Tinktúra

Tinktúrát adhatunk egy krémalaphoz, és helyileg alkalmazhatjuk, akár önmagában, akár gyógynövényekkel keverve, például édesgyökér és St. Orbáncfű kivonatok.

Kapcsolódó kifejezések:

Etanol
Opiát
Hasmenés
Illóolaj
Morfin
Toxicitás
Kannabisz

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

A mellékhatásokról szóló új adatok világméretű éves felmérése

Megfigyelési tanulmányok

Az ópium tinktúrája porított ópium készítmény, amely morfiumot, kodeint, papaverint és alkoholt tartalmaz. Antiarrhealis szerként használják az újszülött absztinencia szindróma kezelésére, a fájdalom kezelésében és hagyományosan az ázsiai országok opioid-függőségének kezelésében. Egy nyílt vizsgálatban az ópiumfüggő alanyokat naponta kétszer három különböző dózisú ópium-tinktúrának osztották ki: 10 ml (6,66 mg morfin-ekvivalens; n = 13), 20 ml (13,3 mg morfin-ekvivalens; n = 8) és 30 ml (20 mg morfin-ekvivalens; n = 11) [1 c]. Az ópium tinktúrája minden alanyban hatékonyan elnyomta az elvonási tüneteket, anélkül, hogy jelentős káros hatásokat okozott volna.

Szoptatás és botanikus orvoslás

Sheila Humphrey, Aviva Romm, a nőegészségügy botanikai gyógyászatában, 2010

Megjegyzés az alkoholról és a tinktúrákról

A tinktúrák néha ellenjavalltak a laktáció ideje alatt, mert aggódnak a csecsemőnél, aki a tejen keresztül alkoholt kap. Terhesség alatt bármilyen mennyiségű alkohol negatív következményekkel járhat a magzatra nézve, mivel az expozíció a fejlődés sokkal érzékenyebb időszakában jön létre. Az alkalmi ital vagy a rendszeres könnyű italozás (napi egy vagy kevesebb ital) azonban kompatibilisnek tekinthető a szoptatással. 11, 30 A nagyobb mértékű ivás (naponta két vagy több ital) gátolhatja a tejkiadási reflexet. 30 Természetesen az erős alkoholfogyasztás alkalmatlanná teszi az anyát a gyermeknevelésre, tekintet nélkül a csecsemő táplálékára. 14 A tinktúrák megfelelő használata viszont várhatóan nem képviseli ezt az alkoholfogyasztási szintet. A tinktúra használata szoptatás alatt nem tűnik kiadásnak, mivel nincs bizonyíték arra, hogy egy anya sört vacsorázik, vagy egy pohár bort egy-két buliban élvez. 30

Materia Medica

Emberi

Szárított gyógynövény: 3-10 g naponta, legfeljebb 6-szor naponta akut állapotok esetén

Infúzió, forró: 5-30 g/csésze víz, 1 csésze teával, naponta legfeljebb 6-szor

Tinktúra (25% -60% etanol formájában kapható; alacsonyabb dózisokat alkalmaznak magasabb etanolkészítményeknél): 1: 2 vagy 1: 3: 3-5 ml naponta, legfeljebb 6-szor akut állapotok esetén

Kis állat:

Szárított gyógynövény: 25-300 mg/kg, napi felosztás (optimális esetben, TID)

Infúzió: 5-30 g/csésze víz, kg-½ csésze/10 kg (20 lb) sebességgel adagolva, napi elosztás (optimális esetben, TID)

Tinktúra (általában 25% -60% etanolban) (alacsonyabb adagok magasabb etanolkészítményekhez társulnak): 1: 2-1: 3: 0,5-1,5 ml/10 kg (naponta (optimálisan, TID) és hígítva vagy más gyógynövényekkel kombinálva. Nagyobb dózisok lehetnek megfelelőek, ha a gyógynövényt egyedül használják, és nem egyesítik képletben.

