A zsírnövelő gén rejtélye „megoldva”

Írta: James Gallagher
Egészségügyi és tudományos riporter, a BBC News

megoldva

Nemzetközi tudóscsoport megoldotta egy genetikai hiba rejtélyét, amely minden hatodikban nagymértékben növeli az elhízás kockázatát.

Az elhízás génjének, az FTO-nak a változatát egy nagyobb hashoz kapcsolták, de ennek oka bizonytalan volt.

A The Journal of Clinical Investigation folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy a zsíros ételeket csábítóbbá tette és megváltoztatta az éhség hormon, a ghrelin szintjét.

Az elhízás szakértői szerint a ghrelinre irányuló gyógyszerek csökkenthetik a súlygyarapodást.

Erős családi kapcsolat áll fenn az elhízással, és úgy gondolják, hogy az ember genetikai kódja fontos szerepet játszik a túlsúlyosodás kockázatában.

Az embereknek két példányuk van az FTO génből - egy-egy szülőtől -, és mindegyikük magas és alacsony kockázatú formában van. Úgy gondolják, hogy az FTO gén két magas kockázatú kópiájával rendelkezők 70% -kal nagyobb valószínűséggel elhíznak, mint azok, akik alacsony kockázatú génekkel rendelkeznek.

De senki sem tudta, miért.

Hormonális

A University University London kutatói által vezetett csapat két férficsoportot tesztelt. Mindegyikük normál súlyú volt, de az egyik csoportban a magas kockázatú FTO gének voltak, a másikban pedig az alacsony kockázatú.

Az első tesztek az étkezés mindkét oldalán a ghrelin hormon szintjét vizsgálták, minden csoportból 10 férfiban.

Az éhséget okozó hormon szintje az étkezés után a magas kockázatú betegeknél nem csökkent annyira. A ghrelin szintjük is gyorsabban emelkedni kezdett.

Külön tesztekben egy étkezés utáni agyi vizsgálat további különbségeket mutatott a két csoport között. A magas kockázatú génekkel rendelkező férfiak a magas zsírtartalmú ételek képeit vonzóbbnak találták, mint az alacsony kockázatú férfiak.

Dr. Rachel Batterham, a University College London elhízáskutató központjának vezetője a BBC News honlapjának elmondta: "Az agyuk úgy van kialakítva, hogy különösen érdeklődjenek a magas kalóriatartalmú ételek iránt."

Azt mondta, hogy "biológiailag programoztak többet enni".

Dr. Batterham szerint annak megértése, hogy az FTO hogyan befolyásolja a túlsúlyosodás esélyét, segít a betegeknek.

Szerinte az olyan testmozgás, mint a kerékpározás, kiváló módszer a ghrelinszint csökkentésére, és jelentős mennyiségű kutatást végeztek a hormonkezelő gyógyszergyárak.

Hozzátette: "A fehérje étkezés is csökkenti a ghrelin mennyiségét, így minden, ami elnyomja a ghrelint, nagyobb valószínűséggel lesz hatékony FTO betegeknél."

Az FTO mutációk valószínűleg életmentőek voltak az emberiség történelmének egy pontján, amikor a font nyáron történő hámozása segített az embereknek a tél túlélésében.

A megállapításokat kommentálva Steve Bloom professzor, a londoni Imperial College munkatársa elmondta: "Tudjuk, hogy túl sok étellel rendelkező társadalomban túlevés hajlamos, és nincs szükség mozgásra.

"Lassan felfedezzük azokat a tényezőket, amelyek túlsúlyossá tesznek minket, és ez a tanulmány nemcsak az éhséghormon, a ghrelin magasabb szintjének bemutatását, hanem a ghrelin működésével összefüggő agyi változásokat is magában foglalja, fontos előrelépés."

A tanulmányt a Rosetrees Trust és az Orvosi Kutatási Tanács finanszírozta.