Salagen 5 mg filmtabletta

Merus Labs Luxco II S.à R.L. elérhetőségeit

Hatóanyag

Jogi kategória

POM: Csak vényköteles gyógyszer

lásd pont

  • Jelentse a mellékhatást
  • Kapcsolódó gyógyszerek
    • Ugyanazok a hatóanyagok
    • Ugyanaz a társaság
  • Könyvjelző
  • Email

Utolsó frissítés: emc: 2019. június 4

Tartalomjegyzék megjelenítése

A tartalomjegyzék elrejtése

  • 1. A gyógyszer neve
  • 2. Minőségi és mennyiségi összetétel
  • 3. Gyógyszerforma
  • 4. Klinikai jellemzők
  • 4.1 Terápiás javallatok
  • 4.2 Adagolás és alkalmazás módja
  • 4.3 Ellenjavallatok
  • 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
  • 4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
  • 4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
  • 4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
  • 4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
  • 4.9 Túladagolás
  • 5. Farmakológiai tulajdonságok
  • 5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
  • 5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
  • 5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
  • 6. Gyógyszerészeti adatok
  • 6.1 Segédanyagok felsorolása
  • 6.2 Inkompatibilitások
  • 6.3 Felhasználhatósági időtartam
  • 6.4 Különleges tárolási előírások
  • 6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
  • 6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb kezelés
  • 7. A forgalomba hozatali engedély jogosultja
  • 8. Forgalomba hozatali engedély száma (i)
  • 9. Az első engedély/megújítás dátuma
  • 10. A szöveg felülvizsgálatának dátuma

Ezt az információt egészségügyi szakemberek használják

Salagen ® 5 mg filmtabletta

Minden filmtabletta 5 mg pilokarpin-hidrokloridot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

A Salagen filmtabletta fehér, kerek, mindkét oldalán domború tabletta, egyik oldalán „SAL”, a másik oldalán „5” jelzéssel.

• A nyálmirigy hipofunkciójának tüneteinek enyhítése súlyos xerostomiában szenvedő betegeknél fej- és nyaki rákos besugárzást követően.

• Szájszárazság és szemszárazság tüneteinek kezelése Sjögren-szindrómás betegeknél.

• Fej- és nyakrákos betegek számára:

Az ajánlott kezdő adag felnőtteknek 1 db 5 mg-os tabletta naponta háromszor. A maximális terápiás hatást általában 4-8 hetes kezelés után érik el. Azoknál a betegeknél, akik 4 hét múlva nem reagáltak kielégítő mértékben, és akik tolerálják az 5 mg-os dózist naponta háromszor, legfeljebb napi 30 mg-os adagokat lehet fontolóra venni. A magasabb napi dózisok azonban valószínűleg a kábítószerrel összefüggő káros hatások növekedésével járnak. A terápiát abba kell hagyni, ha a xerostomia javulását nem észlelik 2-3 hónapos kezelés után.

• Sjögren-szindrómás betegeknél:

Az ajánlott adag felnőtteknek egy 5 mg-os tabletta naponta négyszer. Azoknál a betegeknél, akik nem reagáltak kellőképpen a napi négyszeres 5 mg-os dózisra, és akik tolerálják ezt az adagot, fontolóra lehet venni az adag naponta elosztva legfeljebb napi 30 mg-os adagját. A terápiát abba kell hagyni, ha 2-3 hónap elteltével a szájszárazság és a szemszárazság tünetei nem javulnak.

Alkalmazása időseknél:

Nincs bizonyíték arra, hogy az adagolásnak időseknél eltérőnek kellene lennie.

Gyermekpopuláció:

A gyógyszer biztonságosságát és hatásosságát gyermekpopulációban nem igazolták.

Károsodott májműködésű betegeknél történő alkalmazás:

Mérsékelt és súlyos cirrhosisban szenvedő betegeknek csökkentett napi adagolási rend szerint kell elkezdeniük a kezelést. A biztonságtól és az elviselhetőségtől függően az adag fokozatosan növelhető a napi háromszor 5 mg-os szokásos adagolási sémáig.

