A szöveti transzglutamináz elleni autoantitestek magas előfordulása az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek első fokú rokonaiban nem társul a sziget autoimmunitásával

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS—A cöliákia autoimmunitásának mértékének meghatározása 1-es típusú cukorbetegeknél, valamint a sziget és a cöliákia autoimmunitás átfedése nem cukorbeteg rokonaikban.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—A szöveti transzglutamináz elleni IgA antitesteket 433 1. típusú cukorbeteg páciensből és 1442 nem cukorbeteg első fokú rokonból vett szérumban határoztuk meg. A 347 iskolás 97,5. percentilisét meghaladó transzglutamináz antitestekkel rendelkező mintákat IgA anti-endomysialis antitestekre (EMA) is megvizsgáltuk. A szigeti autoimmunitás markereit (szigetsejt-antitestek és inzulin-, glutamát-dekarboxiláz- és protein-tirozin-foszfatáz IA-2 antitestek) korábban minden rokonban mértük.

EREDMÉNYEK- Ismert cöliákia hiányában a transzglutamináz antitestszintek prevalenciája az iskolások 97,5. percentilisénél magasabb volt, cukorbetegeknél 13,4%, nem cukorbeteg rokonoknál 7,0%. Az EMA-kat a transzglutamináz antitestek mellett a probandumok 2,6% -ában és az első fokú rokonok 1,9% -ában találták, de egyetlen iskolás sem. Megállapították, hogy a transzglutamináz antitestek 30 betegből 10-ben és 59 rokonban 30-ban fennmaradnak, és a kezdeti minta után legalább 2 évvel vettek utánkövetési mintákat. A szigeti autoantitestekkel rendelkező 186 nem cukorbeteg rokon közül csak 10-nél volt transzglutamináz antitest.

KÖVETKEZTETÉSEK—Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél és az első fokú rokonoknál magas a celiakia autoimmunitás előfordulása, de nem szignifikánsan korlátozott átfedést találtunk a szigetecske és a lisztérzékenység között. A cöliákia autoimmunitásának magas előfordulása a közös genetikai érzékenységgel magyarázható, és azonosítja azt a populációt, amelyen belül a betegség szűrése indokolt lehet.

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek és felnőttek fokozottan ki vannak téve a lisztérzékenység kockázatának (1–2), és ez a megnövekedett kockázat részben magyarázható a közös genetikai érzékenységgel, mert bár poligének, mindkét betegség a HLA II. Osztályú DQA1 allélokkal társul. * 0,501 és DQB1 * 0,20 (3). Az 1-es típusú cukorbetegséget és a lisztérzékenységet egyaránt autoimmun eredetnek tekintik, és feltételezik, hogy genetikai és környezeti tényezők közötti kölcsönhatás okozza őket (4,5).

Mind az 1-es típusú cukorbetegség, mind a lisztérzékenység hosszú prodromával rendelkezik, amelynek során a szigetországban vagy a bél antigénjeiben autoantitestek detektálhatók a keringésben (6,7). Ezekkel az autoantitestekkel fel lehet használni a szubklinikai szigeteken vagy a lisztérzékenységben szenvedő egyének azonosítását, akiknek nagy a kockázata a betegség kialakulásának (7,8). A szigeti sejt antitestek (ICA) (9) és az IgA anti-endomysialis antitestek (EMA) (7) az 1-es típusú cukorbetegség és a lisztérzékenység érzékeny markerei, de a vizsgálatok munkaigényesek, szubjektívek és nehezen szabványosíthatók. A szigeti antigén GAD, a fehérje tirozin-foszfatáz IA-2 és az inzulin antitestjeinek vizsgálata nagymértékben kiszorította az ICA-vizsgálatot az 1-es típusú cukorbetegség nagy populációinak szűrésében (8), mivel ezeket könnyebb standardizálni és jobban megfelelnek a nagy áteresztőképességnek . A fő endomysialis antigén szöveti transzglutaminázként (tTG) (10) történő legutóbbi azonosítása lehetővé tette érzékeny, nagy áteresztőképességű vizsgálatok kifejlesztését a tTG elleni antitestek számára, amelyek alkalmasak nagy populációk szűrésére celiakia miatt (11–15).

