A nagy volumenű zsírleszívás hosszú távú hatásai a szívkoszorúér betegség metabolikus kockázati tényezőire

B. Selma Mohammed

1 Geriátriai és táplálkozástudományi osztály, Humán Táplálkozási Központ, Washington Egyetem Orvostudományi Kar, St. Louis, Missouri, USA.

Samuel Cohen

1 Geriátriai és táplálkozástudományi osztály, Humán Táplálkozási Központ, Washington Egyetem Orvostudományi Kar, St. Louis, Missouri, USA.

Dominic Reeds

1 Geriátriai és táplálkozástudományi osztály, Humán Táplálkozási Központ, Washington Egyetem Orvostudományi Kar, St. Louis, Missouri, USA.

V. Leroy Young

1 Geriátriai és táplálkozástudományi osztály, Humán Táplálkozási Központ, Washington Egyetem Orvostudományi Kar, St. Louis, Missouri, USA.

Samuel Klein

1 Geriátriai és táplálkozástudományi osztály, Humán Táplálkozási Központ, Washington Egyetem Orvostudományi Kar, St. Louis, Missouri, USA.

Absztrakt

BEVEZETÉS

A hasi elhízás a szívkoszorúér-betegség (CHD) metabolikus kockázati tényezőihez kapcsolódik, beleértve az inzulinrezisztenciát, az orális glükóz tolerancia romlását, a diszlipidémiát és a megnövekedett vérnyomást (1). Az étrend által kiváltott zsírvesztés az elhízott betegek számára ajánlott, akiknél ezek a kardiometabolikus rizikófaktorok vannak, mert még a mérsékelt (például 10% -os) testsúlycsökkenés egyszerre javítja az összes kockázati tényezőt (1–3). Sajnos a sikeres hosszú távú testsúly-kezelést önmagában az életmód-terápiával nehéz elérni (4), ami jelentős érdeklődést váltott ki az új, biztonságos és hatékony elhízási kezelési lehetőségek kifejlesztése iránt.

Korábban értékeltük a zsírleszívási műtét terápiás eszközként történő alkalmazását a hasi elhízásban szenvedők kezelésében (5). Adataink azt mutatták, hogy nagy mennyiségű hasi szubkután zsírszövet (SAT) eltávolítása (SAT)

10 kg) nem javította a CHD kockázati tényezõit vagy az inzulinérzékenységet az alanyok értékelésénél

10 héttel a zsírleszívás elvégzése után. Felvetődött azonban, hogy a zsírleszívás által kiváltott - zsírszöveti gyulladás biztosíthatta a metabolikus előnyök kimutatását alanyunkban, és hogy hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy a posztprocedúra utáni gyulladás teljesen alábbhagyjon (6–9).

Jelen tanulmány célja annak a hipotézisnek az értékelése volt, hogy a nagy volumenű zsírleszívásnak hosszú távon jótékony hatása van a CHD kockázatára, amelyet a 10–12 hetes utómunkálatok utáni kiértékelésünk során elmulasztottak. Ezért hosszú távú longitudinális értékeléseket végeztünk a testösszetételről és az anyagcsere CHD kockázatáról egy olyan alcsoportban, akik részt vettek az eredeti vizsgálatunkban.

MÓDSZEREK ÉS ELJÁRÁSOK

Tárgyak

A 15 nő (47%) közül, akik részt vettek egy korábbi vizsgálatban, amely a rövid távú hatásokat értékelte

10 hét) nagy mennyiségű zsírleszívás a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőin (5) hét nő vállalta, hogy részt vesz ebben a hosszú távú nyomon követési értékelésben. Az eredeti vizsgálat minden alanyának hasi elhízása volt, és a derék kerülete> 100 cm volt. Az alanyok átfogó orvosi értékelést végeztek, amely magában foglalta az anamnézist és a fizikai vizsgálatot, valamint a szokásos vér- és vizeletvizsgálatokat. Valamennyi alany írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést adott, mielőtt részt vett ebben a tanulmányban, amelyet a St. Louis-i Washingtoni Egyetem Orvostudományi Karának Humántudományi Bizottsága és az Általános Klinikai Kutatóközpont Tanácsadó Bizottsága (GCRC) hagyott jóvá. Louis.

