Pórsáfrány

Tudományos név (ek): Carthamus tinctorius L.
Általános név (ek): Amerikai sáfrány, fattyú sáfrány, Dyer sáfrány, hamis sáfrány, Gami-Honghwain, hong hua, sáfrány, Zafran

Orvosi szempontból a Drugs.com. Utolsó frissítés: 2020. május 22.

Klinikai áttekintés

A pórsáfrányt hashajtóként és étrend-kiegészítőként használják a lipidprofilok módosítására és a láz kezelésére. A klinikai vizsgálatok azonban nem támasztják alá ezeket a felhasználásokat.

Adagolás

A napi 8 g pórsáfrányolaj a glikémiás kontroll javulásával járt.

Ellenjavallatok

Az ellenjavallatokat még nem azonosították.

Terhesség/Szoptatás

Kerülje a felhasználást. Terhesség alatt nem ajánlott; abortusító és emmenagóg hatásokat javasoltak.

Interakciók

Egyik sem dokumentált.

Mellékhatások

A virágok allergiájáról számoltak be. A pórsáfrányolajat általában jól tolerálták, ha kontrollként használták a klinikai vizsgálatokban.

Toxikológia

A kutatás korlátozott információt tár fel a pórsáfrányolaj alkalmazásának toxicitásával kapcsolatban.

Tudományos család

Növénytan

A pórsáfrány őshonos a Közel-Keleten, és széles körben termesztik egész Európában, Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban. Egy körülbelül 1 m magasságú bokros egyéves, fényes, ovális, tüskés szélű levelei vannak, amelyek egyetlen, sima, egyenes szár körül váltakoznak. A növény bőséges sárga vagy mélyvörös virágokat terem. A pórsáfrány száraz, egymagos, "achene" néven ismert gyümölcsöt hoz létre, amely általában kicsi és fehér, és diót tartalmaz 1 maggal. A magokat augusztusban állítják elő, és lefelé tömörítik. 1, 2, 3 A pórsáfrány gyökerei 2-3 méterig nyúlnak a talajba, így esővel táplált növényekként hasznosak.

Történelem

Noha a sáfrányt ma elsősorban az egészséges étolaj forrásaként ismerik el, a hagyományos felhasználások nem az olajra összpontosítottak. A sáfrányt eredetileg a virágaiból származó sárga és vörös színezékek miatt értékelték. Ezeket a festékeket évszázadok óta használják kozmetikumok és szövetek színezésére. Szintén beszámoltak arról, hogy pórsáfrány-kivonatot használtak a múmiák csomagolásának festésére.5 A sáfrányt a sáfrány pótlására használták, de ízléshiánya miatt elvesztette népszerűségét. A sáfrányos teát a hagyományos orvoslásban használják izzadás kiváltására és a láz csökkentésére. Az olajat hashajtóként alkalmazták, és oldószerként használták a festékekben. 4 Bibliai utalást teszünk a sáfrányra a Song of Salamon 4: 13–14,5-ben.

Kémia

A pórsáfrányolajra jellemző, hogy nagy arányban vannak jelen n-6 többszörösen telítetlen zsírsavak, beleértve a linolsavat (kb. 75%), az olajsavat (13%), a palmitint (6%) és a sztearint (3%), valamint más kisebb egyenes láncú zsírsavak. 6, 7, 8 Alfa- és gamma-tokoferolt is leírtak. (DHGA) és arachidonsav. Ezzel szemben a ligetszépeolaj a biohasznosabb zsírsavforrásnak tűnik a DHGA termeléséhez.

Több mint 200 vegyületet izoláltak a C. tinctorius-ból, köztük flavonoidokat, feniletanoid-glükozidokat, kumarinokat, zsírsavakat, szteroidokat és poliszacharidokat.3

A magok tartalmaznak egy lignán-glikozidot, amelyet trachelozidnak neveznek11; szerotoninszármazékokat és ezek glükozidjait találták a magkivonatban.11, 12

Felhasználások és farmakológia

A pórsáfrányolajat számos klinikai vizsgálatban és kísérletben használták kontrollként vagy összehasonlító szerként, amelyek értékelték a diszlipidémia, a cukorbetegség, a kardiovaszkuláris állapotok és a rák hatásait. 8, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19 Kevés minőség olyan klinikai vizsgálatokat tettek közzé, amelyek kifejezetten a sáfrányfű hatásait vizsgálták.

Kardiovaszkuláris

Állat/in vitro adatok

Egerek vizsgálatában a C. tinctorius (0,625 g/kg és 2,5 g/kg) injekciói, amelyeket intraperitoneálisan adtak be minden nap, 5 napig, gátolták az ST-szegmens és a T-hullám emelkedését izoproterenol által kiváltott akut miokardiális ischaemiábanP Ismeretlen