Napló lista menü

Eszközök

Kövesse a naplót

Növekedés, tumorreakció és hosszú távú kontroll

Neurológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Neurológiai Osztály, Gyermekek Országos Orvosi Központja, 111 Michigan Avenue, Washington, DC 20010 === Keresse meg a szerző további cikkeit

Neurológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Onkológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Gyermekek Országos Orvosi Központjának Neuroradiológiai Tanszéke és a Washington Washington Egyetem, Washington, DC.

Onkológiai Osztály, Riley Gyermekkórház, Indianapolis, Indiana

Onkológiai Osztály, Gyermekkórház és Orvosi Központ, Seattle, Washington

Onkológiai Osztály, Gyermekkórház és Orvosi Központ, Seattle, Washington

Onkológiai Osztály, Pennsylvaniai Gyermekkórház, Philadelphia, Pennsylvania

Onkológiai Osztály, Pennsylvaniai Gyermekkórház, Philadelphia, Pennsylvania

Gyermek Hematológiai Onkológiai Osztály, Wright Patterson Légierő Bázis, Ohio

Onkológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Memorial Sloan Gyermekgyógyászati ​​Osztály - Kettering Rákközpont, New York, New York

Neurológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Neurológiai Osztály, Gyermekek Országos Orvosi Központja, 111 Michigan Avenue, Washington, DC 20010 === Keresse meg a szerző további cikkeit

Neurológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Onkológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Gyermekek Országos Orvosi Központjának Neuroradiológiai Tanszéke és a Washington Washington Egyetem, Washington, DC.

Onkológiai Osztály, Riley Gyermekkórház, Indianapolis, Indiana

Onkológiai Osztály, Gyermekkórház és Orvosi Központ, Seattle, Washington

Onkológiai Osztály, Gyermekkórház és Orvosi Központ, Seattle, Washington

Onkológiai Osztály, Pennsylvaniai Gyermekkórház, Philadelphia, Pennsylvania

Onkológiai Osztály, Pennsylvaniai Gyermekkórház, Philadelphia, Pennsylvania

Gyermek Hematológiai Onkológiai Osztály, Wright Patterson Légierő Bázis, Ohio

Onkológiai Tanszék, Gyermekek Országos Orvosi Központja és George Washington Egyetem, Washington, DC.

Memorial Sloan Gyermekgyógyászati ​​Osztály - Kettering Rákközpont, New York, New York

Részben bemutatva a 25. éves Gyermekneurológiai Társaság találkozón, Minneapolis, Minnesota, 1996. szeptember 23-25.

Absztrakt

HÁTTÉR

A diencephalicus szindróma (DS), amely a látszólag éber, vidám csecsemő progresszív soványodásában és boldogulásának elmulasztásában nyilvánul meg, általában alacsony fokú hipotalamusz glioma miatt következik be. Az agresszív műtéttel és/vagy sugárterápiával végzett kezelés változóan sikeres a betegség kontrollálásában, és súlyos neurológiai következményeket eredményezhet. A kemoterápia a közelmúltban bebizonyosodott, hogy alacsony gyermekkori gliomában szenvedő betegeknél hatékony, de DS-ben szenvedőknél ritkán alkalmazzák.

MÓD

A szerzők értékelték a karboplatin és vinkrisztin adagolásának hatékonyságát a testsúly javításában, a daganat zsugorodásában és az alternatív terápiák szükségességének késleltetésében hét, DS-ben szenvedő gyermekben (9–20 hónap; medián életkor, 11 hónap). Öt beteg súlya az életkorához viszonyítva az 5. percentilisnél kisebb volt a vizsgálat kezdetén, egy a 10. és a 25. percentilisen belül súlyozott.

EREDMÉNYEK

Utánkövetéskor (tartomány: 6-54 hónap; medián: 28 hónap) a betegek súlya 66-95% -kal nőtt (medián, 80%). A mágneses rezonancia képalkotás során négy páciensnél a tumor tömege> 50% -kal csökkent, egy 25-50% -kal, kettőnél pedig stabil volt a betegség. Azoknál a betegeknél, akiknek radiográfiai válasza volt a kezelésre, a testtömeg-gyarapodást orális táplálással érték el öt beteg közül négyből, míg a stabil betegségben szenvedőknek a súly fenntartása érdekében nasogastricus, nasojejunális vagy gastrostomia tubus-kiegészítést igényeltek. A betegség progressziója átlagosan 24 hónappal a kemoterápia megkezdése után következett be, és az utolsó követés során két beteg mentes volt a progresszív betegségtől. Öt beteg élt átlagosan 59 hónapig a diagnózistól számítva. Hét gyermekből hatnál késett a sugárzás vagy más terápiák szükségessége. A terápiát jelentős toxicitás nélkül tolerálták.