Dizájnt tanulni

Alapszintű értékelések a zsírleszívás előtt

Az alanyokat egy éjszakán át (12 óra) koplalás után vették fel a GCRC-be. 2 órás orális glükóz-tolerancia tesztet hajtottak végre. Katétert helyeztünk egy antecubitalis kézi vénába, amelyet termosztáttal vezérelt doboz segítségével 55 ° C-ra hevítettek, és így artériás vérmintákat kaptak. Miután kiindulási vérmintákat nyertek (idő = 0) a plazma glükóz, alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) koleszterin, nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) koleszterin és triglicerid (TG) koncentrációk meghatározásához, az alanyok 75 g glükózt fogyasztottak. A vérmintákat 30, 60, 90 és 120 perccel vettük a glükóz bevétele után a plazma glükózkoncentrációjának meghatározása céljából.

A teljes testzsírt és a zsírmentes tömeget kettős energiájú röntgenabszorptiometriával határoztuk meg (Delphi-W densitométer; Hologic, Waltham, MA). A hasi SAT, a zsigeri zsírszövet és a comb zsírszövet tömegét mágneses rezonancia képalkotással (Siemens, Iselin, NJ) számszerűsítettük. Nyolc, 10 mm vastag szeletképet kaptunk az L4 - L5 intervertebrális térnél és a sípcsont mediális condoyle felső határánál és annak közelében, és elemeztük a szubkután és intracompartmentalis (hasi vagy izom) zsírszövettartalmat ( 10).

Zsírleszívási eljárás

Miután elvégeztük az összes kiindulási értékelést, mindegyik alany nagy mennyiségű tumeszcens zsírleszíváson esett át. A felszíni és mély szubkután hasi zsírt elsősorban eltávolították, de kisebb mennyiségű zsírt távolítottak el a karokból, a szárakból, a csípőből és a combokból, hogy további kozmetikai előnyöket érjenek el. Átlagosan 18 ± 2 l Ringers Lactate plusz epinefinnel beszivárgott zsírszövet, amely

10 kg hasi szubkután zsírt szívtunk ki minden alanyból.

A zsírleszívás utáni értékelések

Az alanyokat arra utasították, hogy a kezdeti gyógyulási időszak után folytassák szokásos életmódjukat, és hetente mérjék meg magukat otthon. A vizsgálati alanyok mindegyikével telefonon felvették a kapcsolatot, a zsírleszívást követően minden héten legalább egyszer, a zsírleszívást követő 27. hétig, hogy megerősítsék szokásos táplálékfelvételük és fizikai aktivitásuk fenntartását, valamint hogy stabil testtömegük fennmaradjon. A testösszetétel-elemzéseket, a vérvizsgálatokat és a zsírleszívás előtt elvégzett orális glükóz-tolerancia tesztet a zsírleszívás után a 10. és a 27. héten megismételtük, a zsírleszívás után pedig a 84. és 208. hét közötti végső értékelésen.

mintaelemzések

A plazma glükózkoncentrációt glükózanalizátorral (Yellow Springs Instrument, Yellow Springs, OH) határoztuk meg. A plazma összes koleszterin-, HDL-koleszterin- és TG-értékeket enzimatikusan meghatároztuk (Roche/Hitachi 747 Analyzer; Roche Diagnostics Corporation, Indianapolis, IN) kereskedelemben kapható készletek felhasználásával; Az LDL-koleszterint a Friedewald-egyenlettel számoltuk.

Statisztikai elemzések

Az egyirányú varianciaanalízist ismételt mérésekkel, majd Tukey legkevésbé szignifikáns post hoc tesztelésével, ahol indokolt, a testösszetétel, valamint a kiindulási és a zsírleszívás utáni glükóz- és lipidkoncentrációk összehasonlítására használtuk. A ≤0,05 P értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. Valamennyi értéket átlag ± ± egyenértékben fejezzük ki.