Különböző populációkban végzett vizsgálatok az EMA-k (16–20) és a tTG antitestek (21–23) viszonylag magas prevalenciáját találták az 1-es típusú cukorbetegeknél, felvetve azt a javaslatot, hogy aktívan szűrni kell őket celiakia miatt (24). Néhány tanulmány azonban nem vizsgálta az EMA előfordulását az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek rokonaiban. Boudraa és mtsai. (25) nyugat-algériai 1-es típusú diabéteszes betegek 381 első fokú rokonának 5% -ában talált EMA-t. Újabban a celiakia autoimmunitásának fokozott előfordulását találták az 1-es típusú cukorbeteg szülők gyermekeiben (26). Ennek a tanulmánynak a céljai ezért a következők voltak: 1) a látens vagy szubklinikai cöliákiás autoimmunitás mértékének vizsgálata 1-es típusú cukorbeteg gyermekek és első osztályú rokonaik nagy európai populációjában a tTG IgA antitesteinek mérésével; és 2) a szigeti és a lisztérzékenység autoimmunitásának átfedésének mértékének meghatározása, ezáltal jelezve, hogy ezek a betegségek mennyiben rendelkeznek közös etiológiával.

Kutatási tervezés és módszerek

A tTG elleni IgA-antitesteket az első rendelkezésre álló szérummintán mértük az első 500 családból, akiket felvettek a Bart's oxfordi család tanulmányába, egy prospektív populációalapú vizsgálatba, amely az Oxfordban 21 éves kor előtt 1 éves cukorbetegségben diagnosztizált gyermekek probandjait és rokonait vizsgálta régió az Egyesült Királyságban (27) Minták álltak rendelkezésre 1985 és 1992 között diagnosztizált 433 próbából (medián életkor 12,2 év, 0,8–22,4, 248 férfi) és 1442 nem cukorbeteg rokonból, köztük 410 apából (medián életkor 41 év, 21,8–70,2), 461 anyából 38,5 év, 23,1–55,5), 273 testvér (medián életkor 13,2 év, 0–30,5 tartomány) és 298 nővér (medián életkor 13,1 év, 0–26,2 tartomány). Az autoimmun betegség klinikai kórelőzményét minden családból összegyűjtötték a vizsgálatba való belépés után, és terepmunkások látogatásával frissítették, vagy kérdőív lett.

A szérumot az Egyesült Királyság Oxford régiójában élő, nem kiválasztott iskolásoktól (medián életkor 11,3 év, 9,0–13,8 tartomány) is gyűjtötték. használtuk az egyes antitestek küszöbértékeinek meghatározásához.

Vizsgálatok

Stratégia.

A tTG elleni IgA antitesteket minden próbából és nem cukorbeteg rokonból származó mintán mértük. Azokat a mintákat, amelyekben tTG antitestek találhatók az iskolások 347 (medián életkora 10,6 év, 9,0–13,3 tartomány) 97,5. percentilisénél, IgA EMA-val vizsgáltuk. Az ICA-t és a GAD, IA-2 és inzulin elleni antitesteket korábban minden mintán megmértük (28). Az antitestszint időbeli változásainak vizsgálatához a tTG antitesteket a legutóbbi mintában mértük, amelyet legalább 2 évvel az első vizsgálat után vettünk azoktól a rokonoktól és tTG antitestekkel rendelkező próbáktól, amelyek az iskolások 97,5. percentilisét meghaladták. Azokat a nyomon követett mintákat, amelyek tartósan emelt tTG antitesteket tartalmaznak, ezután EMA-kra teszteltük.

A transzglutamináz antitestek vizsgálata.