A kamilla egészségét elősegítő előnyei az idősek körében

Tinktúra

A kamilla tinktúráját úgy állítjuk elő, hogy a kamilla virágainak egy részét összekeverjük 5 rész 45% (w/v) etanollal. A tinktúra a gyermekek nyári hasmenésének korrigálására használható. A kamillát tisztítószerekkel együtt is használják, hogy megakadályozzák a görcsöket. A tinktúra egy kamilla virágvirágként is elkészíthető négy rész vízben, 12% szemcsés alkohollal [54]. A készítmény javasolt adagja 6–12 csepp napi 1-3 alkalommal. A kivonat 10–15 szem dózisban, mirhával és vaskészítményekkel kombinálva, erős és kényelmes tonikot is ad pirula formájában. A virágok folyékony kivonatát 3-4 g-os dózisban vesszük; az olaj adagjában 1/2 - 3 csepp.

A gyógynövény alapelvei

A gyógynövény erősségének (w: v arány) kiválasztása tinktúrák használata esetén

A tinktúra erősségét a tömeg és a térfogat (w: v) arányon alapulva a botanikai készítmények tárgyalják. A képlet elkészítésekor a szakembernek meg kell határoznia a képletben szereplő egyes gyógynövények erősségét. Az extraktum erőssége és a klinikai hatékonyság kapcsolata vita tárgya, és ezt rosszul értékelték. A szakemberek számára is elérhető készítmények nagymértékben változnak, az 1: 1 folyékony kivonatoktól (FE) az 1: 5 kivonatokig a gyakran használt gyógynövényeknél, és 1:10 az erősen erős, korlátozott vagy potenciálisan veszélyes gyógynövényeknél. Történelmileg az európai gyógynövény-kezelők elsősorban az 1: 1 FE-re és az 1: 5 és az 1:10 erősségű nagyobb hígításokra támaszkodtak, meglehetősen nagy dózisok szükségesek az 1: 5 kivonatokhoz. Sajnos az USA piacán annyi a variabilitás, és olyan tényezők sokfélesége van, amelyek meghatározzák a termék tényleges hatékonyságát, hogy nehéz meghatározni a rendelkezésre álló különféle erősségek eredő klinikai különbségét, a különbség elméleti és kissé önkényes.

Klinikai gyakorlat: Első lépések

Susan G. Wynn, Barbara J. Fougère, az állatorvosi gyógynövénygyógyászatban, 2007

INDÍTÓ BERENDEZÉSEK

A tinktúrák ideális formát jelentenek a klinikán való használatra, a hosszú eltarthatósági idő és a könnyű keverés miatt. Az egyszerű képletek elkészítéséhez az adagolónak ismernie kell az adagolandó képlet mennyiségét. Általában 1 uncia, 2 uncia, 4 uncia és 8 uncia palackokra vagy 25 ml, 50 ml, 100 ml vagy 200 ml tartályokra van szükség.

A kezelőorvosnak figyelembe kell vennie a beteg adagjának heti adagját és összmennyiségét, és el kell kezdeni annyi pótlással, hogy kb. 2 hétig tartson. Például egy 20 kg-os kutyának (10 kg), amelynek képlete öt gyógynövényt tartalmaz, napi 2 ml-es adagra lenne szüksége; 2 × 14 = 28 ml, tehát egy 1 uncia vagy 25 ml-es palacknak elegendő tápszert kell tartalmaznia, adni vagy venni egy keveset, ha a beteget 12 nap múlva tervezik visszatérni. A 14. fejezet sokkal részletesebben ismerteti az adagolást, és gondosan tanulmányozandó.

Az a berendezés, amelyre a legnagyobb szükség lesz, egy osztott henger, amellyel milliliterben lehet mérni a mennyiségeket. (A teljes gyógyszertári felszerelést a 14. fejezet tartalmazza.) Az intézkedést a bal kézben tartják, a gyógynövényeket pedig egyenként adják ki egy sorban. Gondoskodni kell a gyógynövények felsorakoztatásáról vagy egyenként kiadagolásáról, mert könnyen megszakítható az ember, és nem emlékszik arra, hogy mit tettek utoljára a hengerbe. A gyógynövényeket vissza kell adni a polcra a megfelelő helyükön (a nyugati nevek szerinti ábécé szerinti elrendezés megkönnyíti azok megtalálását).