Károsodott vesefunkciójú betegek esetében:

Nem áll rendelkezésre elegendő információ a pilokarpin és metabolitjainak vesén keresztüli kiválasztásának fontosságának meghatározásához, hogy veseelégtelenségben szenvedő betegek dózisának módosítását javasolhassák (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Az alkalmazás módja

• Fej- és nyakrákos betegek számára:

A tablettákat egy pohár vízzel kell bevenni étkezés közben vagy közvetlenül utána. Az utolsó tablettát mindig az esti étkezéssel együtt kell bevenni.

• Sjögren-szindrómás betegeknél:

A tablettákat egy pohár vízzel kell bevenni étkezéskor és lefekvéskor.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A salagén ellenjavallt klinikailag jelentős, kontrollálatlan cardiorenalis betegségben, kontrollálatlan asztmában és más, krolinerg agonisták által veszélyeztetett krónikus betegségben szenvedő betegeknél.

A szalagén ellenjavallt olyan esetekben, amikor a miózis nemkívánatos, például akut iritis esetén.

Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akikről ismert vagy várhatóan túlzottan izzadnak és nem tudnak elegendő folyadékot inni, mivel dehidráció alakulhat ki.

A pilokarpinról beszámoltak arról, hogy fokozza a légutak ellenállását asztmás betegeknél. A jelentős kardiovaszkuláris betegségekben szenvedő betegek nem képesek kompenzálni a pilokarpin által kiváltott átmeneti változásokat a hemodinamikában vagy a szívritmusban. Ezért a Salagent kontrollált asztmában vagy jelentős szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegeknek csak akkor szabad beadni, ha feltételezhető, hogy az előnyök meghaladják a kockázatokat, és szoros orvosi felügyelet mellett.

A szalagent óvatossággal kell alkalmazni a következő betegségekkel/kórképekkel küzdő betegeknél:

- Krónikus hörghurut és/vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség. Ezek a betegek hiperaktív légutakban szenvednek, és káros hatásokat tapasztalhatnak a fokozott hörgő simaizom tónus és a fokozott hörgőkiválások miatt.

- Ismert vagy feltételezett kolelithiasis vagy epeúti betegség. Az epehólyag vagy az epe simaizma összehúzódásai komplikációkat válthatnak ki, beleértve az epehólyag-gyulladást, a kolangitist és az epeelzáródást.

- Peptikus fekély, a fokozott savszekréció veszélye miatt.

- Kognitív vagy pszichiátriai zavarok hátterében. A kolinerg agonisták, mint például a pilokarpin-hidroklorid, dózisfüggő központi idegrendszeri hatásokkal járhatnak.

- Óvatosan kell eljárni, ha veseelégtelenségben szenvedő betegeknél szalagént adnak.

- A pilokarpin növelheti az ureterális simaizom tónusát, és elméletileg kiválthatja a vesekólikát (vagy az „ureteralis refluxot”), különösen nephrolithiasisban szenvedő betegeknél.

- Szűk látószögű glaukómában szenvedő betegeknél a szalagent óvatosan kell alkalmazni.

A szalagént óvatossággal kell beadni a béta adrenerg antagonistákat szedő betegeknek, a vezetési zavarok lehetősége miatt.

A szalagén és a parasimpatomimetikus hatású gyógyszerek egyidejű alkalmazása várhatóan additív farmakológiai hatásokat eredményez.

A pilokarpin antagonizálhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb gyógyszerek (pl. Atropin, inhalációs ipratropium) antikolinerg hatását.

Bár hivatalos gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat nem végeztek, a Sjögren egyik vagy mindkét hatásossági vizsgálatában a betegek legalább 10% -ánál a következő egyidejű gyógyszereket alkalmazták: acetilszalicilsav, mesterséges könnyek, kalcium, konjugált ösztrogének, hidroxi-klorokin-szulfát, ibuprofen, levotiroxin-nátrium, medroxiprogeszteron-acetát, metotrexát, multivitaminok, naproxen, omeprazol, paracetamol és prednizon. Egyik hatékonysági vizsgálat során sem jelentettek kábítószer-toxicitást.