A szöveti transzglutamináz elleni IgA antitesteket mértük egy korábban leírt rádiókötési vizsgálattal (15). A szérumot egy éjszakán át inkubáltuk in vitro átírt és transzlált humán 35 S-jelzett humán szövet transzglutamináz C-vel (Dr. E. Bonifacio-tól kapott), majd IgA immunkomplexeket kicsaptak juh anti-humán IgA-val (terápiás antitestek, Llandysul, Ceredigion, Egyesült Királyság). Mosás és szcintilláns hozzáadása után (Microscint 40; Packard Instrument, Pangbourne, Berks, Egyesült Királyság) a csapadékokat szcintillációs számlálóban (Topcount; Packard Instrument) számláltuk. Az eredményeket tetszőleges egységekben fejeztük ki, egy standard görbéből származtatva. A standardok normál humán szérummal rendelkező, lisztérzékenységben szenvedő páciensektől vett szérumhígításokból álltak, amelyek a 0,4 egység (1/512) és a 100 egység (1/2) tartományba esnek. Az IgA-tTG antitest assay inter-assay variációs koefficiense 19% volt 8 egységnél és 28% 51 egységnél.

A tTG antitestek küszöbszintjét (0,84 egység) 347 iskolás minta 97,5. percentilisével határoztuk meg. Egy korábbi vizsgálatban 25 felnőttből származó mintából 24-ben és 11, 11 kezeletlen cöliákiában szenvedő gyermekből 11-ben találtak antitestszintet ennél a küszöbértéknél (15).

IgA EMA-k.

Minden olyan mintát, amelynek tTG antitestjei meghaladták a 347 iskolás 97,5. percentilisét, IgA EMA-kra vizsgáltunk indirekt immunfluoreszcencia technikával majom-nyelőcső (The Binding Site, Birmingham, Egyesült Királyság) vagy az emberi köldökzsinór metszetein, az előzőekben leírtak szerint (7 47 nem cukorbeteg rokonból és 26 olyan próbából vett mintákat, amelyek tTG antitestszintje az iskolások 97,5. percentilisénél alacsonyabb volt, párhuzamosan vizsgáltuk, hogy negatív kontrollként működjenek. Laboratóriumunk részt vesz az Egyesült Királyságban. Nemzeti külső minőségértékelési rendszer minőségbiztosítási program.

GAD és IA-2ic autoantitest vizsgálatok.

Minden mintát megvizsgáltunk a GAD és az IA-2ic elleni autoantitestekről a korábban leírt rádiókötési vizsgálatokkal (28), in vitro átírt és transzlált humán 35 S-GAD65 vagy 35 S-IA-2ic jelöléssel. Az immun komplexeket protein A szefarózzal izoláltuk (Amersham Pharmacia Biotech, Little Chalfont, Bucks, Egyesült Királyság). A GAD és IA-2ic antitestek szempontjából vizsgált mintákat akkor tekintettük pozitívnak, ha 2860 iskolás 97,5. percentilisét meghaladó szintek voltak (8). A GAD antitest-teszt 91% -os érzékenységet ért el 99% -os specificitással, az IA-2 antitest-vizsgálat pedig 74,4% -os érzékenységet ért el 99% -os specificitással az Első kombinált immunológia a Diabetes Társaságban (IDS) antitest műhelyében (29).

Inzulin autoantitest assay.

Valamennyi mintából megvizsgáltuk az inzulin autoantitesteket, a korábban leírtak szerint (30), a GAD és IA-2 elleni antitestek méréséhez használt formátumhoz hasonló formátumban. Az immun komplexeket fehérje A szefaróz alkalmazásával izoláltuk. Az eredményeket tetszőleges egységekben fejeztük ki, a 0,39–100 egység tartományát átfogó standard görbéből származtatva. A> 0,4 egységnél inzulinkötéssel rendelkező szérumokat újra megvizsgáltuk hideg inzulinnal végzett versenytárs kiszorítással. Minden mintához kiszámítottuk a specifikus kötött számokat, és tetszőleges egységekké alakítottuk át, beleértve egy további 0,2 egységet tartalmazó standardot. Az inzulin antitestek szempontjából vizsgált mintákat akkor tekintettük pozitívnak, ha 2860 iskolás 97,5. A vizsgálat 58% -os érzékenységet és 99% -os specificitást ért el az első IDS kombinált antitest műhelyben (29) szereplő mintákon.

