Egy globális szereplő bemutatja jövőképét a világ előtt

bemutatja

Első kérdés: megszerzi-e Dmitrij Medvegyev saját politikai arcát és az orosz elnöki posztnak megfelelő politikai súlyt, tekintve, hogy elődje, Vlagyimir Putyin, aki továbbra is kormányfőként hatalmon van, hatalmas támogatással választották meg? Második kérdés: Oroszország megváltoztatja politikai irányát?

Az egész egy németországi látogatással kezdődött. Medvegyev első nyugati látogatásának megítélését az idős hívők színesítették: elvárták, hogy "liberálisabb" álláspontot képviseljen, békítő gesztusokat tegyen Nyugat felé, és elhatárolódjon Putyin politikájától.

Medvegyev meglepte mindannyiukat: megerősítette Oroszország európai és demokratikus identitását, és javaslatot tett egy kötelező érvényű európai biztonsági szerződés megkötésére, amelynek az euro-atlanti szervezetek részesei lennének.

Mégis valóban az ENSZ Alapokmányának elvein alapuló regionális paktumról beszél.

Egy ilyen megállapodás célja a katonai erő jelentőségének meghatározása lenne az euro-atlanti közösségen belüli kapcsolatokban.
Medvegyev ambiciózus terve nem a semmiből jött. Amerika geopolitikai egyedülállósága nemcsak Oroszországot, hanem Európát is aggasztja, és az Ukrajnát és Grúziát NATO-ba szorító kísérletek kudarca megváltoztatta az atlanti szolidaritás szövetét. Az európai biztonsági szerződés ötlete lehetővé teszi Oroszország számára, hogy kibővítse az EU-val folytatott tárgyalások első fordulójának napirendjét az új partnerségi és együttműködési megállapodásról, amelyet június végén Hanti-Manszijszkban tartanak.

Medvegyev beszéde a szentpétervári gazdasági fórumon még több meglepetést tartalmazott. Kihúzta a globális gazdasági és pénzügyi rendet, "tarthatatlannak" nevezte az Egyesült Államok világvezetési igényét, miközben Oroszország új globális szerepét vállalta (Moszkvát pénzügyi világközpontjává, a rubelt pedig regionális tartalékvalutává változtatta).

Egészen a közelmúltig a nyugati bölcsesség rendelkezett vele, legalábbis az orosz vezetők számára a liberális belpolitikának együtt kell járnia egy nyugatbarátabb külpolitikával. Medvegyev jelezte, hogy bár otthon hajlandó a liberális értékek iránt, a világ oroszországi érdekeinek határozott védelmezője lenne. Megsemmisült egy kemény Putyin, aki nem kedveli a Nyugatot, illúzióját lágy Medvegyev váltja fel, akiről azt gondolják, hogy szimpátia van a Nyugattal szemben. Medvegyev berlini és szentpétervári beszédei új keretet határoztak meg Oroszország és a Nyugat közötti kapcsolatok számára. Aki a következő amerikai elnök lesz, aligha számíthat arra, hogy Oroszország elfogadja az amerikai vágyat a világ hegemóniájára.

Szentpéterváron az új elnök új belpolitikai irányt mutatott be. Legalábbis ezt érzékelték sokan. Szigorúan véve azonban a leleplezés helytelen elnevezés. Medvegyev már régóta világos a belpolitikai terveiben. Először az elnöki kampány során vázolta fel a folyamatot, amikor négy Is-re (intézmények, infrastruktúra, innováció, beruházások) alapuló gazdaságpolitikát ismertetett, és hét fő feladatot tűzött ki: a törvény tiszteletben tartásának biztosítását, a bürokrácia csökkentését, az adóterhek csökkentését, a rubel regionális tartalék pénznemmé alakítása, a közlekedési és energetikai infrastruktúra korszerűsítése, a nemzeti innovációs rendszer alapjainak megalapozása és egy erőteljes társadalmi fejlesztési program végrehajtása.

