A családalapú súlykontroll program hatékonysága az óvodáskorú gyermekek számára az alapellátásban

Teresa Quattrin

a Gyermekgyógyászat és

b Női és Gyermekkórház, Buffalo, New York

James N. Roemmich

a Gyermekgyógyászat és

b Női és Gyermekkórház, Buffalo, New York

Rocco Paluch

a Gyermekgyógyászat és

b Női és Gyermekkórház, Buffalo, New York

Jihnhee Yu

c Biostatisztika, Buffalo Egyetem, Buffalo, New York; és

Leonard H. Epstein

a Gyermekgyógyászat és

b Női és Gyermekkórház, Buffalo, New York

Michelle A. Ecker

a Gyermekgyógyászat és

b Női és Gyermekkórház, Buffalo, New York

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS:

Az alapellátásban végzett, túlsúlyos óvodás korú gyermekek és túlsúlyos szülők innovatív, családalapú beavatkozásának hatékonyságának tesztelése.

MÓD:

Azokat a gyermekeket, akiknek BMI-je ≥85. percentilis, és túlsúlyos szülőt randomizálták az intervencióra vagy az információ-ellenőrzésre (IC). A képzett személyzet diétás és fizikai/mozgásszegény tevékenységeket oktatott a szülőknek 6 hónapon keresztül (10 csoportos megbeszélés és 8 hívás). A beavatkozásban részesülő szülők szintén viselkedésmódosítást kaptak. A kezelésre irányuló szándék elemzését varianciamodellek vegyes elemzésével végeztük, hogy teszteljük a gyermek százalékának változását a BMI (% OBMI) és a z-BMI fölött, valamint feltárjuk a kezelési válasz csoportbeli különbségeinek lehetséges moderátorait.

EREDMÉNYEK:

A 105 randomizált családból kilencvenhat indította el a programot: 46 gyermek (31 lány/15 fiú) az intervencióban és 50 (33 lány/17 fiú) az IC-ben, 33 és 39 anya, 13 és 11 apa pedig intervencióban és IC-ben ill. A kiindulási jellemzők nem különböztek csoportonként. Az intervenciós csoportba tartozó gyermekeknél az OBMI és a z-BMI% -a nagyobb volt a 3. és 6. hónapban, mint az IC-hez rendelt gyermekeké (P KULCSSZAVAK: elhízás, alapellátás, százalék a BMI fölött, óvodáskorú gyermekek

A tárgyról ismertek:

A túlsúlyos gyermekeket veszélyeztetheti az elhízott felnőtté válás, különösen akkor, ha elhízott szülőjük van. A családon alapuló magatartási beavatkozások, amelyeket nagyrészt speciális körülmények között hajtanak végre, hatékonyságot mutattak a súlykontrollban ≥ 8 éves fiataloknál.

Mit ad ez a tanulmány:

Ez a tanulmány bemutatja az alapellátási környezetben megvalósítandó családi alapú viselkedési súlykontroll program hatékonyságát. A munka aláhúzza annak fontosságát, hogy a gyermekorvosok korán beavatkozjanak, és figyelmüket a gyermekről a családra helyezzék át.

A 2 és 5 év közötti óvodáskorú gyermekek körében az elhízás prevalenciája az elmúlt 3 évtizedben megduplázódott 5,0% -ról 10,4% -ra 1, és a túlsúly elterjedése jelenleg az ilyen korú gyermekek 34,7% -a. 2 Az elhízás nyomon követi az egész fejlődést, és a 3–5 éves elhízott gyermekek 52% -a felnőttként elhízott marad. 3 A gyermek elhízásának kockázata felnőttként a túlsúlyos gyermek és a szülői elhízás együttes funkciója. A szülő étkezési és tevékenységi szokásainak, valamint az elhízásnak a gyermeke túlsúlyához való hozzájárulása jól ismert. 4, 5 A szülők változása az egészségesebb szokások felé, a közös családi étkezési és tevékenységi környezet módosítása, az egészségesebb magatartás támogatása és az új magatartás modellezése mind a gyermek, mind a szülő súlyának változásához vezető tényezők. 6 - 10 Jelentős bizonyíték áll rendelkezésre az elhízás kezelésére a speciális elhízási klinikákon a ≥ 8 éves fiatalok számára, de kevesebb a korai beavatkozás kutatása, különösen az alapellátás területén. 11, 12 Ezért innovatív programokra van szükség a túlsúlyos fiatalok fiatal korban történő kezelésére, hogy csökkentse a felnőttkorban fennálló túlsúly kockázatát és megakadályozza a korai, elhízással összefüggő társbetegségek megjelenését. 13 - 16

A tanulmány célja egy innovatív, családalapú intervenciós program hatékonyságának tesztelése volt, amelyet túlsúlyos/elhízott, 2-5 éves gyermekek és túlsúlyos szülők kezelésére terveztek az alapellátásban. Feltételeztük, hogy a családon alapuló viselkedési beavatkozásra randomizált gyermekek és szülők nagyobb százalékos csökkenést mutatnak a BMI-nél (% OBMI) és a BMI-nél, összehasonlítva az információ-kontrollra (IC) randomizált gyermekekkel és szülőkkel, és hogy a gyermek és a szülő adipozitása megváltozik pozitívan korrelálna.

