Kasztrálni vagy nem kasztrálni?

Miért kell a kutyák orvosi kasztrálását az állandó műtét alternatívájának tekinteni?

A pozitív szocializáció, a képzés és a megfelelő táplálkozás mellett a kasztrálást gyakran a felelős kutyatartás kulcsfontosságú elemének tekintik. Az utóbbi években azonban a kasztráláshoz való hozzáállás kissé megváltozott, mind állatorvosi, mind pedig a tulajdonos szempontjából.

Orvosi szempontból a kasztrálásnak vannak bizonyos előnyei, de vannak hátrányai is, ezért a döntést eseti alapon kell meghozni. A kasztrálás hasznos lehet a tesztoszteronnal kapcsolatos betegségek megelőzésében, és segíthet egyes viselkedési problémák kezelésében. Vannak azonban negatívumok: a kasztrált állatok fokozottan hajlamosak az elhízásra, és egyes állapotok gyakoribbak a gonadectomizált kutyáknál, például inkontinencia, osteoarthritis és néhány neoplasia. Ezek az állapotok egyértelműen multifaktoriálisak, de a kutatások szerint a hipotalamusz - hipofízis - gonád tengelyének megszakítása és a gonadotropin túlzott felszabadulása lehetséges komponens.

Az állattartó számára a nem kívánt párosodás megakadályozása nyilvánvalóan a döntési folyamat nagy része. A viselkedés inkább vegyes kép: a kasztrálás bizonyos esetekben nagyon hasznos lehet, másokban viszont csalódást okoz. A tulajdonos rájöhet, hogy a nemkívánatos viselkedés vagy nem a tesztoszteronhoz kapcsolódik (a kasztrálás annyira nem befolyásolja), vagy az ivartalanítást követően még rosszabb is lehet. Sőt, az érzéstelenítés kockázata soha nem semleges. Ennek eredményeként egy nemrégiben készült felmérés kimutatta, hogy az állattartók 25 százaléka aggódik vagy nagyon aggódik amiatt, hogy az ivartalanítás káros lehet kutyájukra (Mo Gannon and Associates, 2017).

A fenti megfigyelések rámutatnak az állatorvosok és az állattartók közötti megbeszélések szükségességére az előnyök és hátrányok mérlegelése, valamint az elvárások kezelése érdekében. Ebben a párbeszédben rendkívül hasznos lehet a visszafordítható hatású orvosi kasztrálás lehetősége. Ez ugyanazt a hatást éri el, mint a műtét (sterilitás, azonos hatás a viselkedésre stb.), De állandóság nélkül, lehetővé téve mind az állatorvosok, mind a tulajdonosok számára, hogy megfelelő időben eldöntsék, mi a legjobb megoldás a háziállat számára.

A hím kutya normális reproduktív élettana

A férfi reproduktív rendszer két fő feladata a spermium és a szteroid hormon, a tesztoszteron előállítása. A gonadotropinok luteinizáló hormonját (LH) és a follikulusstimuláló hormont (FSH) az agyalapi mirigy választja el az epizódos módon felszabaduló hipotalamuszból származó gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) termelésére reagálva.1.ábra). A herékben az LH kötődik a Leydig sejtek receptoraihoz, és serkenti a tesztoszteron szintézisét és szekrécióját.

Szisztémás hatásai mellett a tesztoszteron az FSH-val együtt lokálisan is működik, hogy támogassa a spermatogenezist a herében lévő Sertoli-sejtek stimulálásán keresztül. Integrált negatív visszacsatolási rendszer működik a hormonszekréció szabályozására: a tesztoszteron és metabolitjai, az ösztradiol és a dihidrotesztoszteron negatív visszacsatolást nyújtanak a hipotalamusz és az agyalapi mirigy szintjén. Ez hozzájárul a GnRH felszabadulás szabályozásához, ezért a gonadotropinok, az LH és az FSH szabályozásához. Ezenkívül más hormonok, például az aktivin (stimuláló hatás) és az inhibin (gátló hatás) szelektív hatást fejthetnek ki az FSH-ra anélkül, hogy befolyásolnák az LH szintjét; ezért az LH és az FSH koncentrációja nem mindig növekszik párhuzamosan annak ellenére, hogy a vezérlés kapcsolódik a közös visszacsatolási hurokhoz.

Az átlagos tesztoszteronszint az egész, felnőtt hím kutyákban 2 és 4 ng/ml között mozog, de fontos felismerni, hogy ez nagyon változó, és akár 24 órás perióduson belül is jelentősen ingadozhat (DePalatis et al., 1978). Ezen eltérés ellenére a normális libidóval rendelkező termékeny kutyák ritkán mutatják a tesztoszteron koncentrációját, amely kevesebb, mint 0,4 ng/ml. Miután a tesztoszteronszint 0,4 ng/ml alá csökken, ez meddőséget eredményez a csökkent spermatogenezis, az ejakulátum térfogatának csökkenése, a spermiumok mozgékonyságának csökkenése, a sperma rendellenességeinek növekedése és a libidó csökkenése miatt.

Orvosi kasztrálás

A dezlorelin egy GnRH szuperagonista, amelyet az endogén GnRH aminosav-szekvenciájának a hatodik és kilencedik pozícióban történő módosításával hoztak létre. Ennek eredményeként olyan vegyületet kapunk, amely ugyanolyan hatású, mint a GnRH, de hétszer nagyobb GnRH receptor kötődési affinitással, fokozott stabilitással és fokozott hatékonysággal (Padula, 2005). Bár stabilabbak, mint az endogén GnRH, a GnRH analógok a parenterális beadást követően még mindig gyorsan felszívódnak és eliminálódnak, de a deslorelin lipidmátrix implantátumon belüli beadásával ez lehetővé teszi a szuperagonista folyamatos felszabadulását az idő múlásával.

