Nephrolithiasis (vesekő; vesekő; vizeletkő)

Mi a nephrolithiasis (vesekő; vesekő; húgyúti kövek)

A nephrolithiasis statisztikája (vesekő; vesekő; vizeletkő)

A vesekövek gyakoriak. A nők körülbelül 5% -ának és a férfiak 10% -ának legalább egy epizódja lesz 70 éves korára. A vesekövek minden 1000 emberből körülbelül 2-et érintenek. A visszatérés gyakori, és a megismétlődés kockázata nagyobb, ha két vagy több vesekő-epizód fordul elő. Koraszülötteknél gyakori a vesekő.

vesekő

A nephrolithiasis kockázati tényezői (vesekövek; vesekövek; vizelési kövek)

Bizonyos típusú kövek általában a családokban futnak. Bizonyos típusok társulhatnak más betegségekkel, például a bélbetegséggel, az elhízás okozta illegális bypass-szal vagy a vese tubulus hibáival. A kövek személyes vagy családi története a kőképződés fokozott kockázatával jár. Egyéb kockázati tényezők közé tartozik a vese tubuláris acidózis és az ebből következő nephrocalcinosis.

A nephrolithiasis progressziója (vesekövek; vesekövek; húgyúti kövek)

A vesekő képződése akkor következhet be, amikor a vizelet bizonyos anyagokkal túlságosan koncentrálódik. Ezek az anyagok a vizeletben komplexképződve kis kristályokká és később kövekké válhatnak.

A kövek csak addig okozhatnak tüneteket, amíg el nem kezdenek mozogni az ureteren, fájdalmat okozva. A fájdalom súlyos, és gyakran a szélső részen kezdődik, és lefelé mozog az ágyékig. A vesekő nagysága fogja meghatározni ennek az állapotnak a természettörténetét.

Ha a kő átmérője kevesebb, mint 5 mm, akkor valószínűleg tovább fogja vizelni a jövőben. Ha a kő nagyobb, mint 5 mm, urológiai eljárásokra lehet szükség a kő eltávolításához. Műtéti beavatkozásra lesz szükség minden olyan betegnél, akinek húgyútja teljesen el van akadályozva. Ez a helyzet sebészeti sürgősséget jelent.

A nephrolithiasis tünetei (vesekő; vesekő; húgyúti kövek)

A vesekő betegség tünetei lehetnek:

  • Fájdalom: egy- vagy kétoldalú szélső vagy hátfájás. Is általában súlyos és kóros (görcsszerű) jellegű, sugárzik a medencébe, az ágyékba és/vagy a nemi szervekbe.
  • Hányinger,
  • Hányás,
  • Vizelet gyakorisága/sürgőssége,
  • Haematuria (vér a vizeletben),
  • Hasi fájdalom,
  • Dysuria (fájdalmas vizelés),
  • Nocturia (túlzott éjszaka),
  • Vizelet habozás,
  • Láz,
  • Hidegrázás és
  • Kóros vizeletszín vagy szag.

Hogyan diagnosztizálható a nephrolithiasis (vesekövek; vesekő; húgyúti kövek)?

Számos vér- és vizeletvizsgálatra lesz szükség a fertőzés jelenlétének kimutatásához és a vesék működésének teszteléséhez. A vizeletvizsgálatok lehetővé tehetik a kő típusának azonosítását is, lehetővé téve a terápia további irányítását.

Vizelési kövek gyanúja esetén a has röntgenfelvételére is szükség van a kövek vagy bármely más, hasonló tünetegyüttest okozó probléma felderítésére.

Nephrolithiasis prognózisa (vesekövek; vesekövek; vizelési kövek)

A vesekövek fájdalmasak, de általában maradandó károsodás nélkül ürülnek ki. Hajlamosak megismétlődni, különösen, ha a kiváltó okot nem találják meg és nem kezelik.

Hogyan kezelik a nephrolithiasis (vesekövek; vesekövek; húgyúti kövek)?

A kezelési célok közé tartozik a tünetek enyhítése és a további tünetek megelőzése. A kezelés a kő típusától és a tünetek és/vagy szövődmények súlyosságától függően változik. Kórházi kezelésre lehet szükség, ha a tünetek súlyosak.

A kövek rendszerint a vizelettel kerülnek át, elegendő időt biztosítva a rendszer átöblítésére. A vizeletet az átengedéskor szűrni kell, és a követ meg kell őrizni a kő típusának elemzéséhez. A folyadékoknak megfelelőnek kell lenniük nagy mennyiségű vizelet előállításához. Javasoljuk a vizet, legalább 6-8 pohár naponta. Ha az orális bevitel nem megfelelő, intravénás folyadékokra lehet szükség.

Fájdalomcsillapítókra lehet szükség a vese kólika (a kövek áthaladásával járó fájdalom) ellenőrzéséhez. Az erős fájdalomhoz erős fájdalomcsillapítókra lehet szükség, például morfinra vagy petidinre.

A kő típusától függően gyógyszerek adhatók a kő további képződésének csökkentésére és/vagy a kőt alkotó anyag feloldására. Ide tartozhatnak olyan gyógyszerek, mint vizelethajtók, foszfátoldatok, allopurinol (húgysav kövek esetén), antibiotikumok (struvit kövek esetén) és olyan gyógyszerek, amelyek lúgosítják a vizeletet, például nátrium-hidrogén-karbonát vagy nátrium-citrát.

Ha a kő nem megy át magától, szükség lehet a kő műtéti eltávolítására. A litotripszia alternatívája lehet a műtétnek. Ebben az eljárásban ultrahangos hanghullámokat vagy lökéshullámokat használnak a kövek feldarabolására, hogy azok a vizelettel kiürülhessenek (extrakorporális sokkhullámú litotripszia), vagy endoszkóppal eltávolíthatók, amelyet a műtét során a vesébe helyeznek (perkután nephrolithotomia).

Az állapot megoldásával a páciensnek szükség lehet bizonyos ételtípusok elkerülésére, amelyek növelhetik a vesekő kialakulásának valószínűségét.