Globális Politikai Fórum

Halétel elgondolkodásra

Írta: Emma Duncan

Évente mintegy 80 millió tonna vadhalat fognak ki a világ óceánjáról. De nem ezek a halak kerülnek az étkészletünkre. A halliszt és a halolaj több mint egyharmadát felhasználják. Még ez sem megy közvetlenül élelmiszerekbe vagy más termékekbe: kétharmada takarmány készítésére tenyésztett halak számára történik.

Az akvakultúra az egyik leggyorsabban növekvő élelmiszeripar a világon. Az ipar haltenyésztési ágazatának növekedését nagyrészt a kiváló minőségű halak, például a lazac és a pisztráng iránti egyre növekvő kereslet ösztönzi. Ezek húsevő halak, amelyek a vadonban kisebb halakat, tintahalakat és más rákokat esznek. Tenyésztéskor nagyrészt hallisztből és halolajból készült pelletekkel etetik őket.

A legtöbb halolajat és hallisztet apró, csontos, nyílt tengeri halakból készítik, mint például szardella, pilchard, makréla, hering és tőkehal. Bizonyos fajokat emberi fogyasztásra is használnak, de másokat, amelyeket "ipari halaknak" neveznek, csak e termékek előállítására használják.

A tenyésztett halakhoz szükséges takarmány mennyisége megdöbbentő. A WWF számításai szerint konzervatív becslés szerint 1 kilogramm tenyésztett hal előállításához 4 kilogramm vadon kifogott halra van szükség. Az akvakultúra-ágazat jelenleg a halolaj globális termelésének 70, az összes halliszt 34 százalékát fogyasztja. Csak a lazac- és pisztráng-haltenyésztő ágazatok fogyasztják a világ halolajának 53 százalékát. És ha a haltenyésztés a jelenlegi ütemben tovább növekszik, akkor 2010-re az akvakultúra-ipar jól használhatja a világ összes halolajat és a halliszt felét.

De a kis nyílt tengeri halak véges erőforrások, és sok állományt már a biztonságos biológiai határérték felett vagy annál is többet halásznak. Peru és Chile partjainál, a Csendes-óceán délkeleti részén számos olyan halászat található, amely a haltakarmány-ipar számára szállít. 2001-ben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) ezeket a halászatokat "teljes halászatnak" minősítette, ami azt jelentette, hogy a maximális biztonságos biológiai határértékig halásztak. Ezek a halállományok az El Niño események hatására is ingadoznak, ami különösen érzékeny a túlhalászatra. Például a dél-amerikai pilchard fogás drasztikusan csökkent az 1985-ös 6,5 millió tonnáról 2001-re 60 000 tonnára az El Niño és a túlhalászás eredményeként.

Az északkelet-atlanti halászatot, amely az ipari halak másik fő forrása, 1983-ban teljes halászatként, 1994-ben pedig túlhalászásként jellemezték. A leginkább veszélyeztetett faj a kék puha tőkehal (Micromesistius poutassou). Ezeket a halakat a biztonságos biológiai határértékeken kívül halásszák - 2001-ben az 1,8 millió tonnás összfogás meghaladta a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által ajánlott kvóta kétszeresét. Az ICES tudósai attól tartanak, hogy ha a jelenlegi halászati erőfeszítések folytatódnak, az állomány összeomlik.

Mindez hozzáteszi a haltenyésztő ipar takarmányellátási válságát.

"Az előrejelzések szerint a halak takarmányipara által a halolaj iránti kereslet meghaladja a rendelkezésre álló erőforrásokat az elkövetkező évtizedben" - mondja Maren Esmark, a norvégiai WWF tengeri védelmi tisztje és a halak takarmányiparáról szóló új jelentés társszerzője. "A Csendes-óceán egyik délkeleti részén folytatott halászatban nincs lehetőség fenntarthatóan növekvő fogásokra. A helyzet nem jobb az Atlanti-óceán északkeleti részén, ahol sok állományt már túlkihasználnak."

Nehéz lesz növelni a halolajhoz és a halliszthez használt fogások százalékos arányát is. Peruban és Chilében nagy az emberi populáció, és élelmezésbiztonsági okokból mindkét kormány a halak emberi fogyasztásra való felhasználását szorgalmazza. Az EU továbbá tiltja egyes halak kifogását halolaj vagy halliszt készítéséhez.

