Zavarja-e a túlsúly a csonttömeg-felhalmozódást serdülőkorban?

Absztrakt

Az elhízás és az oszteoporózis fontos globális egészségügyi probléma, amelyet az egyre növekvő gyakoriság jellemez, nagy hatással a morbiditásra és a halálozásra. A felülvizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a serdülőkorban tapasztalható túlsúly befolyásolja-e a csonttömeg felhalmozódását. Ha a csont ásványianyag-növekedés optimalizálható pubertáskor, a felnőttek kevésbé szenvednek az oszteoporózis pusztító szövődményeitől. Az elhízott gyermekeknél a megnövekedett töréskockázat a kisebb súlyú csonttömegnek is tulajdonítható, mint a nem elhízott gyermekeké. Tehát az ebben a korcsoportban jelenlévő zsírbetegség nem eredményezheti a csonttömeg védelmét, ellentétben a felnőtteknél megfigyeltekkel. A serdülők bevonásával végzett vizsgálatok azonban az elhízás csontra gyakorolt védő és káros hatásairól is beszámoltak. Ezeknek az interakcióknak az eredményei és mechanizmusai ellentmondásosak, és nem kerültek teljesen tisztázásra. Ez a tény kiemeli a téma rendkívüli relevanciáját, valamint a beavatkozó és interaktív változók monitorozásának szükségességét.

1. Bemutatkozás

Az elhízás egy sor társbetegséghez társuló krónikus betegség, amelyre a kutatók, az egészségügyi ügynökségek és a szervezeti egységek, valamint a világ népessége összpontosított. A különböző fogalmak közül az elhízás meghatározható a testzsír vagy a zsírszövet túlzott általános vagy helyi felhalmozódásaként, amely káros hatással van az érintett egyének egészségére. A túlsúly meghatározása akkor történik, ha a testtömeg meghaladja az ideális súlyt a magassághoz viszonyítva [1,2].

Az elhízás jelenléte a serdülőkorban az elhízás kockázati tényezője a felnőtt életben [3,4]. Ezenkívül úgy gondolják, hogy az elhízás diagnózisának különféle következményei vannak a serdülőkori csontanyagcserére, és meghatározója lehet a csonttömeg felhalmozódásának és a csonttörékenységnek [5,6]. Mivel a felnőtt csonttömeg több mint 90% -a gyermekkorban és serdülőkorban szerezhető be [7], a csontfelhalmozódás és a csonttömeg csúcstartalmának károsodása ebben az időszakban hosszú távon visszahathat felnőttek és idősebb felnőttek csontegészségére [8].

Számos tanulmány vizsgálta az elhízás lehetséges kiváltó okait serdülőknél [4,14,18,19]. Az eredmények fontos genetikai hozzájárulást tártak fel az elhízott gyermekek és serdülők genotípusainak elemzése alapján. A Genome-Wide Association Studies (GWAS) szerint 28 lókusz következetes hatásokat mutatott a megváltozott fenotípussal összefüggésben, míg 32 lókuszról kiderült, hogy a felnőttek elhízásával függenek össze [20]. Más tényezők is szerepet játszhatnak. Ebben a tekintetben a környezeti tényezők és az életmódbeli változások, mint például a nem megfelelő étkezési szokások, a megnövekedett gyorsétterem-fogyasztás és a szokásos fizikai aktivitás alacsony szintje (> 4 órás számítógép-használat és tévézés) erősen befolyásolják a súlygyarapodást, veszélyeztetve a szervezet működését tápláltsági állapot [4,14,18,19].

A túlsúly súlyossága a serdülők egészségére aggodalomra ad okot, mivel az elhízással összefüggő anyagcsere-változások, amelyek a közelmúltig gyakoribbak voltak a felnőttek körében, ma már gyakran tapasztalhatók a serdülőkorúak körében. Ezek a változások magukban foglalják a diszlipidémiát, az artériás hipertóniát és a glükóz intoleranciát, amelyek a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az ortopédiai problémák (pl. Osteoarthritis és köszvény) kockázati tényezői [3,21,22,23,24].

Számos tényező befolyásolja a csonttömeg-gyarapodást, beleértve a nemet, a fajt, az örökletes tényezőket, a testsúlyt, az étrendet, a szokásos fizikai aktivitást és a csont meszesedésében szerepet játszó hormonokat. A testtömeg, amely alapvetően zsír- és sovány tömeget tartalmaz, a csont ásványianyag-tartalom (BMC) egyik meghatározó tényezőjeként azonosítható, és változatos hatásokat képes kifejteni ugyanazon csontváz régióban. A testtömeg-növekedés megzavarja a csonttömeg megszerzését és csökkenését, és közvetlenül összefügg a túlsúly vagy az elhízás kockázatával [25,26].