KÖVETKEZTETÉS

A diencephalicus szindróma a csecsemőkor ritka rendellenessége, amelyet a látszólag normális kalóriabevitel ellenére mélységes soványodás és a boldogulás sikertelensége jellemez. Ez magában foglalhatja a tartós fogyást vagy a növekedés képtelenségét a növekedés időszakában. Először az 1930-as években írták le, később Russell 1951-ben felismerte és újradefiniálta. 1, 2 a diencephalicus szindróma eseteinek többsége az elülső hypolthalamus vagy a látóideg alacsony fokú gliomáinak köszönhető. A kisagy és a negyedik kamra asztrocitómáiról számoltak be ezzel a szindrómával kapcsolatban. A társított klinikai jellemzők közé tartozik a vérszegénység nélküli sápadtság, a nystagmus, a remegés és a vidám, sőt eufórikus hajlam. A kezdeti bemutatás lesoványodás, és a diagnózis késleltethető neurológiai leletek hiányában.

BETEGEK ÉS MÓDSZEREK

Valamennyi betegnek a vizsgálat előtt, az indukciós kemoterápiát követően és a fenntartó kemoterápia két ciklusa után MRI-t végeztek gadoliniummal és anélkül is. A kezelés megkezdése előtt minden betegnél radiográfiával mérhető betegségben volt szükség. A patológiai diagnózist és a terápiára adott választ a kezelő intézmény határozta meg. Nem volt központi hisztopathiás vagy képalkotó felülvizsgálati folyamat. A klinikai jellemzőket vagy a betegeinket az 1. táblázat mutatja.

Kezelési protokoll

A kemoterápiát a daganat progressziójának és/vagy biopsziájának meghatározásától számított 4 héten belül kezdték meg. Azoknál a betegeknél, akiknek kevesebb mint 50% -os reszekciója volt, megkezdhették a kezelést a műtét után való felépülés után. Azoknál, akiknek a reszekciója 50% vagy annál nagyobb, a műtét után röntgen tumor progressziót kell mutatniuk; a beavatás előtt kemoterápiára voltak jogosultak. A terápiát karboplatin és vinkrisztin indukciós sémával kezdték. A karboplatint 1 órás infúzióval adták 175 mg/m 2 dózisban hetente, 4 egymást követő héten keresztül, majd 2 hetes pihenőidővel, majd további 4 hétig helyreállítva. A vikrisztint 1,5 mg/m 2 (maximum 2 mg) dózisban intravénás nyomással adták minden héten, 10 héten keresztül. Objektív radiográfiai válaszban vagy stabil betegségben (klinikailag vagy neuro-képalkotással meghatározva) szenvedő betegeket fenntartó kemoterápiával kezdték, négy heti, intravénás 175 mg/m 2 karboplatin és 1,5 mg/m 2 vinkristin adaggal, mindegyik 4 első három hetében heti ciklus. Minden fenntartó ciklus között 3 hetes pihenő volt, és stabil vagy javult betegségben szenvedő gyermekek esetében a kezelést 12 ciklusig folytatták.

Az egyes kemoterápiás ciklusok megkezdése előtt a szükséges hematológiai paraméterek között szerepelt az abszolút neutrofilszám, amely meghaladja az 1500/μl-t, és a vérlemezkék, amelyek meghaladják a 100 000/μl-t. Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés késése meghaladja a 2 hetet, neutropeniás szepszis vagy a vérlemezkeszám kevesebb, mint 20 000/μl, a következő karboplatin adag 50% -kal csökkent. A kezelést láz, neutropenia és/vagy szepszis miatt szakították meg.

A hét beteg közül egyiket sem kezelték sugárkezeléssel. A diencephalic gliomában azonosított hét beteg közül hat nem részesült korábbi kemoterápiában. A 3. pácienst a ciklus megkezdése előtt két ciklusban 6-tioguaninnal, prokarbazinnal, N- (2-klór-etil) -N ’-ciklohexil-N-nitrozo-karbamiddal és vinkrisztinnel kezelték.