Ban ben in vitro vizsgálatok szerint a pilokarpin a CYP2A6 gátlója. In vivo gátlás és ezért a CYP2A6 szubsztrátokkal (pl. irbezartán, kumarin) való kölcsönhatás nem zárható ki (lásd 5.2 pont).

A gyógyszer emberi terhességben történő alkalmazásának biztonságosságát nem igazolták. A pilokarpin magzati túlélésre és fejlődésre gyakorolt ​​hatásáról nincsenek emberi adatok. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).

A salagén nem ajánlott terhesség alatt és fogamzóképes nőknél, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Állatkísérletek kimutatták, hogy a pilokarpin a tejben kiválasztódik, hasonló koncentrációkban, mint a plazmában. Nem ismert, hogy a pilokarpin kiválasztódik-e az anyatejbe. Döntést kell hozni a szoptatás vagy a Salagen terápia abbahagyásáról.

A pilokarpin hatása a hím és a női termékenységre nem ismert. Egereken, patkányokon és kutyákon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy káros hatások vannak a spermatogenezisre. Patkányokon végzett vizsgálat a nőstény termékenységének lehetséges károsodását is jelezte (lásd 5.3 pont). A termékenységre gyakorolt ​​hatások biztonsági sávja nem ismert.

Az állatokon rendelkezésre álló vizsgálatok eredményei alapján (lásd az 5.3. Szakaszt) elővigyázatosságból a Salagen tablettákat csak akkor szabad beadni olyan emberi férfiaknak, akik megpróbálnak gyermeket szülni, csak akkor, ha a várható előnyök igazolják a termékenység lehetséges károsodását.

Azoknak a betegeknek, akik szédülést tapasztalnak a Salagen-kezelés alatt, azt kell javasolni, hogy ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket.

A pilokarpinról beszámoltak arról, hogy károsítja a mélység érzékelését és a látás elmosódását. Ez utóbbi csökkent látásélességet eredményezhet, különösen éjszaka és a központi lencseváltozásban szenvedő betegeknél. Ebben az esetben a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy éjszaka ne vezessenek gépjárművet, és ne végezzenek veszélyes tevékenységeket gyenge fényviszonyok mellett.

A Salagen-kezelés során észlelt negatív tapasztalatok többsége a túlzott paraszimpatikus stimuláció következménye volt. Ezek a nemkívánatos tapasztalatok dózistól függtek, általában enyheek és korlátozottak voltak. Időnként azonban súlyos nemkívánatos tapasztalatok fordulhatnak elő, ezért ajánlott a beteget gondosan ellenőrizni.

Kontrollált klinikai vizsgálatokban a következő mellékhatásokat figyelték meg:

Az egyes gyakorisági csoportokon belül a nemkívánatos hatásokat csökkenő súlyosság szerint rendezik.

Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100, 12 hét).

Többszörös dózisú farmakokinetikai vizsgálatban önkénteseken, akik naponta háromszor 5 vagy 10 mg pilokarpin-hidrokloridot kaptak két napig, a Tmax a végső adag után körülbelül 1 óra, az elimináció T½ körülbelül 1 óra volt, az átlagos Cmax pedig 15 ng/ml és 41 ng/ml az 5, illetve a 10 mg-os dózisok esetében.

Nagy zsírtartalmú étkezés esetén csökkent a pilokarpin felszívódásának sebessége a Salagen tablettákból. Az átlagos Tmax 1,47, illetve 0,87 óra, az átlagos Cmax pedig 51,8, illetve 59,2 ng/ml volt a táplált és éheztetett férfi önkéntesek esetében,.

A pilokarpin kiterjedten oszlik el, látszólagos eloszlási térfogata 2,1 L/kg. Állatkísérletek adatai azt mutatják, hogy a pilokarpin a plazmához hasonló koncentrációban oszlik el az anyatejben. A preklinikai adatok arra is utalnak, hogy a pilokarpin nagy dózisban képes átjutni a vér-agy gáton. A pilokarpin nem kötődik a plazmafehérjékhez.