Mód

A vizsgálatot a Buffalo Női és Gyermekkórház és a Buffaloi Egyetem intézményi felülvizsgálati testületei hagyták jóvá, és a Helsinki Nyilatkozattal összhangban végezték el. Miután írásban megalapozott beleegyezést adott gyermekükhöz, és átesett a szűrésen, 12 gyermek-szülő diadák blokkjait véletlenszerű számgenerátor alkalmazásával randomizálták a beavatkozáshoz vagy a nem szerinti rétegzéshez. Az egyes blokkokon belül a beavatkozási és IC csoportokat párhuzamosan futtattuk.

A kezelési összetevők mindkét csoportban közösek

Mindkét kezelési ág tíz 60 perces, 6 hónapos foglalkozást tartalmazott (4 hetente, 2 kéthavonta és 4 havonta), amelyek során a következetes csoportvezető diétás/fizikai és mozgásszegény tevékenységeket oktatott, és a képzett személyzet aktív játékokat folytatott. A szülők a megbeszélések között 8 telefonhívást kaptak egy kijelölt „edzőtől”. A didaktikai csoporttalálkozók során a csoportvezető utasította a szülőket az egyes étkezési csoportok megfelelő adagméretére és napi adagjának számára, hogy gyermekük napi 1000-1400 kalória ajánlott energiafogyasztást fogyasszon (a gyermek életkorától függően). 17, 18 A szülők heti 0,5–1 font súlycsökkentési célt kaptak a gyermek számára, hogy fokozatosan csökkentse az OBMI% -át. A gyermek fizikai aktivitásának célja napi 60 perc volt 10 perc vagy annál hosszabb blokkokban, az ülő tevékenység célja pedig a tévé és a képernyő időtartamának 19-re történő korlátozása volt.

Minta méretre vonatkozó szempontok

Egy 12 hetes kísérleti vizsgálatban az OBMI% -os 6,5% -os (SD 21%) csökkenése alapján 20 kiszámítottuk, hogy egy vegyes hatású modellben egy 108 alanyból álló mintának legalább 85% -os erővel kellett rendelkeznie a kezelési különbség kimutatására, ha a beavatkozás és az IC csoport között ≥8,7% különbség maradt fenn a vizsgálat során. Az első kohorsz 2008 októberében kezdte meg a vizsgálatot, és az összes kohorsz 6 hónapig fejeződött be 2011 decemberéig. A toborzást 105 családnál zártuk le, mert az előzetes elemzések az elsődleges eredmény hatékonyságát jelezték.

Statisztikai analízis

Összefüggés a gyermek% OBMI és a szülő BMI között.

Vita

Határozottan bátorítottuk a bevitel és az aktivitás monitorozását a gyermek és a szülő önellenőrzése érdekében. Bár ezek sok magatartási erőfeszítést igénylő, igényes feladatok, korábban kimutatták, hogy előrejelzik a súly kimenetelét, és valószínűleg hasznosak voltak tanulmányunkban is. 34 - 36 A megfigyelést jelentősen leegyszerűsítették olyan ikonok használatával, amelyeket a szülők, sőt az idősebb gyermekek is könnyedén átléphettek, hogy nyomon kövessék a gyermekek és a szülők étkezési csoportjainak adagolását, valamint az aktív és ülő viselkedést.

Következtetések

A gyermekgyógyászati klinika környezetében a kisgyermekek és a magatartási súlykontrollt végző szülők egyidejű megcélzása a gyermekek OBMI% -ának és z-BMI-jének, valamint a szülők BMI-jének nagyobb csökkenéséhez vezet a szülő és a gyermek testsúlyának változásával összefüggésben. A kisgyermek túlsúlyának megelőzésére és kezelésére vonatkozó ajánlások végrehajtásához elengedhetetlen a szülői viselkedés megváltoztatása és az egészséges viselkedés modellezése. Ezért a gyermekorvosoknak családalapú megközelítéssel kell megközelíteniük a súlykontrollt, hogy sikeresen megállítsák a túlsúlyos fiatal gyermek előrehaladását az elhízás felé. Javasoljuk azt a modellt, amelyben a gyermekorvosok a gyermekről a családra helyezik a hangsúlyt, a felnőtt orvosok pedig a felnőttről a családra.

Köszönetnyilvánítás

Köszönetet mondunk a gyermekeknek és a családoknak, akik részt vettek ebben a tanulmányban. Hálásak vagyunk kutató személyzetünknek, Amanda Aylernek, az MPH-nak is; Elissa Ortolani; Lisa Rychlicki, RD; és Megan Russell, MS, CAS. Köszönjük Sherry Ortiznak a kéziratok előkészítésében nyújtott segítségét.