Az északnyugat-etiópiai hagymatermelők piacválasztását befolyásoló tényező többváltozós probit megközelítésben

ÉLELMISZER-TUDOMÁNY ÉS TECHNOLÓGIA KUTATÁSI CIKK

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Engedélyezés
Újranyomtatások és engedélyek
PDF

Absztrakt

1. Bemutatkozás

Hagyma (Allium cepa L. var. cepa) a termelés Etiópiában fontos gazdasági tevékenység, a kistermelőtől kezdve a nagyüzemi gazdaságokig (Dessalegn, Assefa, Derso és Haileslassie, 2016), míg a kistermelők általában zöldségtermékeik legnagyobb részét otthoni fogyasztásra használják, mint például a helyi pörköltet. wot ”(Fekadu & Dandena, 2006) és eladja a felesleget, a kereskedelmi állami és magángazdaságok kizárólag piacra termelnek (Nigatu, 2016). A hagymafogyasztás a legtöbb etióp ember napi étrendjében, és az átlagos napi fogyasztást 15 g-ra becsülték, ami magasabb, mint a paradicsom és a legtöbb egyéb zöldségé (Kitata & Chandravanshi, 2012).

Az Amhara nemzeti regionális állam olyan agrárrégió, ahol lakosságának több mint 85% -a vidéken él és megélhetésként a növénytermesztést gyakorolja (Lemenih, Feleke és Tadesse, 2007). A régió kedvező környezeti feltételekkel és rengeteg természeti erőforrással rendelkezik, amelyek a növények termeléséhez szükségesek, beleértve a főbb gyökérnövényeket és más kertészeti növényeket, különösen a hagymát (Tadesse, 1989).

A CSA (2016/17) szerint a Meher-szezonban az átlagos nemzeti hagymatermelés elérte a 97,45 qt/ha-t, míg az ANRS-ben 116,77 qt/ha ez azt jelzi, hogy ennek valamivel több mint a fele termelődött az ANRS-ben nemzeti szintre. A növénytermesztési időszakban a hagymával beültetett terület nagymértékben csökkent mind nemzeti, mind regionális szinten. Az alacsony termelékenység a minőségi vetőmagok és a kapcsolódó termesztési technológiák korlátozott rendelkezésre állásának, többek között az alacsony piaci integrációnak, az infrastruktúra hiányának és a termés utáni veszteségeknek tudható be, a hagymának és az egyéb zöldségeknek kb. 10,7% -ot, illetve 30% -ot (Adgo, 2008; Giziew, 2019). A Fogera egyike a vöröshagyma termelésének, és mind a fogyasztás, mind a piac szempontjából óriási potenciállal rendelkezik a hagymatermesztésben. A rengeteg öntözött termőföld és esőtáp agroökológiája, valamint a terület topográfiai felépítése miatt a gazdák vidéken Adama vörös és Bombey vörös fajtákat termesztenek a szántóföldeiken, még a hagymát is nagyon elfogyasztják nemcsak a szokásos ételekben, hanem más ünnepi ételekben események.

2. Anyag és módszer

2.1. A vizsgálati terület leírása

A vizsgálatot az Amhara régió déli Gondar övezetében végezték el, különösen Fogerában, ahol összesen 48 068 háztartás adott otthont, amelyek többsége férfi háztartás 41 370 és 6698 női háztartás, és délről Dera, nyugaton a Tana-tó határolja. északon a Rib mellett, amely elválasztja Kemekemetől, északkeleten Ebenat, keleten pedig Farta, a tengerszint feletti magasság pedig 1774 és 2415 m között van (FWOA, nem publikált 2018) (lásd 1. ábra). Ezen információk függvényében a South Gondar zónát választották vizsgálati területnek fő okok alapján: különféle tudományos irodalmak arról számoltak be, hogy a hagymát fenyegeti a piaci rendellenesség és a szüret utáni kezelési tevékenységek hiánya; a korábbi tanulmányok és különféle nemzetközi projektek hiányosságainak pótlására vonzották a dél-gondari övezetben található hagymatermelők, valamint a hagymák gyors és megfelelő piaci ellátásának szükségessége az országon belül és a határon kívül is.