A tumorreakció értékelése

A válaszokat az egyes kezelő intézmények dokumentálták az MR-erősített idegépalkotás eredményei alapján, és a következőket határozták meg: teljes válasz (CR); a tumor teljes eltűnése a tumor eltűnése képalkotó vizsgálatok során; részleges válasz (PR); a tumor méretének 50% -nál nagyobb csökkenése; kisebb válasz (MR); nagyobb, mint 25%, de kevesebb, mint 50% csökkenés a daganat méretében; stabil betegség (SD); vagy nincs változás, vagy kevesebb, mint 25% a daganat méretében; és progresszív betegség (PD); meghaladja a méret 25% -os növekedését. Az elváltozás méretét úgy határoztuk meg, hogy meghatároztuk a képalkotó vizsgálatokon látható legnagyobb két dimenzió szorzatát bármely síkban.

EREDMÉNYEK

A népesség és a demográfia tanulmányozása

Hét betegből álló sorozatunkban öt férfi és két nő volt. Az életkor a diagnózis felállításakor 9 hónap és 20 hónap között volt, a medián 12 hónap. Valamennyi betegnél nem sikerült boldogulni, mint tünetük: Nystagmus két betegnél, hányás pedig két betegnél fordult elő. Négy betegnek biopsziája volt (egyik sem volt nagyobb, mint 50% -os reszekció), és a daganatok mind a négy pilocita asztrocitómát jelentettek. Az elsődleges daganat helyének öt betegnél a hipotalamust, egy betegnél a chiasmot és egy betegnél a thalamust tekintették; bár mind a chiasmatikus, mind a thalamus elváltozások hipotalamuszban érintettek voltak. A követés ideje 6 hónap és 54 hónap között volt, a medián értéke 26 hónap (1. táblázat).

Betegségre adott válasz és ellenőrzés

A túlélő vizsgálatban részt vevő betegeket a diagnózistól számított 59 hónapos medián figyelemmel kísérték a kezelőintézet utolsó nyomon követésének dátuma alapján. A kezelésre adott reakciót az 1. táblázat mutatja. Az MRI hét beteg közül ötnél (négy PR, egy MR) tumor-zsugorodást mutatott be kemoterápia után, és két betegnél stabil betegséget (1. ábra (30K), 241K)). A kemoterápiára reagáló öt gyermek közül a maximális válasz a fenntartó kemoterápiás ciklus során volt megfigyelhető három betegből kettőnél, a fenntartó ciklus alatt pedig a másik két betegnél.

gropman

(A) T1 - súlyozott mágneses rezonancia kép, amely szuppresszív daganatot mutat diencephalicus szindrómában (DS) szenvedő betegben. A kemoterápia előtt a tumor mérete 3,3 x 3,3 cm volt. (B) vinkrisztinnel és karboplatinával végzett kezelés után a tumor mérete 2,0 x 2,5 cm.

(A) Második beteg, bonyolult diencephalicus daganattal (nyilak). A karboplatina és a vinkrisztin megkezdése előtt a tumorok mérete 3,0 x 3,5 cm volt. (B) A diencephalicus tumor (nyilak) drámai zsugorodása kemoterápiás kezelés után, végleges mérete 0,8 x 0,8 cm, ami nagyobb, mint 50% -os zsugorodást jelent.

A betegség progressziója, amelyet a tumor radiográfiai megnagyobbodása határoz meg, a kemoterápia megkezdése után 24 hónap (tartomány: 6–28 hónap) mediánjában fordult elő öt betegnél. Valamennyi beteg csak a helyi daganat helyén jelentkezett, és a visszaesés idején egyiknél sem alakult ki disszeminált betegség. A betegség progressziója egyetlen betegnél sem fordult elő az indukciós kemoterápiás kezelés alatt. Az 1. beteg progressziót mutatott a második fenntartó kemoterápiás ciklus alatt, míg a többi előrehaladott beteg a fenntartó kemoterápia befejezése után. Két beteg meghalt betegségében; öt él a diagnózistól számított 59 hónapos mediánban (tartomány: 21-59 hónap).