Sziget sejt antitest vizsgálata.

A szigetsejt autoantitesteket közvetett immunfluoreszcenciával mértük az emberi hasnyálmirigy metszeteivel, a korábban leírtak szerint (9). A vizsgálati minták végpont-titereit Juvenile Diabetes Foundation (JDF) egységekké alakítottuk át egy standard görbével összehasonlítva, amelyben a log2 JDF egységeket ábrázoltuk a standard szérumok végpont-titerének log2-vel szemben. Az ICA-k szempontjából vizsgált mintákat pozitívnak tekintettük, ha azok szintje meghaladja a 4 JDF egységet, ami 2860 iskolás 97,5. percentilisét jelenti (8). Az ICA-vizsgálat 78% -os érzékenységet ért el 98% -os specificitással az első IDS kombinált antitest műhelyben (29).

Statisztikai elemzések

Az arányokat összehasonlítottuk a χ 2 teszttel. A vizsgálatokat akkor tekintettük szignifikánsnak, ha a kétfarkú P értéke 0,25 volt. A lisztérzékenység autoimmunitása nem különült el többszörös szigeti antitest-pozitivitással, mert a tTG-vel egyidejűleg létező antitesteket 160 rokonból 8-ban találtak egy szigetecske-antitesttel, 12-ből 1 rokonban két szigeti antitesttel, 9-ből 1 rokonban három szigeti antitesttel és 0-ban 5 rokon négy ellenanyaggal. Hasonlóképpen, a szigeti autoantitest pozitivitás sem EMA-val, sem perzisztens tTG antitestekkel nem volt összefüggésben. 30 perzisztens tTG antitesttel rendelkező rokon közül 4-nél (3-nál EMA-val) voltak szigeti autoantitestek, míg 26-nál (13-nál EMA-val) nem voltak (P> 0,25). A cukorbetegség megjelenése előtt vett minták közül 15-ből csak egynek (medián 4,2 év, 0–9,15 tartomány) volt mind tTG antitest, mind EMA.

KÖVETKEZTETÉSEK

Eredményeink összhangban vannak más vizsgálatok eredményeivel, amelyekben az IgA tTG antitestek prevalenciáját az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek különböző populációiban 3,6 és 11,6% (21–23) között találták. A vizsgálatok összehasonlítása azonban nehézkes, mivel a módszertan és a különbözõ kontrollcsoportokban alkalmazott százalékok különböznek az ellenanyag-pozitivitást meghatározó küszöbértékek meghatározásához. Vizsgálatunkban a cukorbetegség diagnosztizálásakor talált magas tTG antitestek előfordulása tükrözheti a szérum IgA átmeneti emelkedését a klinikai kezdetekkor (31).

Ebben a tanulmányban az EMA-k prevalenciája az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekeknél a korábban beszámolt 3–12% -os tartomány alsó végén található (16,17,19–21,25). Vizsgálatunkban azonban a latens cöliákia általános előfordulását alábecsülhetjük, mivel az IgA-hiányban szenvedő személyeket stratégiánk nem azonosítja. Az EMA-val rendelkező, de IgA nélküli tTG antitest nélküli egyének szintén hiányoztak volna a kétlépcsős szűrési stratégiánkból, bár egy korábbi vizsgálatban a tTG antitesteket a 75 kivételével EMA-val rendelkező minták közül mindháromban kimutatták (15). Két korábbi tanulmány vizsgálta az EMA előfordulását 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek első fokú rokonaiban. Egy magas szintű cöliákia előfordulású populációban végzett algériai tanulmány a cukorbeteg gyermekek rokonainak 5% -ában számolt be EMA-ról (25), és egy német prospektív tanulmány az 1-es típusú cukorbeteg szülők utódainál 1,6% -os kumulatív EMA-előfordulást talált. 8 éves az IgG tTG antitestekkel végzett szűrést követően (26).