A szentpétervári fórum a magánvállalkozásoknak az új gazdaságpolitikában betöltött szerepére összpontosított, amelynek egyik kulcseleme szerint az állam nem törekszik nagyobb szerepre a gazdaságban. A kormány beavatkozását a gazdaságba ésszerűsíteni kell, írásait szűkíteni kell a stratégiaiként felsorolt ​​vállalkozások számának csökkentésével. Az állami tulajdonú vállalatok piacorientáltabbá válnak azáltal, hogy a kormány által kinevezett bürokratákat lecserélik a magánszektor független igazgatóira.

Ez a kurzus a magánszektor iránti új érdeklődéssel és az aggodalmak kezelésére való hajlandósággal párosul: az önszabályozó szervezetekről szóló törvény sok szektorban megszünteti az engedélyeztetést, a kisvállalkozásokat már nem fogja elrontani a végtelen ellenőrzések, és az ügyészség a kis- és középvállalkozásokat képviselő tanácsadó testületek felállításával foglalkozik a magánvállalkozók igényeivel. Az új belpolitika másik alapvető eleme a korrupció elleni szisztematikus kampány, amely ma nemcsak a gazdasági növekedést, hanem az állam életképességét is veszélyezteti. A változás másik jele, hogy új figyelmet fordítanak a környezet, a közegészségügy és az életminőség eddig elhanyagolt területeire.

Oroszországban Medvegyev külpolitikai debütálása vélhetően sikeresnek bizonyult. Berlinben és Szentpéterváron megmutatta, hogy politikai identitást szerez anélkül, hogy szakítana elődje irányával. Medvegyev Oroszország elnökeként kezdi viselni súlyát. Vitathatatlanul további előrelépése ebben az irányban attól függ, hogyan kezeli egy másik, bár kevésbé nyilvánvaló feladatot: "hidakat építeni" az üzleti élet, a középosztály, a civil társadalom struktúrái között, és talán segít a Nyugatnak a Putyin alatt kialakult Oroszország.

Van ok az óvatos optimizmusra. Először is, Medvegyevnek rendben vannak prioritásai: Oroszország lehetetlen előrelépni az általa meghatározott feladatok megoldása nélkül. Másodszor, a folyamatosság erőt ad ennek a politikai iránynak. Fontos az is, hogy az új elnök folytassa és építse elődje munkáját (és utóbbi viszont támogatja utódja kezdeményezéseit). De talán a legjelentősebb az a tény, hogy Medvegyev téziseit a szentpétervári gazdasági fórumon Igor Suvalov első alelnök dolgozta ki. Ez azt jelenti, hogy a vezetésben politikai konszenzus van, és a terveket egy hatékony és egységes csapat hajtja végre.

Az új tanfolyamot a következetesség és az átfogó megközelítés jellemzi. A kül- és belpolitikai projektek és gyakorlati lépések szépen illeszkednek egymáshoz. Az ötleteket pontosítják, és a szlogenek döntésekké válnak. Ez azt mutatja, hogy az orosz vezetés komolyan veszi a javasolt célokat. Az új folyamat egészséges pragmatizmusa szintén üdvözlendő: sem az államot, sem a piacot nem öncélnak tekintik, hanem a fejlesztés feladatához igazított eszköznek. Ugyanez az értékeknél is. A liberális és konzervatív megközelítést elsősorban a konkrét feladatok megoldása szempontjából ítélik meg. A gazdaságpolitika új liberális megközelítései a szociálpolitika konzervativizmus iránti elkötelezettséggel párosulnak.

A hosszú távú célok kitűzését a reális gondolkodás moderálja. Oroszország fő problémáit őszintén és kimerítően foglalta össze a szentpétervári gazdasági fórum: a felzárkózás megszállottja (nem a vezetővé válás módja), az energiacsapda (az erőforrások bősége az intenzív gazdaságok), lemaradt szokások (képzett munkaerő hiánya), egészségtelen életmód és az állam domináns ösztöne (sok támogatóval rendelkező ösztön). Jó jel, hogy a politikai tervezők reálisan tudnak viszonyulni a helyzethez.

A tanfolyamot nemcsak az orosz, hanem a világpolitika valósága is komolyan teszteli. Oroszország nem minden problémája szigorúan belső. Még nem láttuk, hogyan reagál Európa az új orosz javaslatokra és az amerikai elnökválasztások eredményére. De az vitathatatlan, hogy az új Oroszország globális szereplőként jelenik meg. -