Embolizációs terápia májrák esetén

Az embolizáció olyan eljárás, amely az anyagokat közvetlenül a máj artériájába injektálja, hogy blokkolja vagy csökkentse a máj daganatának véráramlását.

májrák

A máj annyiban különleges, hogy 2 vérellátása van. A legtöbb normális májsejtet a gyűjtőér, mivel a máj rákját főleg a máj artéria. A máj artéria daganatot tápláló részének blokkolása segít elpusztítani a rákos sejteket, de az egészséges májsejtek nagy részét sértetlenül hagyja, mert vérellátását a portális vénából kapják.

Az embolizáció néhány olyan daganatos beteg számára lehetséges, amelyet műtéttel nem lehet eltávolítani. Olyan daganatokban szenvedők számára alkalmazható, akik túl nagyok ahhoz, hogy ablációval kezeljék (általában 5 cm-nél nagyobbak), és akiknek megfelelő a májműködése is. Ablációval is használható. Az embolizáció csökkentheti a normál májszövet vérellátásának egy részét, ezért nem biztos, hogy jó megoldás olyan betegek számára, akiknek a máját olyan betegségek károsítják, mint a hepatitis vagy a cirrhosis. Még nem világos, hogy melyik típusú embolizációnak van jobb hosszú távú eredménye.

Az ilyen típusú kezelést igénybe vevők általában nem maradnak kórházban egyik napról a másikra.

Transzartériás embolizáció (TAE)

Az artériás embolizáció során egy katétert (egy vékony, hajlékony csövet) egy kis vágáson keresztül a belső comb artériájába helyezünk, és felengedjük a máj májartériájába. A véráramba általában festéket injektálnak, hogy segítsen az orvosnak figyelni a katéter útját. Miután a katéter a helyén van, apró részecskéket injektálnak az artériába, hogy elduguljanak, elzárva az oxigént és a legfontosabb tápanyagokat a daganatból.

Transzartériás kemoembolizáció (TACE)

A transz-artériás kemoembolizáció általában az első típusú embolizáció, amelyet nagy májrák esetén alkalmaznak, és amelyeket nem lehet műtéttel vagy ablációval kezelni. Kombinálja az embolizációt a kemoterápiával (kemo). Leggyakrabban ez úgy történik, hogy kemoterápiát végeznek a katéteren keresztül közvetlenül az artériába, majd bedugják az artériát, így a kemo a tumor közelében maradhat.

Gyógyszer eluáló gyöngy kemoembolizáció (DEB-TACE)

A gyógyszerrel eluáló gyöngy kemoembolizációja kombinálja a TACE embolizációt a gyógyszer eluáló gyöngyökkel (apró gyöngyök, amelyek kemoterápiás gyógyszert tartalmaznak). Az eljárás lényegében megegyezik a TACE-vel, azzal a különbséggel, hogy az artéria blokkolódik a gyógyszer eluáló gyöngyök injektálása után. Mivel a kemo fizikailag közel áll a rákhoz, és mivel a gyógyszert eluáló gyöngyök lassan szabadítják fel a kemot, a rákos sejtek nagyobb valószínűséggel károsodnak és elpusztulnak. A TACE vagy a DEB-TACE leggyakrabban alkalmazott kemoterápiája a mitomicin C, a ciszplatin és a doxorubicin.

Rádióembolizáció (RE)

A radioembolizáció ötvözi az embolizációt a sugárterápiával. Ez úgy történik, hogy apró gyöngyöket (úgynevezett mikrogömböket) injektálnak, amelyekhez radioaktív izotóp (ittrium-90) van kötve, a máj artériába. Az infúzió beadása után a gyöngyök a daganat közelében lévő erekben helyezkednek el, ahol kis mennyiségű sugárzást bocsátanak ki a tumor helyére több napig. A sugárzás nagyon rövid távolságot tesz meg, ezért hatása elsősorban a tumorra korlátozódik.

Az embolizáció lehetséges mellékhatásai

Az embolizáció utáni lehetséges szövődmények a következők:

  • Hasi fájdalom
  • Láz
  • Hányinger
  • Májfertőzés
  • Vérrögök a máj fő ereiben

Néha 4-6 hétbe telhet, amíg teljesen felépül az eljárásból. Mivel ez befolyásolhatja az egészséges májszövetet, fennáll annak a veszélye, hogy a májfunkció romlik az embolizáció után. Ez a kockázat nagyobb, ha a májartéria nagy ága embolizálódik. A súlyos szövődmények nem gyakoriak, de lehetségesek.