Online közzététel:

1. ábra Tanulmánytérkép.

2.2. Adattípus, mintaméret és mintavételi eljárás

Kvantitatív kutatáshoz a valószínűségi mintavételi technika megfelelő a nem valószínűségi mintavételi technikához képest, mivel a valószínűségi mintavételi technikák alkalmazásával vett minták reprezentatívabbak, mint a nem valószínűségi mintavételi technikák. Ennek megfelelően egy többlépcsős véletlenszerű mintavételi technikát alkalmaztak ehhez a vizsgálathoz. Első lépésként a teljes hagymatermelők kebeles elérhető a woreda két rétegbe csoportosították a meglévő rizstermesztési rendszer agroökológiai és földrajzi emelkedése (felvidéki és alföldi rizstermelő rendszer) alapján (Melese, Goshu és Tilahun, 2018). Ezután összesen tizenkét kebele (17 790 háztartásból), nyolc alföldi és négy felvidéki kebele található a woredában. A második szakaszban kétlépcsős megközelítést követtek; először kettőt válasszon kebeles véletlenszerűen az alacsony földrétegből és egy kebeles felvidéki rétegből, majd az egyes kiválasztott kebelekből levonni a minta válaszadóit. Eszerint, Woreta zuryai (109) & Quhar Michlae (111) alföldi és Adis Betkrstiyan (55) embert a hegyvidékről választották ki az összes képviselő képviseletében kebeles a megfelelő agroökológiákban. Végül 275 vidéki háztartás összes mintáját választották ebből a háromból kebeles a mintanagysággal arányos valószínűségi mintavételi eljárást követve.

2.3. Az adatok elemzésének módszerei

Leíró statisztikákat és ökonometriai elemzéseket használtak a hagyma-ellátási lánc szereplőitől kapott adatok elemzésére a cél elérése érdekében. Az adatok leíró elemzése elsősorban a gyakoriságot, a százalékot, az átlagot és a szórást használja. A függő változó és a represszorok közötti okozati összefüggés becsléséhez ökonometriai elemzést használtak. Helyénvaló megérteni a különböző elnyomók hatását a kisgazda hagymatermelők piaci piacválasztására. A piackiválasztási döntés célja elmagyarázni a független változók hatásait a hagyma-ellátási lánc különböző piacai közötti választás valószínűségére.

A termelők piaci értékesítésének kiválasztása az alternatív piaci értékesítési helyekből származó haszon mennyiségétől függ. A piaci outlet választás lehetséges kimenetele véletlenszerű hasznossági megfogalmazás alapján modellezhető. A mezőgazdasági termelőnek azt a piacot kell választania, amelynek várható hasznossága magasabb, mint a többi piac számára (Masten & Saussier, 2000). Vegyük figyelembe az i. Mezőgazdasági háztartásokat (i = 1, 2 …… N), amelyek döntési problémával szembesülnek abban, hogy a rendelkezésre álló piacokat választják-e vagy sem. Jelölje a V0 azt a hasznosságot, amelyet várhatóan el fog érni a gazdálkodó, aki a K. piacot választja, a Vk pedig a gazdálkodó tényleges hasznát a K. Piaci üzlet kiválasztásakor: ahol K a nagykereskedők (Y1), a kiskereskedők (Y2), a gyűjtők választását jelenti. (Y3) és a piaci outlet fogyasztói (Y4). A gazdálkodó úgy dönt, hogy a K-ik piaci piacot választja, ha Y * ik = V * ik - V0> 0. A nettó haszon, amelyet a mezőgazdasági termelő a piaci értékesítés választásából nyer, egy látens változó, amelyet a megfigyelt magyarázó változó (Xi) és a hiba határoz meg kifejezés, amely megfigyelt hasznosságot jelent (ei): Y ∗ ik = B k X ik + ei K = Y 1, Y 2, Y 3, Y 4

