Nyolc hetes alacsony intenzitású életmódmód javítja az inzulinrezisztenciát a metabolikus szindrómában szenvedő felnőtteknél

Yi-Hsin Lin

1 Endokrinológiai és anyagcsere osztály, Tajvani Tajvani Adventista Kórház Belgyógyászati Klinikája, Tajvan, Tajvan

Hsuan Huang

2 Sebészeti Osztály, Mackay Emlékkórház, Taipei, Tajvan

Absztrakt

Célja: Az inzulinrezisztencia javulását figyelték meg a metabolikus szindrómában (MetS) szenvedő felnőttek életmódjának módosítása (LM) követésével. Ezek a fejlesztések azonban viszonylag intenzív és hosszú távú LM-vel társulnak, ami valószínűleg nem része a legtöbb ember rutinszerű gyakorlatának. Ez a tanulmány egy rövid távú (nyolc hetes) alacsony intenzitású LM program hatását vizsgálta az antropomorf paraméterekre és az inzulinrezisztenciára a közösség alapú populációban.

Betegek és módszerek: Összesen 174 felnőtt (67 MetS-ben) vett részt ebben a retrospektív megfigyelési vizsgálatban. Vizsgálták a nyolc hetes LM program antropomorf paraméterekre és glükóz homeosztázisra gyakorolt hatásait.

Eredmények: Az LM program után mindkét csoportban a legtöbb antropomorf paraméter jelentősen javult (P Kulcsszavak: életmódmódosítás, inzulinrezisztencia, glükóz homeosztázis, metabolikus szindróma

Bevezetés

Az egész világon a metabolikus szindróma (MetS) prevalenciája drámaian növekszik.1 Dr. Reaven 1988-ban határozta meg először az „X szindróma” kifejezést, egyidejűleg csoportosítva olyan kockázati tényezőket, mint a hasi elhízás, az inzulinrezisztencia, az emelkedett vérnyomás (BP) és elhízással kapcsolatos diszlipidémia. 2–4 Az X szindróma (később MetS) elnevezésű alapvető hibája az inzulinrezisztencia, amely szoros összefüggésben van a 2-es típusú cukorbetegséggel és az érelmeszesedéses kardiovaszkuláris betegségekkel.5 A testmozgás és/vagy a kalóriakorlátozás előnyei az inzulinrezisztencia javítása érdekében és a glükóz homeosztázis jól megalapozott a túlsúlyos és elhízott felnőttek számára.6–8

A MetS globális trendjének kezelése érdekében több tanulmány intenzív életmód-módosító (LM) programokról számolt be elhízott betegeknél, és végrehajtotta, hogy az intenzív beavatkozás pozitívan elősegítette a fogyást és a MetS.9–12 csökkenését. Például 6–12 hónapos étrend után edzés közbeni beavatkozással/anélkül a MetS prevalenciája 31% és 52,4% között csökkent az intervenciós csoportban.9,10 Meg kell azonban jegyezni, hogy a korábbi vizsgálatok viszonylag intenzív LM-t biztosítottak a résztvevők számára, ami valószínűleg nem volt része rutinszerű gyakorlat a legtöbb ember számára sok országban, nemcsak az intenzitás mértéke, hanem az időtartama szempontjából is. Ezenkívül egyes tanulmányok arról számoltak be, hogy a hosszú ideig tartó beavatkozások általában magas (kb. 40%) lemorzsolódási arányt mutatnak, és a súlykontroll-programok esetében akár 50% -os lemorzsolódás várható a közösségi alapú beavatkozásoknál.

Ez a tanulmány azt kívánta megvizsgálni, hogy egy rövid távú (nyolc hetes), alacsony intenzitású LM-program közösségi alapú populáció számára képes-e elérni a testsúlycsökkenést, a MetS regresszióját és az inzulinrezisztencia javulását.

Betegek és módszerek

A vizsgálat résztvevői

Ez egy retrospektív megfigyelési tanulmány volt, amelyet a tajvani Adventista Kórház Intézményi Felülvizsgálati Testülete hagyott jóvá. A tanulmány résztvevői között 198 önkéntes volt, akik korábban mozgásszegény életmódot folytattak a tajvani Adventista Kórház NEWSTART Exercise Center-jében 2015. május és 2017. augusztus között. Mindegyikük részt vett egy nyolc hetes LM programon, amely testmozgást és étrendet is tartalmaz. Azokat a személyeket, akiket antihipertenzív, antidiabetikus vagy antihiperlipidémiás szerekkel kezeltek, kizárták. Azokat a személyeket nem vették fel, akik 18 évesnél fiatalabbak voltak, testmagasságuk kevesebb, mint 150 cm, akut betegségben vagy krónikus betegségek szövődményeiben szenvedtek (például ismert szívbetegségek vagy vérszegénység, ha a hemoglobin 90 cm (férfiak) és> 80 cm (nők) (etnikai kritériumok az ázsiaiak számára); (2) éhomi TG ≥ 150 mg/dl; (3) HDL-C 100 mg/dl. 18,19