EREDMÉNYEK

Testtömeg és összetétel

A testösszetétel-elemzések a zsírleszívás után 10 héttel azt mutatták, hogy a zsírleszívás 9,4 ± 1,8 kg testzsírcsökkenést okozott (a teljes zsírtömeg 16 ± 2% -a), ami a testtömeg és a BMI csökkenését eredményezte, anélkül, hogy a zsírban jelentős változás történt volna -mentes tömeg (1. táblázat). Ezenkívül a hasi SAT térfogata a zsírleszívás után 10 héttel 23 ± 7% -kal csökkent, míg a zsigeri zsírszövet és a comb SAT térfogata nem változott. A testtömegben, a BMI-ben vagy a testösszetétel bármely összetevőjében nem következett be későbbi változás a 27. héten, illetve a zsírleszívás után 84 és 208 hét között elvégzett későbbi elemzések során.

Asztal 1

A vizsgálatban résztvevők testösszetétele és anyagcsere-jellemzői a zsírleszívás előtt és után

Zsírleszívás után Zsírleszívás előtt10 hét27 hét84–208 hét

BMI (kg/m 2)	39 ± 2	36 ± 2 a	36 ± 2 a	36 ± 2 a
Súly (kg)	108 ± 5	101 ± 5 a	102 ± 4 a	101 ± 4 a
Zsírtömeg (kg)	59 ± 4	49 ± 3 a	51 ± 3 a	52 ± 3 a
Hasi SAT (cm 3)	3 793 ± 281	2875 ± 223 a	2844 ± 339 a	3178 ± 266 a
Áfa (cm 3)	1,736 ± 389	1,604 ± 268	1,608 ± 234	1.716 ± 245
Comb SAT (cm 3)	1,846 ± 234	1,797 ± 229	1,888 ± 200	1,813 ± 188
Szisztolés vérnyomás (Hgmm)	124 ± 5	132 ± 4	122 ± 5	133 ± 10
Diasztolés vérnyomás (Hgmm)	70 ± 3	67 ± 5	65 ± 2	72 ± 5
LDL-koleszterin (mg/dl)	109 ± 14	110 ± 13	117 ± 12	95 ± 13
Triglicerid (mg/dl)	120 ± 29	94 ± 11	116 ± 10	108 ± 6
HDL-koleszterin (mg/dl)	48 ± 4	50 ± 6	44 ± 5	42 ± 5
Glükóz (mg/dl)	117 ± 16	105 ± 11	117 ± 18	106 ± 10
Glükóz AUC 2 órás OGTT alatt (mg/dl × 120 perc)	22 390 ± 3 079	20,509 ± 2,177	22 448 ± 3 484	20 857 ± 2 361
HOMA-IR	2,6 ± 0,5	3,0 ± 0,7	3,1 ± 1,0 b	2,7 ± 0,7 c

Az értékek átlag ± s.e.m.

AUC, a görbe alatti terület; HDL, nagy sűrűségű lipoprotein; HOMA-IR, az inzulinrezisztencia homeosztázis modelljének értékelése; LDL, alacsony sűrűségű lipoprotein; OGTT, orális glükóz-tolerancia teszt; SAT, szubkután zsírszövet; Áfa, zsigeri zsírszövet.

CHD kockázati tényezők

A kiinduláskor négy alany normális orális glükóz toleranciával, három pedig 2-es típusú cukorbetegséggel küzdött, amelyet csak orális hipoglikémiás szerekkel kezeltek. A zsírleszívás a vizsgálat időtartama alatt nem változtatta meg a vérnyomást, a plazma LDL-koleszterin, TG, HDL-koleszterin és az éhomi glükózkoncentrációt (1. táblázat). Ezen túlmenően, az orális glükóz-tolerancia teszt során a zsírleszívás utáni 10., 27. és 84–208. Héten a plazma glükózkoncentrációja hasonló volt a zsírleszívás előtt kapott értékekhez (1. ábra).

A plazma glükózkoncentrációi egy 2 órás orális glükóz-tolerancia teszt során, amelyet nagy térfogatú zsírleszívás után (kitöltött kör) és 10 (nyitott háromszög), 27 (nyitott gyémánt) és 84–208 (nyitott négyzet) héttel kaptak. A plazma glükózkoncentráció abszolút érték a kiindulási érték felett (0. idő).