Hol, Bk a paraméter vektora. A K a hasznossági szinttől eltérő szintet képvisel, mint a különböző piaci outlet (Yi). Az indikátorfüggvény segítségével a nem figyelt preferenciák a következőképpen alakulnak át a megfigyelt bináris eredményegyenletbe: Y i k = 1 i f y i k ∗> 0 0 o t h e r w i s e K = Y 1, Y 2, Y 3, Y 4

ahol Yi1 = 1, ha a gazdák a kiskereskedőt választják (másként 0), Yi2 = 1, ha a nagykereskedőt (0 egyébként), Yi3 = 1, ha a vidéki gyűjtőt választanak a gazdák (egyébként 0) és Yi4 = 1, ha a 0 fogyasztót választják másképp).

A többváltozós modellben, ahol több piaci lehetőség választható, a hibakifejezések együttesen egy többváltozós normális eloszlást (MVN) követnek, nulla és variancia átlaggal - az V kovarianciamátrix értéke 1 a vezető átlóban és korreláció ρ jk = ρ kj átlós elemként, ahol (µy1, µy2, µy3, µy4) MVN

(0, Ω) és az Ω szimmetrikus variancia-kovariancia mátrixot az alábbiak adják meg: - Ω = 1 ρ y 1 y 2 ρ y 2 y 3 ρ y 3 y 4 ρ y 2 y 1 1 ρ y 2 y 3 ρ y 2 y 4 ρ y 3 y 1 ρ y 3 y 2 1 ρ y 3 y 4 ρ y 4 y 1 ρ y 4 y 2 ρ y 4 y 3 1

A nem-átlós elemek a variancia - kovariancia mátrixban a különböző típusú kimenetek sztochasztikus komponenseinek megfigyelhetetlen korrelációját képviselik. Ez a feltételezés azt jelenti, hogy olyan MVP-modelleket fog létrehozni, amelyek együttesen képviselik a döntést egy adott piaci üzlet kiválasztásáról. Ez a nulla nem átlós elemekkel rendelkező specifikáció korrelációt tesz lehetővé több látens egyenlet hibatételei között, ami nem figyelt jellemzőket képvisel, amelyek befolyásolják az alternatív kimenetek választását. Az (Cappellari & Jenkins, 2003) által használt formát követve a minta eredményéhez kapcsolódó log-likelihood függvényt ezután adja meg; l n L = ∑ i = 1 ω i l n Φ μ i, Ω

ahol ω választható tömeg az i megfigyeléshez… N és Φ a többváltozós normáleloszlás µi és Ω argumentumokkal, ahol µi jelölhető:

= i = (Ki1β1Xi1, Ki2β2Xi2, Ki3β3Xi3, Ki4β4Xi4), míg Ωik = 1 J = K esetén

Ωjk = Ωkj = KijKik ρ j k J = K, K = 1, 2, 3… esetén kik = 2yik-1 minden i-re, k = 1… 4.

A Ω mátrixnak Ωjk alkotóelemei vannak, ezért egy többváltozós probit modell segítségével tanulmányozhatjuk a gazdálkodók közös döntését a kimeneti piacon.