A pilokarpint elsősorban a CYP2A6 metabolizálja, és bebizonyította, hogy képes gátolni a CYP2A6-ot in vitro. A szérum észterázok részt vesznek a pilokarpin pilokarpinsavvá történő biotranszformációjában is.

A dózis körülbelül 35% -a eliminálódik 3-hidroxi-pilokarpin formájában a vizeletben, és a dózis 20% -a változatlan formában ürül a vizelettel. A pilokarpin átlagos eliminációs felezési ideje 0,76, illetve 1,35 óra ismételt 5, illetve 10 mg pilokarpin-hidroklorid orális adagolás után.

A pilocarpine AUC értékei az idős önkéntes férfi férfiaknál összehasonlíthatók voltak a fiatalabb férfiakéval. Néhány egészséges, idős önkéntes nőből az átlagos AUC körülbelül kétszerese volt az idős és fiatal férfi önkénteseknek, a csökkent eloszlási mennyiség miatt. A megfigyelt farmakokinetikai különbség azonban nem tükröződött a fiatal és idős női betegek közötti mellékhatások előfordulásában. Idős betegeknél nincs szükség dózismódosításra.

A pilokarpin farmakokinetikai vizsgálata enyhe és közepesen károsodott vesefunkciójú betegeknél azt mutatta, hogy a clearance és az expozíció között nincs szignifikáns különbség a normál vesefunkciójú alanyokhoz képest.

Genotoxicitás és karcinogenitás:

A pilokarpin nem mutatott genotoxikus potenciált a következőkben in vitro és ban ben in vivo genotoxicitási vizsgálatok. Az életen át tartó, rágcsálókon végzett orális karcinogenitási vizsgálatok során a pilokarpin nem okozta a tumor előfordulásának növekedését egerekben, de a jóindulatú feokromocitómák előfordulási gyakoriságának növekedésével járt patkányokban, az expozíció> 15-szerese mellett, a maximális ajánlott emberi dózisnál, ezért nem tekinthető relevánsnak a klinikai használat. A preklinikai adatok a genotoxicitás és a rákkeltő képesség hagyományos vizsgálata alapján nem mutattak különleges veszélyt az emberre.

Állatkísérletek káros hatásokat mutattak a hím reproduktív traktusra a pilokarpin krónikus expozícióját követően. Patkányokban és kutyákban a spermatogenezis károsodását figyelték meg 28 napos, illetve 6 hónapos orális expozíciót követően. A hisztopatológiai változásokat a pilocarpint 2 évig tartó egerek heréiben és bulbourethralis mirigyében is megfigyelték.

Az emberre gyakorolt ​​hatások biztonsági hányada nem ismert. A testfelület [mg/m 2] összehasonlítások szerint azonban a termékenység romlásával járó legkisebb dózis (3 mg/kg/nap kutyánál) megközelítőleg a háromszorosa a maximálisan ajánlott emberi dózisnak, ezért az emberre jelentett kockázat nem kizárni. Patkányokon végzett vizsgálat a nőstény termékenységének lehetséges károsodását is jelezte (lásd 4.6 pont).

Vemhes patkányokkal végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a magzat átlagos testsúlya a kezeléssel összefüggésben csökken, és a csontváz variációinak gyakorisága megnő [az 50 kg-os ember maximális ajánlott dózisának kb. 26-szorosa (a testfelület összehasonlítása alapján [mg/m 2]). Ezek a hatások anyai szempontból mérgező dózisoknál jelentkeztek. Állatkísérletekben nem volt bizonyíték teratogén hatásra. A pre-A és az A biztonsági margónál a kezeléssel összefüggő növekedést figyelték meg az újszülöttek túlélésének csökkenésével és a kölykök átlagos testtömegének csökkenésével. ezekre a hatásokra nem lehet számítani. A testfelület [mg/m2] összehasonlítások azonban azt sugallják, hogy a hatás egy 50 kg-os ember maximális ajánlott dózisának körülbelül ötszöröse volt. Ezen eredmények klinikai jelentősége nem ismert (lásd 4.6 pont).