A kemoterápiára neuroadiográfiailag reagáló, majd előrehaladott daganatokkal rendelkező betegek valamivel hosszabb progressziómentes túlélési időszakot tapasztaltak, mint az SD-ben szenvedő betegek, akik előrehaladtak (24, 24 és 28 hónap, szemben a 6 és 13 hónappal). Két beteg a diagnózistól számított 21 hónapban és 54 hónapban még mindig progressziómentes. A visszaesők közül kettő alternatív kemoterápiában részesült az első progresszió idején, de mindkettő körülbelül 1 évvel később haladt előre, és folytatta a helyi sugárterápiát. Az egyik stabil, a másik progresszív betegségben halt meg. Két gyermek azonnali helyi sugárterápiát kapott, és továbbra is mentes a további progresszív betegségektől. Az egyik gyermeket a progresszió idején nem kezelték a karboplatin és vinkristin kemoterápián, és meghalt.

Növekedési paraméterek

Reprezentatív növekedési görbe a kemoterápiára adott tumorreakciót bemutató beteg számára. A diagnózis (nyíl jelzéssel) súlya kisebb, mint az 5. percentilis. Az ezt követő kezeléssel (nyíl jelzéssel) a súly gyors növekedése nagyobb, mint a 95. percentilis. A lineáris növekedésben viszonylag kevés változás van.

Reprezentatív növekedési görbe stabil betegséget mutató páciens számára. A súly kisebb, mint az 5. percentilis a diagnózis felállításakor (feliratú nyíl). A 4. ábrával ellentétben azonban a súly növekedése lassú. A beteg kiegészítő kalóriákat is kapott teljes parenterális táplálkozás (TPN) formájában. Amint a TPN-t visszavonják (nyíllal jelölték), csökken a súlya.

Toxicitás

A kemoterápiát jól tolerálták, és hematológiai, neurológiai vagy vesetoxicitás miatt egyetlen beteget sem távolítottak el a vizsgálatból. Pontosabban, egyik beteg sem tapasztalta a vinkrisztinnel szembeni neurotoxicitást. A kemoterápia késéseit egy betegnél elhúzódó thrombocytopenia miatt észlelték, de ez nem korlátozta a kezelést. A neurotoxicitás miatt egyik betegnek sem volt szüksége a kemoterápia dózisának csökkentésére. Hét kórházi kezelést végeztek láz, hidegrázás és neutropenia miatt, negatív tenyészetek két gyermeknél fordultak elő.

VITA

A DS optimális kezelése továbbra sem világos. Ha a diagnózis után nem végeznek kezelést, akkor az átlagos túlélés általában kevesebb, mint 12 hónap. Az agresszív műtét meghosszabbíthatja a túlélést és javíthatja a súlygyarapodást, de a teljes műtéti reszekció ritkán lehetséges a daganat anatómiai elhelyezkedése miatt. 5 Az egyik sorozatban, amelyben agresszív reszekciókat próbáltak végrehajtani, a gyermekek 70% -a, különösen a 12 hónaposnál fiatalabbak, egyedül műtéttel gyengén teljesített. 20 Ha a radikális reszekció nem érhető el, a sugárterápia hozzáadása változó ideig növelheti a túlélést. 3, 6, 21 A részleges reszekció, amelyet csak a sugárkezelés vagy a radioterápia követ, progressziómentes túlélést és súlystabilizálódást eredményezhet, mégis a sebezhető, fejlõdõ központi idegrendszer neuroaxisának sugárzásának káros hatásait jól felismerték és leírták. 11-14 A gyenge prognózis ezekben az esetekben és a kisgyermekek kezelésének szükségessége, akik kiszolgáltatottak a sugárterápia következményeinek, alátámasztják az alternatív terápiák szükségességét.

Tekintettel ennek a sorozatnak az eredményeire, különös tekintettel a kezelésre reagáló gyermekek tartós súlygyarapodására és a toxicitás viszonylagos hiányára, további vizsgálatok szükségesek kemoterápiával DS-ben szenvedő betegek számára. A kezelési megközelítéseknek nemcsak a kezelés rövid távú hatékonyságát kell értékelniük, hanem a terápia képességét a hosszú távú neurológiai következmények elkerülésére is.

Köszönetnyilvánítás

Dr. Olson az Amerikai Agydaganat Egyesület Emily Dorfman munkatársa.