Meditáció: A végső mentális méregtelenítés

Ha ragaszkodik a gondolkodáshoz, itt az ideje, hogy szünetet adjon az elmének.

Feladva: 2012. szeptember 10

méregtelenítő

A másodlagos gondolkodás veszélyes az elménkre

Ha dohányosok vagyunk, és úgy döntünk, hogy leszokunk, akkor körülbelül a fele időbe telik, amíg dohányzunk, hogy testünk teljesen felépüljön a cigarettafüggőség károsodásából. Tehát, ha 10 éve dohányzunk és abbahagyjuk, általában öt évbe telik, amíg testünk felépül függőségünkből.

A meditáció az, hogy mi a dohányzásról való leszokás a testünk számára. Nagyon fiatalon kezdünk gondolkodni. És miután teljesen belemerültünk a gyakorlatba, végtelenül gondolkodunk. Az elménket elárasztja a gondolkodás és a reakció folyamatos megállása.

A jó éjszakai alváson kívül nem sok szünetet kapunk ettől az elme fecsegéstől. Még ha nem is gondolkodunk, külső ingerek vesznek körül minket, például televízió, zene és beszélgetések körülöttünk. Ha rákaptunk a dohányra, akkor mintha láncdohányosok lennénk, akiket használt füst vesz körül. Az elménk annyira rabja a stimulációnak, hogy amikor eljön az ideje, hogy végre lehessen aludni a fejünket, gyakran tapasztalhatjuk, hogy nem tudjuk kihúzni a szellemi kommentárok dugóját.

De a dohányzással ellentétben, amely valamikor abbahagyja - még akkor is, ha csak álmunkban van -, kiképeztük magunkat arra, hogy egész nap, megállás nélkül tudatcsevegést teremtsünk. Képzelje el, ha bármilyen más tevékenységet vállalnánk ilyen hévvel: Ha egész nap ennénk, akkor elhíznánk. Ha egész nap dolgoznánk, akkor végül megsérthetnénk a testünket. Végül is még az élsportolóknak is szükségük van pihenésre.

A csend buktatói

Körülbelül 19 éves koromban kezdtem meditálni. Főiskolásként annyit tanulnék, hogy a nap végén valóban fájt az elmém. Nem olyan volt, mint egy fejfájás - ez az információ túlterheltsége volt. A fájdalom abból adódott, hogy egyszerre annyi információt vettünk fel, megállás nélkül. Tehát a meditáció örvendetes megkönnyebbülést jelentett.

Megtanultam megállni, ülni, csendben lenni és valódi békét és kikapcsolódást érezni. De évekbe telt, mire valóban megtapasztaltam egy mentális méregtelenítést. Különösen egy időszakot emlékszem, amikor jelentkeztem egy meditációs lelkigyakorlatra. Az esemény kezdete előtt zenét hallgattam, miközben a visszavonulásra hajtottam. Az esemény első két napján a dalszövegek ismétlődtek. Végül a harmadik napon elérhettem a mentális csendet.

Gyors előre a mai napig. Szeretek visszavonulni, és örömmel látom, mennyi időbe telik a résztvevők elméje. Sokszor az történik, hogy amikor mozdulatlanná válunk, felmerülnek a dolgok; olyan dolgok, amikről nem is tudtuk, hogy bennünk vannak. Kezdjük érezni őket, és ami felmerül, az nem túl jó érzés. Nem arról van szó, hogy ezek az érzések soha nem voltak meg. Csak soha nem fogták fel az elménket, mert soha nem álltunk meg annyi ideig, hogy felszínre kerülhessünk. Eleinte elsöprő lehet - sőt ijesztő is. Ugyanakkor a folyamat is nagyon gyógyító.

Emlékszem, amikor először tettem méregtelenítést. Vörös foltokkal törtem ki, amelyeknek körülbelül két hét kellett ahhoz, hogy teljesen eltűnjenek. Utólag úgy gondolom, hogy a bőrreakció annak az eredménye volt, hogy testem megszabadult a méreganyagoktól. A méreganyagok nem tűntek el önmaguktól, változtatásokkal távozásra kellett kényszerítenem őket. Ugyanez a helyzet az elménkkel is; szünetekre van szükségük. Lehetőséget kell adnunk elménknek a dolgok átdolgozására, a gyógyulásra és a jobbulásra.

Amit a háború tanít nekünk a gyógyításról

Az évek során sok háborús veteránnal dolgoztam együtt magánrendelőmben. Amikor visszatértek a csatából, azt gondolták, hogy rendben vannak, mert túlélték, és az események most mögöttük vannak. Amikor harcban voltak és elméjük "háborús módban" volt. Harcoltak és megtették, amire szükségük volt. Most, hogy otthon voltak, hirtelen lebomlottak. Ez annak a jele volt, hogy ideje gyógyulni - hacsak nem függőségek felé fordultak, hogy elzárják a felszínre került érzéseket.

Olyanok vagyunk, mint ezek a veteránok. Időre van szükségünk, hogy bejelentkezhessünk és megtudjuk, mi folyik a fejünkben és a szívünkben. Jellemzően csak megyünk és megyünk, és soha nem találjuk ki igazán, mi zajlik belül. Ez a gyönyörű dolog a rendszeres meditációban; lehetővé teszi számunkra, hogy tanúi lehessünk, hogy vagyunk.

De néha hosszabb időre van szükségünk ahhoz, hogy elménk szünetet nyújtson. Igen, csodálatos naponta egy órát tölteni meditációval: fél órát reggel és fél órát éjszaka. Még jobb, ha rendszeresen elmegy egy napos visszavonulásokra, ahol elúszik az egész, lelassul, és sok ideje van arra, hogy csendben maradjon.

Ami a legjobb az egészben, hogy évente egyszer meghosszabbított visszavonulásra indul, ahol az elméje még hosszú ideig tartózkodik. Javaslom öt-hét napot, vagy még tovább, ha teheti. Ismét méregteleníti az elménket. Hosszú időre van szükségünk a feldolgozáshoz és a gyógyuláshoz. Még ha semmi sem merül fel, akkor is előnyös, mert valóban pihenést kell biztosítanunk az elménknek. Ha ötévente csak egyszer tudja megtenni, akkor rájön, hogy megérte a fáradságot.

A meditációs visszavonulások kulcsa, hogy rengeteg csend van. Megállapítom, ami nyilvánvalónak tűnik, mert elfoglaltak lehetünk - még akkor is, ha csendes helyen vagyunk. Például még az olvasáshoz és a tanuláshoz is szükség van elméleti kommentárokra, ezért fontos rendszeresen meditálni addig a pontig, ahol valóban elzárjuk az elménk.

Vállaljon meditációs gyakorlatot mindennap. Majd egész napod során adj egy kis szünetet az elmédnek. Végül évente egyszer, vagy még gyakrabban vegyen részt egy meditációs elvonuláson. A csend békét ad, amely felülmúlja a megértést. A rendszeres mentális méregtelenítés az egyik leginkább átalakító élmény, amelyet valaha is átélhet.