A szakember a laboratóriumi napokból felidézheti, hogy a meniszkot szemmagasságban vízszintesen mérik. Először is, minden egyes gyógynövényt ki kell mérni, és az adagoló palackba kell tenni. A sebesség és a magabiztosság növekedésével a szakember egymás után megmérheti az összes lombikban lévő gyógynövényt, majd a teljes mennyiség kiadagolható az adagolópalackba. Az a kockázat, amelyet meg kell óvni, magában foglalja a helytelen számítást és a túl sok vagy túl kevés gyógynövény hozzáadását egy adott képlethez.

Amikor a szakember úgy döntött, hogy a betegnek több gyógynövényre van szüksége, mint amennyit egy palackba be lehet illeszteni vagy terápiás koncentrációban lehet biztosítani, fontolóra kell vennie néhány gyógynövény tablettázott vagy friss formában történő nyújtását. Például nagy mennyiségű áfonya adható kapszula formájában egy palackban lévő formula mellett.

A tölcsér egy másik hasznos eszköz a gyógynövények továbbítására a lombiktól az üvegig. Ezt egy biztos kéz is elérheti. A gyógynövények megfestik a betegnyilvántartásokat és a pad tetejét, ezért a szakembernek fel kell készülnie.

A képletet részekben vagy százalékokban állítják össze, a beteg által igényelt térfogatig. (A mérőpohár kevésbé pontos, de kezdetben működhet.) A tölcsérek hasznosak a tinktúra adagoló palackokba öntéséhez (23-3. Doboz).

A jogorvoslat előkészítése

Steven B Kayne PhD MBA LLM MSc (Med Sci) DAgVetPharm FRPharmS FCPP FIPharmM FNZCP MPS (NZ) FFHom, a homeopátiás gyógyszertárban (második kiadás), 2006

Kivonás

Az anyatinktúrák azok a folyékony készítmények, amelyek megfelelő alapanyag alkohol/víz keverékekkel történő extrahálásával jönnek létre, és amelyek a legtöbb homeopátiás gyógyszer előállításának kiindulópontját képezik. A friss növényeken (amelyek kilogrammonként kb. 350 ml gyümölcslét hoznak létre) és a pozsgás növényeken (amelyek a növényi betakarítás kétszeresét is elérik) szokásos perkolációs, macerációs és préselési technikákat alkalmaznak, míg a szárított mintákat főként alkoholos permetezésnek vetik alá. a 4.2. ábrán bemutatottakhoz hasonló oszlop .

Kimutatták, hogy az extrakciós folyamatban felhasznált alkohol koncentrációja befolyásolhatja a végtermék minőségét, és hogy a legjobb oldószer a 70 tömeg/térfogat% alkohol (Nandi, 2002).

A kapott oldatok feszülnek és tartalmazhatnak egy rész gyógyszert, három rész anya tinktúrát, bár ez az erősség az alkalmazott fajtól és monográfiától függően 10-50% között változhat. Ha a végső tinktúra az eredeti gyógyszer koncentrációjának tizedét képviseli, akkor valójában 1x hígítás.

Az anyatinktúrák elkészítésének módszerei különböznek az FrHomP és a HAB között. Az előbbiben azt állítja, hogy az anyagot legalább 3 hétig macerálják, míg a HAB meghatározza, hogy legalább 10 napig hagyják 20 ° C-ot meg nem haladó hőmérsékleten.

A későbbi életben, 1835 körül, Hahnemann beszámolt arról, hogy abbahagyta az anyatinktúrás módszer alkalmazását az oldható alapanyagok potenciájának előkészítéséhez, és inkább nyers növényi gyógyszereket, expresszált gyümölcsleveket és friss növényeket dolgozott fel laktózzal eldörzsölve (Dellmour, 1994). A dörzsölés a porok mozsárban történő őrlése mozsártörővel. Ez az elsődleges keverési mód, amelyet homeopátiában porított hígítások készítésére használnak. Kezdetben ezt az eldörzsölési folyamatot a 12c szintre vitték, de ezt követően a 3c-re váltott, nagyobb folyadékformájú hatékonyságot produkálva. Az anyatinktúrákból és oldatokból előállított gyógyszerekhez képest ez előnyösebb hatást fejtett ki, hosszabb eltarthatóságot és megtartott összetevőket. Hahnemann összesen 54 ásványi és növényi gyógymódot dolgozott fel ilyen módon. Bár hasznosnak tűnik, a módszert a modern gyártók általában nem alkalmazzák, csak oldhatatlan anyagokra.