3. Eredmény és vita

3.1. A mintába felvett válaszadók demográfiai és társadalmi-gazdasági jellemzői

A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a hagymát termelő háztartások 79,27% -a férfifejű, míg a fennmaradó 20,73% női fejű háztartásfő volt. A vizsgált terület hagymatermelői négy piacon értékesítik termékeiket. Ezek a nagykereskedők, amelyek az összes eladás 87,64% -át teszik ki, majd a kiskereskedők, amelyek a vidéki gyűjtők 86,91% -át (82,91%) és a fogyasztókat (79,22%) teszik ki. Az átlagos háztartási jellemzőket a hagymapiacok szerint az alábbi (1. táblázat) tartalmazza. Az átlagos háztartási méret, amely hozzáférhetett a kiskereskedő, nagykereskedő, a vidéki gyűjtők és a fogyasztói hagyma piacokhoz, hagymatermékenként 5,743, 5,736, 5,785 és 5,75 volt. A fogyasztói piacra eladott hagymatermelők átlagos megtett távolsága átlagosan 37,830 perc volt a legközelebbi piactól, míg a nagykereskedőknek, a vidéki gyűjtőknek és a kiskereskedőknek a piacra eladott távolságok átlagosan 38,112, 38,276 és 38,334 percre voltak otthonuktól, illetőleg. A háztartási jellemzők hagymatermelésének átlagos aránya a hagymapiacon a kiskereskedő, a vidéki gyűjtő, a nagykereskedő és a fogyasztói piac számára elérhető áron 39,629, 40,589, 40,831 és 41,325 centiméter hagyma volt hektáronként (2. táblázat).

Online közzététel:

1. táblázat: A háztartás átlagos jellemzői a hagymapiaci értékesítési helyek szerint

Online közzététel:

2. táblázat: A háztartási jellemzők aránya a hagymapiaci értékesítési helyek szerint

A kiskereskedőnek (62,76%), a nagykereskedőnek (64,73%), a vidéki gyűjtőnek (62,72%) és a fogyasztóknak (66,51%) a piacon eladott válaszadók iskolai végzettsége formális és informális oktatásban volt. A férfi háztartások élén álló válaszadók aránya (88,70%) a kiskereskedőnek (89,63%) a nagykereskedő (89,04%) vidéki gyűjtőnek és (89,45%) a fogyasztói piacnak értékesült. A motorpumpa tulajdonjogának eredményei azt mutatják, hogy a piaci szereplők 48,55% -a, 48,95% -a, 50,44% -a és 53,21% -a hagymát adott el nagykereskedőnek, kiskereskedőnek, vidéki gyűjtőnek és fogyasztónak, mint a marketing üzletek választását. A posztarvest utáni értéknövelő tevékenységeket tekintve a hagyma termelők 84,1%, 85,48%, 85,53% és 87,61% a termés utáni értéknövelő tevékenységet folytatták, és terméküket eladták a hagymakereskedelmi tevékenységet folytató megfelelő kiskereskedőnek, nagykereskedőnek, vidéki gyűjtőnek és fogyasztói piacnak.

Másrészt a válaszadók mintegy 77,06% -a köt piaci szerződést és értékesíti termékét fogyasztónak, míg a fennmaradó 78,07%, 78,66% és 79,67% a válaszadók megállapodást kötnek, és eladják terméküket a vidéki gyűjtőknek, kiskereskedőknek és nagykereskedőknek a piaci értékesítés hitelt vett fel a hagymatermeléshez és a marketinghez. Abban az esetben, ha a hitelhez való hozzáférés a mintában szereplő válaszadók 11,93% -át, 12,55% -át, 12,72% -át és 13,28% -át veszi fel és ad el hagymát a megfelelő fogyasztói, kiskereskedelmi, vidéki gyűjtőknek és nagykereskedőknek. Végül a piaci információkhoz való hozzáférés eredményei azt mutatják, hogy a piaci szereplők 88,28%, 88,38%, 89,47% és 89,91% a kiskereskedelmi, a nagykereskedő, a vidéki gyűjtő és a fogyasztói piac üzletét vette igénybe.