A GnRH hatása a célsejtekre az agyalapi mirigy elülső lebenyében elhelyezkedő specifikus GnRH receptorokhoz (GnRH-R) való kötődés útján történik. A GnRH normális pulzáló felszabadulása alatt a GnRH-R aktiválja a másodlagos hírvivőket, amelyek felelősek az LHβ és FSHβ alegységek termeléséért, valamint az α-alegységért, amely mind az FSH, mind az LH közös. A dezlorelin implantátummal történő tartós stimuláció alatt azonban aktiválódnak a génexpresszióban részt vevő hálózati transzdukciós utak komplex sorozata. Ez a β-alegységeket kódoló mRNS gátlását eredményezi, ezért csökken a gonadotropinok keringési szintje.

A gonadotropin és a tesztoszteron termelésének mechanizmusának megértése, valamint a GnRH-R folyamatos stimulációjának hatása, szemben az endogén GnRH pulzáló felszabadulásával járó epizódos stimulációval, lehetővé teszi annak megértését, hogy mi várható az implantátum behelyezése után.

Kezdetben nő a plazma tesztoszteron szintje, mivel az implantátumból felszabaduló dezlorelin kötődik a GnRH-R-hez, és stimulálja az LH, az FSH és következésképpen a tesztoszteron termelését. Ez a fellángoló hatás átmenetinek tekinthető, és a tesztoszteronszint azután folyamatosan csökken, 0,4 ng/ml alá, a dezlorelin folyamatos szekréciója és az ennek következtében a GnRH-R alacsonyabb szabályozása alatt; ez általában 9-20 napon belül történik. Amint a tesztoszteronszint eléri a 0,4 ng/ml-t, további három-négy hétre van szükség a spermiumtermelés teljes hiányának megfigyeléséhez. A meddőség tehát hat-nyolc héttel az implantátum behelyezése után érhető el, ezért a kezelt kutyákat hőtől távol kell tartani a szukáktól, amíg ezeket az időszakokat meg nem tartják. Dezlorelinnel történő beültetés után a klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a tesztoszteron 0,4 ng/ml alatt marad az implantátum utáni legalább hat hónapon át, és nagyobb 12 hónapra emelkedik, ha nagyobb implantátumokat használnak.

A klinikai hatásokat illetően a várakozásoknak megfelelően az alacsonyabb tesztoszteronszint csökkent spermatérfogatot, spermiumtermelést és mozgékonyságot eredményez, megnövekedett spermium-rendellenességekkel. A libidó csökkenése szintén tapasztalható, bár fontos megjegyezni, hogy a tesztoszteron hiánya nem mindig eredményezi a párzási viselkedés teljes hiányát. Az ivartalanított, hím és nőstény kutyák retrospektív vizsgálata azt mutatta, hogy a műtét után 27,3 százalék továbbra is szexuális viselkedést mutat (Spain et al., 2004), és ugyanez várható lenne a beültetett kutyáktól is. A kutyák túlnyomó többségében reverzibilis csökkenés tapasztalható a herék térfogatában az implantátum után atrófia következtében, amely hasznos külső markert jelenthet az implantátum működésében.

Klinikai vizsgálatok igazolták a reverzibilitást a dezlorelin beültetése után, és az implantátum feloldódásával az idő múlásával visszatér a normális plazma tesztoszteronszintre (0,4 ng/ml vagy magasabb). Miután megállapították a normál tesztoszteronszintet, a termékenység azonnal nem normalizálódik, mivel a spermatogenezis általában hét-kilenc hétig tart a kutyánál. A gyógyulás után a szemfenéki tubulusok, az epididymális csatornák és a prosztata szövetek mind funkcionális aktivitást mutatnak.

Következtetések

Mint az állatgyógyászatban gyakran előfordul, a kasztrálásról semmi sem fekete vagy fehér. Bár a műtéti ivartalanítás számos előnnyel járhat, fontos megjegyezni, hogy minden állat más és más, és a döntést gondosan kell meghozni. Az orvosi kasztrálás hatékony eszköz, amikor a kasztrálással kapcsolatos vitáról van szó, és segíthet az állat számára megfelelő döntés meghozatalában.

Hivatkozások Szerző év címe

DePalatis, L., Moore, J. és Falvo, R.	1978	A tesztoszteron és az LH plazmakoncentrációja a hím kutyában. Reprodukció, 52, 201-207.
Mo Gannon és társai	2017	MG&A Kisállat-tulajdonosok piackutatása - Ön szerint káros az ivartalanítás a kutyák számára? [online]
Padula, A.	2005	GnRH analógok - agonisták és antagonisták. Animal Reproduction Science, 88, 115-126.
Spanyolország, C., Scarlett, J. és Houpt, K.	2004	A korai életkorú gonadectomia hosszú távú kockázatai és előnyei kutyáknál. Journal of the American Veterinary Medical Association, 224, 380-387

Jayne Clark

Jayne Clark, BVSc, BSc (Hons), GPCert SAM, MRCVS, 10 évig a kisállat-klinikai gyakorlatban dolgozott, mielőtt technikai tanácsadóként az iparba költözött. Érdeklődik a kutya- és macskagyógyászat minden aspektusa iránt, különös tekintettel az érzéstelenítésre, a fájdalomcsillapításra és az endokrinológiára.