Két másik módszer áll rendelkezésre, bár Hahnemann azt állította, hogy különböző fokú terápiás aktivitással rendelkező gyógyszereket állítottak elő.

Hahnemann a korai orvosi szakirodalom tanulmányából tudott a porított arany gyógyszeres felhasználásáról, és 1818-ban az Aurumot (mint aranylevelet) laktózzal eldörzsölte, és megállapította, hogy az 1c hatékonyság hatékony az öngyilkossági depresszió kezelésében. Triturálta a gyógymódot, hogy nagyobb hatékonyságot produkáljon, majd azt javasolta, hogy a folyamatot általános módszerként alkalmazzák az alacsonyabb hatású gyógymódok homeopátiás gyógyszertárban történő elkészítésére.

Oldhatatlan vegyi anyagokkal, például Aurum (arany), Plumbum (ólom) vagy kén (és sok izopátiás készítmény) a szilárd anyagot precízen és dokumentáltan mozsártörővel és mozsárral kell aprítani és sorozatosan hígítani laktózporral. A folyamatot meleg, száraz légkörben, tökéletesen tiszta berendezéssel kell végrehajtani. A HAB szerint a laktózt három részre kell osztani, és a hígítószer egyharmadát a kiindulási anyaggal 6 percig eldörzsölik, majd egy spatulával 4 percig kaparják le a habarcsról és a mozsártól. A folyamatot megismételjük, mielőtt a második és a harmadik alikvotot hasonló módon adnánk hozzá. A dörzsöléshez szükséges idő és fizikai erőfeszítés a feldolgozott anyagtól függően változhat. A kemény anyagok (pl. Zincum met) finomabb részecskéket termelnek, mint a lágy anyagok (pl. Plumbum met). A Ferrum met triturálásakor a nedvességet el kell távolítani a habarcs időnkénti felmelegítésével.

A kapott triturát összenyomható közvetlenül triturációs tablettákká vagy por formájában adható be, ha a gyógymódra olyan erősségekben van szükség, ahol még oldhatatlan. Általában azonban az eldörzsölés addig folytatódik, amíg a részecskeméretet kellően nem csökkentik az oldat elkészítésének megkönnyítésére, általában három-hat soros hígítás után, az alkalmazott skálától függően. Ezt a megoldást olykor pontatlanul anyatinktúrának nevezik, de valójában hatszoros, vagy akár nyolcszoros hatékonyságú lehet. Ettől a ponttól kezdve a következő szakaszban ismertetett szokásos potencírozási eljárás követhető. Egyes gyógymódok ezért nem állnak rendelkezésre anyatinktúrákként vagy nagyon alacsony hatásúak; például a kén első hatékonysága, amelyet vak tabletták felszíni beoltásával állíthatunk elő, hatszoros. (A szállító tanácsot adhat ebben az ügyben.)

Oldható vegyszerek esetében először ismert koncentrációjú oldatokat készíthetünk desztillált vízben vagy alkoholban. Az Argent nit 10% -os (1x-nek megfelelő) oldat, míg a Merc cián és a Kali permanent 1% -os (2x vagy 1c-nek megfelelő) oldatként készül. Van olyan extrakciós eljárás is, amely az alkohol és a glicerin egyenlő tömegének használatán alapul növényi eredetű nyersanyagokon, például rügyeken, hajtásokon vagy ritkábban gyökérzeten, magokon vagy kéregön (Belgian Pharmaceutical Society, 1995).

Agyspecifikus mitokondriális amino-acil-tRNS-szintetáz rendellenességek

Megkülönböztető diagnózis

Az eset öregedésével azonban az MRI progresszív cerebellaris atrófiát mutatott, és az agy érintettsége nyilvánvalóvá vált a bilaterális cisztás encephalomalacia és a corpus callosum elvékonyodásával. Progresszív mikrocefália alakult ki nála. Megoldhatatlan rohamai voltak és súlyos globális késedelme volt. Pontine részvétele jelen volt, bár kicsi. Az MRS-en egy 1,33 ppm-es tejsavcsúcs a bazális ganglionok voxeljeiben oxidatív foszforilációs hibára utal. A rendszer egyéb részvétele minimális volt. Ezek a tulajdonságok most növelik a PCH-rendellenesség, és különösen a mitokondriális pontine cerebellar hypoplasia (PCH) valószínűségét.