3.2. Hagymapiaci outlet-választási tényezők

A Fogera kerületben hagymát termelő gazdálkodóknak négy alternatív lehetőségük van a hagymák értékesítésére. Ezek kiskereskedők, nagykereskedők, vidéki gyűjtők és fogyasztók. Többváltozós probit segítségével elemeztük a hagymatermelők piaci kiválasztási lehetőségeit a modellben szereplő négy különböző üzlet között. Ebben a szakaszban a többváltozós probit (MVP) modell eredményei alapján tárgyaljuk a termelők döntését befolyásoló meghatározók jelentőségét a piaci outlet választásban.

A Wald-teszt (52) (χ 2 = 430,59, ρ = 0,00) 1% -os szignifikáns szinten erősen szignifikáns, ami azt jelzi, hogy a modell együtthatóinak részhalmaza együttesen szignifikáns, és hogy a modellben szereplő tényezők magyarázó ereje kielégítő, így az MVP modell ésszerűen megfelel az adatoknak. A piaci outlets döntés közötti függetlenség nullhipotézisének szimulált maximális valószínűségi tesztje (LR χ 2 (6) = 17,965 (Prob> χ 2 = 0,0063) szignifikáns (ρ21 = ρ31 = ρ41 = ρ32 = ρ42 = ρ43 = 0) szignifikáns 1% -os szignifikáns szinten. Ezért elvetik azt a nullhipotézist, miszerint az összes ρ (Rho) érték együttesen 0-val egyenlő, ami jelzi a modell illeszkedési jóságát és támogatja az MVP modell használatát az egyes probitok felett Ez azt igazolja, hogy ezen üzletek választási döntésének külön megbecsülése elfogult, és a négy hagyma-értékesítési hely kiválasztására vonatkozó döntések egymásra épülő háztartási döntések (3. táblázat).

Online közzététel:

3. táblázat: Az MVP-modellből származó általános piaci alkalmasság, valószínűségek és korrelációs mátrix

A szimuláció maximális valószínűség (SML) becslésének eredménye jelzi mind a négy piac marginális sikerének valószínűségét. A nagykereskedelmi piac (87%) kiválasztásának valószínűsége viszonylag magas volt, összehasonlítva a kiskereskedő (86%), a vidéki gyűjtők (82%) és a fogyasztói outlet (79%) lehetőségével. A piac sikertelenségének és kudarcának együttes valószínűségét illetően az üzletválasztási döntések azt sugallják, hogy ezek a háztartások nagyobb valószínűséggel választanak négy piacot. A háztartások valószínűsége, hogy közösen választják a négy piacot, 59%, szemben azzal, hogy 0,7% -kal nem sikerült közösen választaniuk a négy piacot.

A ρértékek (ρij) jelzik az egyes függő változópárok közötti korreláció mértékét. A ρ21 (korreláció a nagykereskedő és a kiskereskedő választása között), ρ31 (korreláció a vidéki gyűjtő és kiskereskedő választása között) és ρ41 (a fogyasztók és a kiskereskedelem közötti korreláció) negatívan függenek egymástól, és jelentősek 1% -os, illetve 5% -os valószínűségi szinten. A ρ32 (korreláció a vidéki gyűjtők és a nagykereskedelem közötti választás között), a ρ42 (korreláció a fogyasztói és nagykereskedelmi választás között) és ρ43 (korreláció a fogyasztói és vidéki gyűjtők közötti választás között) pozitívan függenek egymástól és jelentősek 10% -os szignifikáns szinten. Ebből a megállapításból arra lehet következtetni, hogy azok a hagymatermelők, akik nagykereskedőknek szállítanak, kevésbé valószínűek a kiskereskedők számára, és fordítva, valamint a vidéki begyűjtők kevésbé hajlandók kiskereskedőket szállítani, és fordítva, hasonlóképpen azok a termelők, akik fogyasztót szállítanak, kevésbé valószínűek a kiskereskedőknek és fordítva. Ez jelzi a nagykereskedelmi piac és a helyi gyűjtők piaca közötti versenyképes kapcsolatot.