Mivel az elhízás és az oszteoporózis az egész világon súlyos közegészségügyi problémákat jelent, és az elhízás egyre fiatalabb életkorban tapasztalható, valamint az a tény, hogy a lakosság magasabb várható élettartama az osteoporosis prevalenciájának és az ebből eredő törések növekedéséhez vezetett, az interakció e folyamatok közül stratégiákra van szükség ezen állapotok diagnosztizálására, megelőzésére, ellenőrzésére és kezelésére. Ebben a kontextusban a jelen tanulmány célja az volt, hogy narratív és részletes irodalmi áttekintést készítsen a felesleges testzsír csonttömegre gyakorolt lehetséges hatásairól serdülőknél.

2. Módszerek

A tanulmány céljából a MEDLINE és a PubMed adatbázisokból, valamint a Scielo és a Lilacs adatbázisokból angol, illetve portugál nyelven megjelent cikkeket kerestek 10 év alatt (2002. január és 2012. október között) a következő MeSH kifejezésekkel: elhízás, túlsúly, osteopenia/osteoporosis és serdülőkor.

3. Serdülőkor: Antropometria és a csont ásványianyag-tartalom értékelése

A serdülőkor az élet egy olyan szakasza, amelyet intenzív fiziológiai, pszichoszociális, viselkedési, kulturális és érzelmi átalakulások jellemeznek, amelyek egyidejűleg vagy egymás után következnek be. Ez a szakasz fontos fizikai növekedést és fejlődést foglal magában, ideértve a test érését is, amikor a gyermek felnőtté válik, ezt az időszakot pubertásnak ismerik el [27]. Ezt a folyamatot olyan látható fiziológiai változások jellemzik, mint a testtömeg- és testmagasság-növekedés, a zsír- és izomtömeg-növekedés, a csonttömeg változásai és a másodlagos nemi jellemzők kialakulása [28,29,30]. A WHO serdülőként határozza meg a 10 és 19 év közötti személyeket [31].

A BMI meghatározása ajánlott a túlsúly és az elhízás diagnosztizálásához. Az életkor BMI-jét összehasonlítani kell olyan referenciagörbékkel, mint amilyeneket a Centers for Disease Control and Prevention (CDC) [39] és a WHO [40] tett közzé. A CDC szerint azokat a serdülőket, akiknek a BMI-je meghaladja a 85., illetve a 95. percentiliseket, a túlsúly és az elhízás kockázatának tekintik. A WHO meghatározza azokat a serdülőket, akiknek a BMI-ja a 97. percentilis fölött van, elhízottakként [39,40].

A csontásványi sűrűség (BMD) egy nem invazív mérőszám, amelyet a csontok egészségének értékelésére használnak, és az alkalmazott technika vagy a vizsgált csonthely szerint osztályozható. Ezt az intézkedést alkalmazták olyan normál minták megállapítására, amelyek különböznek az egyes etnikai csoportok között, és amelyek lehetővé teszik a csonttömeg pontos és pontos számszerűsítését korcsoport, nem és biológiai érettségi állapot szerint [41]. A BMD (g/cm 2) és a BMC (g) a DXA segítségével pontosan mérhető az ágyéki gerincben és a proximális combcsontban. A megfelelő szoftver használatával sok DXA eszköz egyformán méri a BMD-t az alkaron és az egész testen, pontos adatokat szolgáltatva az egész test összetételéről [41].

Mivel a DXA kiszámítja az arealis, és nem a volumetrikus BMD-t, és mivel a csont területe a növekedés során nem növekszik ugyanolyan arányban, mint a csont térfogata, a gyermekek és serdülők valódi BMD-jét túlbecsülhetjük nagy csontoknál, és alul becsülhetjük a kis csontoknál, tekintve, hogy a gyermekek és serdülők organizmusa jelentős szomatikus átalakulásokon megy keresztül, és ezért a csontok nagymértékben eltérőek [42,43]. Ezért egyes szerzők a BMC alkalmazását részesítik előnyben a növekvő egyedek számára [6].