A kis nyílt tengeri halállományok összeomlása nemcsak a halgazdaságok számára jelent problémát. A halliszthez és a halolajhoz használt halfajok létfontosságúak a tengeri ökoszisztéma szempontjából. Ezek a halak más halak, madarak és emlősök zsákmányai. A súlyos kizsákmányolás kevesebb ételt jelent a tőkehalnak, a foltos tőkehalnak és a tonhalnak - minden kereskedelmi szempontból fontos halnak - nem beszélve a tengeri madarakról, például a lundákról és a tengeri emlősökről, például az orkákról.

Az irónia az, hogy a haltenyésztést széles körben tekintik és forgalmazzák a vadon élő halak nyomásának visszaszorításaként.

"Az akvakultúra fontos szerepet játszhat a fogyasztók megfelelő halellátásának biztosításában" - mondja Dr. Simon Cripps, a WWF veszélyeztetett tengeri programjának igazgatója. "De jelenleg a vadon kifogott halakból származó halliszt és halolaj felhasználásának gyakorlata azt jelenti, hogy a nyomás enyhítése helyett a haltenyésztés hozzájárul a már veszélyeztetett halállományok fokozott nyomásához."

Fenntartható halászat lehetséges. Az atlanti hering egyes állományai az 1960-as és 70-es években összeomlottak, de a csökkentett fogások és a hatékony kezelési intézkedések végrehajtása után helyreálltak. Az Atlanti-óceán északkeleti részén fekvő kék puha tőkehal állományokat nagyrészt veszély fenyegeti, mivel nincs nemzetközi megállapodás e faj kezeléséről, és az ICES tudományos tanácsát nem tartották be. A jobb gazdálkodás nyilvánvalóan elősegítené ezen állományok megmentését.

A vadon élő nyílt tengeri halaknak a halolajhoz és a halliszthez való felhasználásának alternatívái is vannak. Az emberi fogyasztásra kifogott halból származó belsőségek fokozottabb felhasználása az egyik lehetséges megoldás, amelyet nagyrészt jelenleg pazarlanak. Az elmúlt években a halak feldolgozása a tengeren, nem pedig a szárazföldön történt. Ennek eredményeként hatalmas mennyiségű belsőségi hal kerül az óceánba. Ezt a belsőséget azonban felhasználhatja a haltakarmány-ipar.

A haltenyésztő ipar a halaktól eltérő takarmányforrásokat is vizsgál. Az egyik alternatíva a növényi fehérjék használatának növelése. Számos példa van arra, hogy a halliszt és a halolaj lényegében alternatív fehérje- és olajforrásokkal helyettesíthető.

De az alternatíváknak megvannak a maguk problémái. Az élelmiszerláncban feljebb lévő halakból származó belsőségek gyakran túlságosan szennyezettek dioxinokkal és egyéb vegyi anyagokkal ahhoz, hogy közvetlenül felhasználhatók legyenek. Tisztítás lehetséges, de emelné a halolaj és a halliszt árát. Nem minden tenyésztett hal táplálkozhat teljesen vegetáriánus étrenddel. Ezenkívül egy másik javasolt takarmány-alternatíva, a krill betakarítása komoly hatással lehet a tengeri ökoszisztémára, mivel a krill az élelmiszerlánc szerves része.

Bármilyen megoldást is talál a haltenyésztő ipar, annak fenntarthatónak kell lennie, és nem szabad káros hatással lennie a környezetre.

"A haltenyésztő iparnak fel kell ismernie a természetes ökoszisztémáktól való függőségét" - mondja Maren Esmark. "Az ipar által takarmányként használt halak lehetnek kicsiek és nem túl szépek, de a tengeri ökoszisztéma alapvető részét képezik. A tenyésztett halakat az egészséges tengeri ökoszisztéma részeként kell előállítani, nem annak költségére. Ez az egyetlen a halgazdálkodás valaha is fenntartható lesz. "

* Emma Duncan a WWF International ügyvezető szerkesztője, székhelye Gland, Svájc.