Hasonlóképpen, versenyképes kapcsolat állt fenn a kiskereskedelmi, a nagykereskedelmi és a fogyasztói piaci üzlet között. Azonban azok a hagymatermelők, akik a vidéki gyűjtőhöz szállítanak, nagyobb valószínűséggel szállítanak nagykereskedőknek és fogyasztóknak, és fordítva. Ez azt jelzi, hogy a nagykereskedelmi piacon a vidéki gyűjtő és a fogyasztói értékesítő egység egymással kiegészül. Az MVP modell eredménye alapján a modellben használt változók közül kettő négy piacon volt szignifikáns, A modellben használt változók egy része több piacon is szignifikáns volt, míg mások egy piacon de nem a másik kimeneten. A többváltozós probit-modellben szereplő tizenhárom magyarázó változó közül három változó jelentősen befolyásolta a nagykereskedői piaci értékesítési lehetőséget, a kiskereskedelmi és a vidéki gyűjtők piacát, négy változó pedig jelentősen befolyásolta a fogyasztói értékesítési lehetőségeket 1, 5 és 10% -os valószínűségi szinten.

3.2.1. Gyártott mennyiség (Amprd)

3.2.2. Betakarítás utáni értéknövelés (PHVA)

A betakarítás utáni értéknövekedés a gazdálkodó részéről pozitívan és jelentősen alakult, a várt eredmény 1% -kal jelentős szinten választotta a nagykereskedőket, a kiskereskedőket, a vidéki gyűjtőket és a fogyasztói piacokat. A pozitív jel azt jelzi, hogy azok a háztartások, amelyek nagy mennyiségű hagymát termelnek, többnyire inkább több piacot használnak felcserélhető módon. Azok a gazdálkodók, akik a betakarítás utáni értéknövelést (megfelelő tárolás, osztályozás vagy válogatás, darabolás és tisztítás) gyakorolták, többnyire mind a négy piaci helyszínen inkább a tisztességes piaci áron adják el termékeiket. A valószínű ok a rossz minőségű és romlandó hagymához köthető, amelyet a végső fogyasztók és kereskedők nem preferálnak jobb piaci áron történő vásárláshoz és értékesítéshez. Ez összhangban áll azzal a megállapítással (Emana és mtsai, 2015), amely feltárta, hogy a burgonya betakarítás utáni értéknövelése szignifikáns és pozitív kapcsolatban áll azzal a valószínűséggel, hogy a gyűjtő és a nagykereskedő csatornát 1% -os szignifikáns.

3.2.3. Iskolai végzettség (Edu HH)

A hagymatermelők iskolai végzettsége jelentősen és pozitívan befolyásolja a nagykereskedők és a fogyasztói piacok választási esélyeit 5%, illetve 1% szignifikáns szinten (4. táblázat). Az oktatásról úgy gondolják, hogy az egyének rendelkeznek a szükséges ismeretekkel, amelyek felhasználhatók információk gyűjtésére, a kapott információk értelmezésére, valamint termékek és marketing döntések meghozatalára. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az írástudó gazdálkodók nagyobb valószínűséggel adnának el hagymát nagykereskedőknek és fogyasztóknak, mint más piaci üzletek, mert az iskolázottabb gazdálkodók kevesebb időt tölthetnek el marketing tevékenységgel. Ez a megállapítás összhangban volt azon megállapításokkal (Abraham, 2013), miszerint az iskolai végzettség negatívan és jelentősen kapcsolódik a gyűjtők piacának piacához, így a háztartások inkább a nagykereskedők piaci üzletét választották. Ennek lehetséges oka az lehet, hogy az oktatás szintjének növekedésével nő a gazdálkodók termelékenysége, és erősödik a kapcsolat a nagykereskedőkkel és a fogyasztókkal. Az oktatás növeli a gazdálkodók tudását, amelyek felhasználhatók információk gyűjtésére, a kapott információk értelmezésére, valamint megalapozott és marketing döntések meghozatalára.