A közelmúltban a perifériás kvantitatív számítógépes tomográfiát (pQCT) javasolták képalkotó eszközként mind a trabecularis, mind a corticalis csontok serdülőknél és felnőtteknél történő vizsgálatához. Ez a javaslat ennek a módszernek azon a képességén alapul, hogy képes értékelni a térfogati csontsűrűséget és a csontgeometriát, a csont szilárdságának jobb megértése érdekében [44,45]. A serdülő lányok pQCT-vel végzett vizsgálatában Farr és mtsai. [45] megfigyelte, hogy minél magasabb a borjú és a comb izomrostjainak zsírtartalma, annál alacsonyabb a térfogati BMD és következésképpen a csontok szilárdsága. Az ezeken a helyeken értékelt zsírtartalom tehát kockázati tényezőt jelenthet a csonttörékenység és a törések jelenlétében a növekedési szakaszban. Noha a pQCT kontrasztfelbontása alacsonyabb, mint a mágneses rezonancia képalkotásé, ennek a módszernek az alacsony költsége kedvez a nagy populációs minták értékelésének. Tanulmányokra volt azonban szükség a referencia tartományok és a mérési helyek meghatározásához, valamint az eszközök és szoftverek szabványosításához. Mivel a gyermekek és serdülők növekedési fázisban vannak, meg kell határozni a pontos és legkövetkezetesebb mérési helyet [44]. Felnőtteknél az eredmények pontosságától függően a mérés helyétől és végtagjától függően számoltak be [46].

4. Tápanyagok és csonttömeg

Az étrendi kalciumbevitel volt a tanulmányok középpontjában, amelyek értékelték a tápanyagok szerepét a csont csúcstömegének meghatározásában [47,48,49]. Ezen tápanyag mellett megfelelő foszfor-, magnézium-, energia-, fehérje-, cink-, réz- és C-vitamin-ellátás szükséges a klasszikus hiányok megelőzéséhez. Ezeket a tápanyagokat táplálékból vagy kiegészítő forrásokból nyerik. Ezenkívül napozásra, valamint megfelelő étrendi és kiegészítő bevitelre volt szükség a megfelelő D-vitamin szint fenntartásához [50]. A táplálkozási tényezők csontmineralizációra gyakorolt hatásának felismerése lehetővé teszi a korai beavatkozást az osteopenia és az osteoporosis előfordulásának megelőzése érdekében. Bár ezek a betegségek idősebb felnőtteknél nyilvánulnak meg, gyermekkorukban és serdülőkorban eredhetnek [37,47].

Az ajánlott kalciumbevitel a kalciumbevitel és a növekedés alatti maximális kalcium-visszatartás kapcsolatán alapul. A kalcium diétás referencia bevitele (DRI) [51] serdülő fiúk és lányok esetében 1300 mg/nap. Vannak bizonyos akadályok, amelyek megakadályozzák a serdülőket a csontok kiváló egészségének elérésében. A legtöbb serdülő nem fogyasztja az ajánlott napi kalciummennyiséget, és a nem megfelelő kalciumbevitel fő oka a tejtermékek fogyasztásának általános csökkenése ezekben az években [52,53]. Sok kamasz már nem iszik tejet különböző okokból, vannak, akik intoleránsak, mások pedig nem szeretik annak ízét, vagy a tejet „gyermekitalnak” tartják, és a legtöbb esetben a tejet más italokkal, például lével és üdítőkkel helyettesítik [54]. .

A D-vitamin egy zsírban oldódó pro-hormon, és prekurzorait, a D3-vitamint (kolekalciferol) és a D2-vitamint (ergokalciferol) alaposan tanulmányozták, de nem a gyermekek és serdülők egészségi állapotára gyakorolt hatásokat tekintve. A D-vitamin prekurzorok 25 (OH) D-vé (kalcidiol) alakulnak át, amely megfelel a keringő fő frakciónak és a D-vitamin állapotának mutatója [55]. Kimutatták, hogy a 25 (OH) D koncentrációja csökkent az elhízott személyeknél, még a serdülőknél is. A nem elhízott alanyokkal ellentétben ez a vitamin elválasztható és szubkután zsírban tárolható, csökkentve a véráramba történő kibocsátását [55,56,57]. Nincs egyetértés a D-vitamin-hiány meghatározásához használt határértékekkel kapcsolatban, de a 40 nmol/L szint, a serdülők számára ajánlott napi D-vitamin bevitel 600 NE/nap [51].