AB0497 RENÁLIS RÉSZVÉTEL ANCA-TÁRSULOTT VASCULITISBAN AZ ANCA ÉS TÍPUSUK JELENLÉT

Háttér: Az ANCA-típus szerepe jól megalapozott az ANCA-val társult vasculitis (AAV) relapszusainak kockázata szempontjából. A vese érintettségével és annak kimenetelével való összefüggésük azonban kevésbé jól ismert.

Célok: Az ANCA-asszociált glomerulonephritis (ANCA-GN) és a vese túlélésének klinikai és morfológiai jellemzőinek értékelése ANCA-negatív betegeknél, proteináz-3-ANCA (pr3-ANCA) pozitív és myeloperoxidase-ANCA (MPO-ANCA) pozitív betegeknél.

Mód: 53 olyan AAV-t vontunk be, akiket Chapel Hill Consensus Conference (2012) definíciója és/vagy ACR (1990) kritériumai szerint diagnosztizáltak, szövettanilag igazolt vesefunkcióval. 13 (24,5%) férfi volt, a megjelenéskor a medián életkor 48 (33; 57) év volt. Hét beteg ANCA-negatív (13,3%), 17 (32,0%) beteg pr-3-ANCA pozitív és 29 (54,7%) MPO-ANCA-pozitív volt. Az ANCA-asszociált glomerulonephritis (ANCA-GN) osztályt Berden és munkatársai osztályozása szerint hozták létre. 1 Retrospektíven értékeltük az ANCA vesekockázati pontszámot (ARRS) a betegség kezdetekor. 2 Tizenkét betegnél (22,6%) alakult ki végstádiumú vesebetegség (ESRD) 12 (6,5; 28) hónapos medián után. A vese túlélési arányait Kaplan-Meier módszerrel értékeltük, és log-rank teszttel hasonlítottuk össze.

Eredmények: Az egyetlen szignifikáns különbség a medián BVAS pontszám volt, amely szignifikánsan magasabb volt a pr3-ANCA-pozitív (18 (17; 20)), mint az MPO-ANCA pozitív betegeknél (15 (12; 18), p = 0,012). A kreatininszint, az eGFR, a félholdas glomerulusok százaléka, globális szklerózis, intersticiális fibrózis és tubuláris atrófia nem függött az ANCA jelenlététől vagy az antitestek típusától. Az ANCA-GN fokális, félholdos, szklerotikus osztályú vegyes betegek aránya minden csoportban hasonló volt. Az ARRS szerint nem volt szignifikáns különbség az alacsony, közepes vagy magas ESRD kockázatú betegek számában. Az egy- és a hároméves vese túlélési arány hasonló volt ANCA-negatív (81,7% és 60,0%) és ANCA-pozitív (84,2% és 74,6%) betegeknél (1A. Ábra). Az egyéves és a hároméves túlélési arány magasabb volt az MPO-ANCA-pozitív (84,4% és 84,4%), mint a pr3-ANCA-pozitív betegeknél (73,1% és 50,1%), azonban a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns ( 1B. Ábra).

Kaplan-Meier-görbék mutatják a vese túlélését ANCA-pozitív és ANCA-negatív betegeknél (A), valamint pr3-ANCA-pozitív és MPO-ANCA-pozitív betegeknél (B)

Következtetés: Kis tanulmányunk azt mutatja, hogy a vese érintettségének klinikai és morfológiai jellemzői, valamint a vese túlélése hasonlóak az ANCA-negatív és az ANCA-pozitív betegeknél, és nem függenek az ANCA típusától.

Referenciák: [1] Berden AE, Ferrario F, Hagen EC és mtsai. Az ANCA-val társult glomerulonephritis hisztopatológiai osztályozása. J Am Soc Nephrol. 2010; 21 (10): 1628–1636.

[2] Brix RB, Noriega M, Tennstedt P és mtsai. A vesekockázati pontszám kialakulása és validálása ANCA-val társult glomerulonephritisben. Vese Int. 2018; 94 (6): 1177-1188.

Érdeklődési körök közzététele: Nyikolaj Bulanov Támogatás/kutatási támogatás: Ezt a munkát az 5-100 projekt támogatta, Moszkvai Szecsenovi Egyetem, Jekatyerina Sztolyarevics: Nincs bejelentve, Anasztaszija Zykova: Nincs bejelentve, Elizaveta Safonova: Nincs bejelentve, Elena Shchegoleva: Nincs bejelentve, Ekaterina Kuznezova: Nincs deklarálva, Mayra Bulanova: Nincs bejelentve, Pavel Novikov Grant/kutatási támogatás: Ezt a munkát az 5-100 projekt támogatta, Moszkvai Szecsenovi Egyetem, Sergey Moiseev Grant/kutatási támogatás: Ezt a munkát az 5- 100 Projekt, Szecsenov Egyetem, Moszkva