Változások a gyógyszerekben

E vizsgálat 84. és 208. hete közötti időszakban a plazma glükóz- vagy lipoproteinszintjét befolyásoló gyógyszerekkel végzett kezelést egyes alanyokban az elsődleges orvos utasítása szerint megváltoztatták. Három cukorbetegségben szenvedő beteg változást tapasztalt a gyógyszerekben: Az egyik a glimepiriddel és a glargin inzulinnal kezdte a kezelést; az egyik glargin inzulinnal kezdte a kezelést, és ezzel egyidejűleg a pioglitazont 45-ről 30 mg/napra csökkentette; és egy csökkent glükovanciakezelés a t.i.d. licitálni. Két alany kezdett sztatin-terápiát (pravasztatin és rozuvasztatin), egyhez pedig meg kellett emelni a pravasztatin adagját (40–80 mg). Azok közül az alanyok közül, akik nem szenvedtek cukorbetegségben, egy pravasztatinnal és olmezartánnal kezdte a kezelést.

VITA

Ebben a tanulmányban értékeltük a nagy mennyiségű SAT eltávolításának hosszú távú hatását a testösszetételre és a CHD kockázati tényezőkre. Adataink azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy a teljes testzsír-tömeg több mint 10% -kal csökkent (

7% -os testsúlycsökkenés) 1,5–4 évig fennmaradt a zsírleszívás után, az orális glükóz tolerancia, a vérnyomás, a plazma TG, valamint a HDL- és LDL-koleszterin koncentráció nem változott. Ezek a hosszú távú eredmények összhangban vannak a nagy volumenű zsírleszívás után 10 héttel kapott eredményeinkkel (5), és valószínűtlenné teszik, hogy a tartós műtét utáni gyulladás elfedje a zsírleszívás metabolikus előnyeit, amelyekről korábban beszámoltunk. A jelen tanulmány és korábbi tanulmányunk adatai azt mutatják, hogy a zsírleszívás nem eredményez rövid vagy hosszú távú javulást a CHD legfontosabb metabolikus kockázati tényezőinek többségében.

A metabolikus terápiás hatás hiánya vizsgálati alanyinkban feltűnően különbözik az étrend-terápia által kiváltott hasonló vagy még kisebb testzsír-csökkenés várható eredményétől. A testtömeg (zsír) kicsi, hosszú távú csökkenése javítja a glükóz toleranciát és a jelen tanulmányban értékelt egyéb metabolikus CHD kockázati tényezőket (2,3,12–14). Eredményeink arra utalnak, hogy a testzsír csökkentése negatív energiamérleg létrehozásával, amely csökkenti a zsírsejtek méretét, az intraabdominális zsírokat és az ektopiás zsírokat (pl. Intrahepatikus és intramyocelluláris TG-tartalom), szükséges a fogyás metabolikus előnyeinek eléréséhez. A zsír műtéti aspirációja javíthatja a fizikai megjelenést és a működést, de az elhízással járó CHD metabolikus kockázati tényezőket még a testzsír hosszú távú csökkenése után sem. Vizsgálatunk eredményei azonban nem zárhatják ki annak lehetőségét, hogy nagyobb testzsír vagy zsír eltávolítása különböző helyekről anyagcsere javulást eredményezett volna.

Összefoglalva: a hasi SAT nagy mennyiségének műtéti aspirációja a testzsír hosszú távú csökkenése ellenére sem javítja a hasi elhízással járó CHD metabolikus kockázati tényezőket. A terápiás hatás hiánya azt sugallja, hogy a fogyás metabolikus előnyeinek eléréséhez a fogyás negatív energiamérleg előidézésével, nem csupán a zsírszövet tömegének csökkentésével szükséges.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönjük az Általános Klinikai Kutatóközpont ápolószemélyzetének a vizsgálatok elvégzésében nyújtott segítséget, Freida Custodiónak a technikai segítséget és a vizsgálati alanyoknak a részvételüket. Ezt a tanulmányt az Országos Egészségügyi Intézetek támogatták DK 37948, RR-00036 (Általános Klinikai Kutatóközpont) és DK 56341 (Klinikai Táplálkozási Kutatóegység).