Okozati összefüggést javasoltak a lisztérzékenység és a cukorbetegség között (32–33), mivel a cukorbetegség diagnózisa mindkét betegségben szenvedő betegek többségénél megelőzi a lisztérzékenységet (34–35). Ennek a hipotézisnek megfelelően a lisztérzékenységet cukorbetegség után két esetben diagnosztizálták, míg nem cukorbeteg testvérekről nem ismert, hogy celiakia lenne. A cöliákia autoimmunitás és a cukorbetegség összefüggése összhangban áll a közös genetikai érzékenységgel és esetleg az immunszabályozás megbomlásával. Azonban nem találtunk összefüggést a tTG antitestek és a szigeti antitestek között a nem cukorbeteg rokonokban, még azoknál a rokonoknál sem, akiknek többféle szigeti autoantitestje van, és akiknél különösen nagy a kockázata a cukorbetegség kialakulásának (8). Ez azt sugallja, hogy a cöliákia autoimmunitása ebben a populációban nem jár az 1-es típusú cukorbetegség progressziójának további kockázatával, ezért nem támogatja a glutén mint általános környezeti tényező fogalmát (32).

A leírt kétlépcsős szűrési stratégia segítségével bizonyítékokat találtunk a szubklinikai cöliákia magas előfordulására az Egyesült Királyságban az 1-es típusú diabéteszes gyermekek első fokú rokonaiban. valamint a szigetek és a lisztérzékenység autoimmunitásának korlátozott átfedése nem cukorbeteg rokonokban. Ezért arra a következtetésre jutunk, hogy az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő gyermekek családjában a cöliákia autoimmunitásának magas előfordulása közös genetikai érzékenységgel magyarázható, így azonosítva azt a populációt, amelyben a betegség szűrése indokolt lehet, ha a korai beavatkozás hasznosnak bizonyul.

Az IgA tTG antitestek eloszlása 433 diabéteszes probandumból 58-ban, 1438 nem diabéteszes rokonból 100-ban és 347 egészséges iskolásból 10-ben, akiknek az antitestszintje meghaladja az iskolás gyermekek 97,5. percentilisét (- - - -) klinikai cöliákia hiányában. EMA státuszra. A dobozokban lévő számok azt mutatják, hogy az egyes csoportokban a tTG antitestek szintje az iskolások 97,5. percentilisénél alacsonyabb.

Az IgA tTG antitestszint változásai a nyomon követés során 30 diabéteszes probandumból (A) és 59 nem cukorbeteg rokonból (B) származó mintákban, az első mintában 347 egészséges iskolás (- - - -) 97,5. percentilisénél magasabb antitestszinttel. ♦, pozitív minták az EMA-hoz.

A szigetecske és a lisztérzékenység autoimmunitásának megoszlása nem cukorbeteg rokonokban ismert celiakia nélkül

Köszönetnyilvánítás

Bart oxfordi tanulmányát a British Diabetes Association támogatja. P.J.B. forrásokat kapott a Fiatalkori Diabétesz Alapítványtól.

Köszönjük az oxfordi régió orvosainak és gyermekorvosainak, valamint a résztvevő családoknak folyamatos támogatásukat.

Lábjegyzetek

Címzett levelezés és újranyomtatási kérések Dr. Polly J. Bingley, Medical School Unit, Southmead Hospital, Bristol BS10 5NB, Egyesült Királyság E-mail: polly.bingleybristol.ac.uk .

2000. szeptember 12-én kapták közzétételre és 2000. december 8-án felülvizsgált formában elfogadták.

A szám egy másik részében található táblázat számos anyag hagyományos és System International (SI) egységeit és konverziós tényezőit mutatja be.