretezett bikákat az átmeneti időszakban nagyobb testtömeg-növekedési ütemben kell kifejleszteni, mint a teljesen kifejlett bikákat. Ezzel szemben a túlságosan kondicionált, de nem teljesen érett bikák továbbra is pozitív táplálkozási síkot igényelnek; bár a sovány testtömeg-növekedést hangsúlyozza a zsírlerakódás helyett. Ebből a célból olyan takarmányok kívánatosak, amelyek nagy takarmánytartalommal rendelkeznek vagy minőségi legelőt használnak, mérsékelik a könnyen elérhető szénhidrátkoncentrációt és megfelelő fehérjét biztosítanak.

Az átmeneti időszak másik fontos szempontja a testmozgás. Valószínűleg a bikatesztelő állatok zárt terekből/karámokból kerültek ki, és nincsenek hozzászokva a nyílt terekhez. Biztosítson megfelelő helyet a bikának a testmozgáshoz, és szokja meg a test szintjét. Ha a legelő mérete megfelelő méretű; víz, takarmány és ásványi anyag elterjedhet a legelőn, hogy ösztönözze a tenyészidőszak előtti aktivitást. A megnövekedett aktivitás 5-10% -kal növelheti a bika tápanyagigényét, ezért megfelelő figyelmet kell fordítani.

Következtetések

A marhacsordában lévő bika élettartamában kulcsfontosságú táplálkozási időkeretek vannak. A növekvő bikák megfelelő táplálkozási kezelése kulcsfontosságú eleme a marhahústartó állomány hosszú távú szaporodási sikereinek. A húsmarhák kezelésének nagy részéhez hasonlóan az átmeneti időszakok olyan gazdálkodási helyzetek, amelyek jelentős hatással lehetnek a bika-gazdálkodási program sikerére. Az átmeneti időszakokban a bika táplálkozási menedzsment programjának megtervezésekor figyelembe kell venni a bika korábbi táplálkozási állapotát, aktuális testállapotát és testtömeg-növekedési céljait.