Legalább 10 típusú PCH létezik, a PCH1 - PCH10. Ezeket az MRI vizsgálat alapján nehéz megkülönböztetni, bár vannak különbségek. Néhányuknak a CNS-n kívüli eredményei vannak; A PCH1B progresszív izomsorvadást mutat be; A PCH7 mikropénissel/kétértelmű nemi szervekkel rendelkezik; és a PCH5 súlyos prenatális kezdettel rendelkezik. Mindegyik mikrocefáliás. Specifikus génmutációk társultak a PCH3 és PCH7 kivételével mindegyikhez.

A mitokondriális rendellenességek kialakulóban lévő csoportja az aminoacil-tRNS szintetázok hibáinak tudható be, amelyek részt vesznek az genetikai információnak az mtDNS-ből a légzési lánc fehérjéibe történő átvitelében. Ezek a szintetázok úgy indítják el a mitokondriális fehérjeszintézist, hogy specifikus tRNS-t töltenek be rokon aminosavába. A nem teljesen ismert mechanizmus révén a 17 aminoacil-tRNS-szintetáz közül, amelyek mitokondriális specifikusak (mt-ARS), hat kapcsolódik agy-specifikus rendellenességekhez (1. táblázat). Az arginil-tRNS-szintetáz RARS2 gén mutációiról először egy súlyos infantilis PCH-ban számoltak be [4]. A RARS2 által kódolt mitokondriális rendellenességeket legalább kilenc esetben találtak, és mindegyikük lapító vagy pillangó alakú kisagy, progresszív (ha vizsgálják) agyi térfogatcsökkenés és egybehangzó mikrocefália. Két esetben szignifikáns légzési lánchibákat figyeltek meg. A tejsavas acidózist hat esetben figyelték meg (esetünket is beleértve). Minden esetben súlyos globális fejlődési késés volt tapasztalható. Ezek a jelek és tünetek esetünkben RARS2 hibára utalnak.

Asztal 1. Mitokondriális specifikus amino-acil-tRNS-szintetázok, amelyek többnyire agy-specifikus betegséghez kapcsolódnak

GeneCognate Acylamino tRNS SynthetaseKlinikai fenotípus

EARS2	Glutamil-tRNS szintetáz	Leukoencephalopathia thalamus agytörzzsel és kisagyi érintettséggel; OXPHOS-hibák, magas laktáttartalom; máj (homozigóta mutáció); csecsemő kezdete a
FARS2	Fenilalanil-tRNS-szintetáz	Agyi atrófia, a bazális ganglionok jelváltozása, a kisagy megkímélése; OXPHOS-hibák, magas laktáttartalom; súlyos epilepszia; csecsemő kezdete
DARS2	Aszpartil-tRNS szintetáz	Leukoencephalopathia agytörzs és gerincvelő érintettséggel; magas laktáttartalom; gyermekkor - felnőttkor kezdete b
MARS2	Metionil-tRNS szintetáz	Leukoencephalopathia corpus callosum elvékonyodásával, korticalis és cerebellaris atrophiával; gyermekkor - felnőttkor kezdete c
RARS2	Arginil-tRNS szintetáz	Pontocerebelláris hypoplasia/atrófia, progresszív agy-fehér anyag atrófia/veszteség; magas laktátszint, súlyos epilepszia és globális fejlődési késés; csecsemőkor - gyermekkori kezdet d
CARS2	Ciszteinil-tRNS-szintetáz	Leukoencephalopathia, agyi atrófia agytörzs érintettséggel; súlyos epilepszia, magas laktátszint; progresszív fejlődési hanyatlás; gyermekkori kezdet

OXPHOS, oxidatív foszforilezés.

egy leukoencephalopathia thalamus és gerincvelő érintettséggel laktát emelkedéssel: LTBL. b Leukoencephalopathia thalamusszal és agytörzs érintettség laktát emelkedéssel: LBSL. c Autoszomális recesszív spasztikus ataxia leukoencephalopathiával (ARSAL). d Pontocerebellar hypoplasia 6 (PCH6).